Századok – 1974

Történeti irodalom - Otázky dëjin Středni a Východný Evropy (Ism. Niederhauser Emil) 292/I

292 •TÖRTÉNETI IRODALOM OTÁZKY DËJIN STREDNÍ A VÍCHODNÍ EVROPY (Brno, Universita J. E. Purkynë. 1971. 379 1. Opera Universitatis Purkynianae Brunensis. Facultas philosophica 176. Europae Centralis atque Orientalis studia historica 1.) KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA TÖRTÉNETÉNEK KÉRDÉSEI Szinte hihetetlen, hogy az örökifjú, fáradhatatlanul dolgozó Josef Macurek, a brnói egyetemen a szláv történelem professzora 1971. március 31-én betöltötte 70. élet­évét. Munkássága a magyar történészek előtt is jól ismert, hiszen Magyarország törté­netéről is írt összefoglalást még az 1930-as években, a kelet-európai történetírásról szóló könyve pedig nagy érdeklődést keltett annak idején, az 1940-es évek végén. Macurek professzor több ízben kutatott magyarországi levéltárakban is, és egész munkásságában mindig jelentős helyet foglalt el a magyar problematika. Magyar részről való megbecsü­lését jól mutatja, hogy a születési évfordulójára megjelent emlékkönyvben több magyar történész és irodalomtörténész is szerepet vállalt, olyanok, akiknek érdeklődési köre és munkássága erősen kapcsolódik Macurek professzor tematikájához. És mindenképpen örömünkre szolgál, hogy az évfordulót a brnói egyetem ilyen terjedelmes kiadvánnyal ünnepelte meg. Frentiëek Hejl rövid bevezetője jó vázlatot ad Josef Macurek pályafutásáról és munkásságáról. Egy egész életet a közép-és kelet-európai népek történelmi múltjának, évszázados kapcsolatainak a kutatására fordító, az igazságot becsületesen kereső lelki­ismeretes tudós képe bontakozik ki ebből a vázlatból, a tudósé, a sokoldalú, nagy nyelv­tudású kutatóé, a lelkes pedagógusé, aki jónéhány neves ifjabb tudóst indított meg va­lamikor pályáján, és aki emberként is minden tiszteletet megérdemel. A jeles tudósok ünneplésére szánt emlékkönyvek a tudomány ismert, de — vall­juk be — nem legszerencsésebb műfaját alkotják. Nem a legszerencsésebbet, mert cse­kély kivételtől eltekintve az emlékkönyvek többnyire népes szerzői gárdája saját mun­kásságának forgácsait, fő tudományos munkájának részeredményeit szokta publikálni ezekben a kötetekben, és ez egészen természetes is. A Macűrek-emlékkönyv ebből a szempontból a szerencsésebb összetételűekhez tartozik, hiszen az ünnepelt széles körű tudományos tevékenysége olyan tág keretet adott, amelyben az egyes kontribuciók nehézség nélkül helyezhetők el, ugyanakkor mégis valamiféle tematikus egységet is al­kotnak, amelyet éppen a cím fejez ki. A legtöbb tanulmányt talán a közép- és kelet-európai népek közti történeti kapcso­latok kategóriájában lehetne elhelyezni. Ide számítható mindjárt Gerhard Labuda tanul­mánya, aki a morvaországi és szlovákiai koraközépkori Prusy (Poroszi) típusú helyne­veket a néhány évtizedig tartó lengyel uralommal a XI. század elején és az ekkor végre­hajtott porosz telepítésekkel hozza kapcsolatba. Ljudmila L. Gumeckaja a XIV—XV. századi moldvai oklevelek nyelvét a mai román felfogással szemben ukrán (nyugat­orosz) típusúnak mondja. Roman Heck a cseh huszita, Bedrich ze Stráznice lengyel kapcsolatait mutatja be. Mihail Dan érdekes adatokat közöl kolozsvári kereskedők krak­kói tevékenységéről a XVI. század utolsó évtizedében. Jaromír Mikulka és Wae law Ur­ban a cseh testvérek lengyelországi tevékenységéről, ill. az ő hatásukra Lengyelországban kialakult unitárius lengyel testvérek szlovákiai tevékenységéről hoznak újabb forrás­adatokat. Pavel Horváth aprólékosan pontos képet ad az 1620 után Trencsén városában hosszabb-rövidebb ideig megtelepült cseh protestáns emigránsokról. Josef Polisensky igen érdekes tanulmányában Komensky viszonyát vizsgálja a XVI—XVII. századi olasz gondolkodókhoz, különösen Machiavellihez. Václav Zácek a Czartoryski-féle emigráció szolgálatában Belgrádban tevékenykedő cseh emisszárius, Frantiäek Zach tervezetét ismerteti a szerb minisztertanács reorganizációjára. L'udovít Haraksim érdekes adaléko­kat szolgáltat arról, hogyan vélekedtek az 1 847-ben felszámolt ukrajnai Cirill ós Metód társaság tagjai, főként pedig két ezen kívül álló orosz szlavofil, F. V. Csizsov és N. Rigel­man a cseh és szlovák megújulási mozgalom képviselőiről, akikkel a két utóbbi szemé­lyes kapcsolatban is állt. Michal Danilák a kárpátukránok körében a múlt század dere­kán a russzofil irányzatot képviselő Ivan Rakovszkij kapcsolatait mutatja be a galíciai ukránokkal, akiket szintén a russzofil irányzatnak igyekezett megnyerni. Ivan Dorovsky egy elfelejtett cseh földrajztudós, Emanuel Fait munkásságát mutatja be, aki a XX. sz. elejétől számos munkában foglalkozott a macedón kérdéssel, személyes tapasztalatok alapján, és már akkor azt az álláspontot képviselte, hogy a macedónok voltaképpen

Next

/
Thumbnails
Contents