Századok – 1974
Történeti irodalom - Otázky dëjin Středni a Východný Evropy (Ism. Niederhauser Emil) 292/I
292 •TÖRTÉNETI IRODALOM OTÁZKY DËJIN STREDNÍ A VÍCHODNÍ EVROPY (Brno, Universita J. E. Purkynë. 1971. 379 1. Opera Universitatis Purkynianae Brunensis. Facultas philosophica 176. Europae Centralis atque Orientalis studia historica 1.) KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA TÖRTÉNETÉNEK KÉRDÉSEI Szinte hihetetlen, hogy az örökifjú, fáradhatatlanul dolgozó Josef Macurek, a brnói egyetemen a szláv történelem professzora 1971. március 31-én betöltötte 70. életévét. Munkássága a magyar történészek előtt is jól ismert, hiszen Magyarország történetéről is írt összefoglalást még az 1930-as években, a kelet-európai történetírásról szóló könyve pedig nagy érdeklődést keltett annak idején, az 1940-es évek végén. Macurek professzor több ízben kutatott magyarországi levéltárakban is, és egész munkásságában mindig jelentős helyet foglalt el a magyar problematika. Magyar részről való megbecsülését jól mutatja, hogy a születési évfordulójára megjelent emlékkönyvben több magyar történész és irodalomtörténész is szerepet vállalt, olyanok, akiknek érdeklődési köre és munkássága erősen kapcsolódik Macurek professzor tematikájához. És mindenképpen örömünkre szolgál, hogy az évfordulót a brnói egyetem ilyen terjedelmes kiadvánnyal ünnepelte meg. Frentiëek Hejl rövid bevezetője jó vázlatot ad Josef Macurek pályafutásáról és munkásságáról. Egy egész életet a közép-és kelet-európai népek történelmi múltjának, évszázados kapcsolatainak a kutatására fordító, az igazságot becsületesen kereső lelkiismeretes tudós képe bontakozik ki ebből a vázlatból, a tudósé, a sokoldalú, nagy nyelvtudású kutatóé, a lelkes pedagógusé, aki jónéhány neves ifjabb tudóst indított meg valamikor pályáján, és aki emberként is minden tiszteletet megérdemel. A jeles tudósok ünneplésére szánt emlékkönyvek a tudomány ismert, de — valljuk be — nem legszerencsésebb műfaját alkotják. Nem a legszerencsésebbet, mert csekély kivételtől eltekintve az emlékkönyvek többnyire népes szerzői gárdája saját munkásságának forgácsait, fő tudományos munkájának részeredményeit szokta publikálni ezekben a kötetekben, és ez egészen természetes is. A Macűrek-emlékkönyv ebből a szempontból a szerencsésebb összetételűekhez tartozik, hiszen az ünnepelt széles körű tudományos tevékenysége olyan tág keretet adott, amelyben az egyes kontribuciók nehézség nélkül helyezhetők el, ugyanakkor mégis valamiféle tematikus egységet is alkotnak, amelyet éppen a cím fejez ki. A legtöbb tanulmányt talán a közép- és kelet-európai népek közti történeti kapcsolatok kategóriájában lehetne elhelyezni. Ide számítható mindjárt Gerhard Labuda tanulmánya, aki a morvaországi és szlovákiai koraközépkori Prusy (Poroszi) típusú helyneveket a néhány évtizedig tartó lengyel uralommal a XI. század elején és az ekkor végrehajtott porosz telepítésekkel hozza kapcsolatba. Ljudmila L. Gumeckaja a XIV—XV. századi moldvai oklevelek nyelvét a mai román felfogással szemben ukrán (nyugatorosz) típusúnak mondja. Roman Heck a cseh huszita, Bedrich ze Stráznice lengyel kapcsolatait mutatja be. Mihail Dan érdekes adatokat közöl kolozsvári kereskedők krakkói tevékenységéről a XVI. század utolsó évtizedében. Jaromír Mikulka és Wae law Urban a cseh testvérek lengyelországi tevékenységéről, ill. az ő hatásukra Lengyelországban kialakult unitárius lengyel testvérek szlovákiai tevékenységéről hoznak újabb forrásadatokat. Pavel Horváth aprólékosan pontos képet ad az 1620 után Trencsén városában hosszabb-rövidebb ideig megtelepült cseh protestáns emigránsokról. Josef Polisensky igen érdekes tanulmányában Komensky viszonyát vizsgálja a XVI—XVII. századi olasz gondolkodókhoz, különösen Machiavellihez. Václav Zácek a Czartoryski-féle emigráció szolgálatában Belgrádban tevékenykedő cseh emisszárius, Frantiäek Zach tervezetét ismerteti a szerb minisztertanács reorganizációjára. L'udovít Haraksim érdekes adalékokat szolgáltat arról, hogyan vélekedtek az 1 847-ben felszámolt ukrajnai Cirill ós Metód társaság tagjai, főként pedig két ezen kívül álló orosz szlavofil, F. V. Csizsov és N. Rigelman a cseh és szlovák megújulási mozgalom képviselőiről, akikkel a két utóbbi személyes kapcsolatban is állt. Michal Danilák a kárpátukránok körében a múlt század derekán a russzofil irányzatot képviselő Ivan Rakovszkij kapcsolatait mutatja be a galíciai ukránokkal, akiket szintén a russzofil irányzatnak igyekezett megnyerni. Ivan Dorovsky egy elfelejtett cseh földrajztudós, Emanuel Fait munkásságát mutatja be, aki a XX. sz. elejétől számos munkában foglalkozott a macedón kérdéssel, személyes tapasztalatok alapján, és már akkor azt az álláspontot képviselte, hogy a macedónok voltaképpen