Századok – 1974

Történeti irodalom - Codex diplomaticus regni Croatiae Dalmatiae et Slavoniae (Ism. Kristó Gyula) 290/I

290 •TÖRTÉNETI IRODALOM Bégeknek eltörlésén alapult, amelyek a régebbi lengyel állam örökségét jelentették. Ezt a célt szolgálta a nemesség, valamint a papság jogainak és helyzetének jelentős korlátozása, másrészt a polgárság felemelése, a zsidók „polgárosítása" és a parasztok helyzetének bizonyos fokú javítása. Nagyobb nehézségek nélkül sikerült a megszálló hatalomnak a galíciai lengyel nemesség politikai jogainak és hatalmának gyengítése s a katolikus papság kiváltságainak korlátozása. Nem sikerült azonban a polgárság helyzetét javítani, mert az osztrák uralom és kormányzat nem támogatta Galícia gazdasági fejlődését. A jozefinista politikának nem volt annyira szándékában a kereskedelem és az ipar fejlesztése, mint az ország németesítése. A zsidók „polgárosítása" sem haladt előre, mert azokat a politikai jogokat, amelyeket részükre a gyorsabb asszimiláció érdekében biztosítottak, ellensúlyozta az osztrák kormányzat pénzügyi politikája. II. Józsefnek a parasztságnak tett bizonyos engedményei után a rendőri abszolutizmusnak a parasztokkal szembeni politikája az volt, hogy őket lojális katonaállító és adófizető alattvalókká tegye. Galícia kormányzását a Lembergben működő gubernium látta el, amely Bécstől függött. Mellette a legfőbb szerv a rendőrigazgatóság volt. A gubernium alá tartozott kezdetben а С kerület és 69 járás, később azonban bonyolultsága, szakemberekben való szűkölködése és költséges volta miatt a kétszintűséget megszűntették, és a tartományt 18 kerületre osztották fel. A hivatalnokok főként osztrákok és csehek voltak, de a gubernátorok között néhány magyar személyt is találunk. Minthogy azonban a kerületek feladataiknak nem tudtak megfelelni, funkcióiknak egy részét a városi magisztrátusra és a földesurakra ruházták. Ily módon a földesurak kezében összpontosult az államhatalom egy része és a nekik alávetett parasztok feletti fennhatóság is. Ez oknál fogva Galíciában gyorsan fokozódott az osztályharc élessége; 1846-ban fenyegető parasztfelkelés robbant ki. Nemzetiségi ellentét is szerepet játszott ebben: a földesurak lengyelek, a parasztok nagyrészt ukránok voltak. A közigazgatás segédszerve volt a galíciai rendi gyűlés (sejm). Ez mágnásokból, nemesekből és a városok képviselőiből állt. Tevékenységi tere nagyon csekély volt. Az eléje terjesztett javaslatokat jóváhagyta, és a végrehajtás módját dolgozta ki. A közigazgatásnál valamivel jobban működött az igazságszolgáltatási rendszer. II. József megpróbálta az igazságszolgáltatást egységesíteni, a rendi megkülönböztetést megszüntetni a bíróságoknál. A nemesi bíróságokat igyekeztek lassan polgári bíróságokká változtatni, míg a városi bíróságok büntető törvényszékekké váltak. II. József halála után azonban a reform üteme lelassult. A pénzügyi és katonai viszonyok terén a változások jóval egyszerűbbeknek mutatkoztak, és Galíciát viszonylag gyorsan alárendelték azoknak az elveknek, amelyek Ausztria tartományaiban Magyarországon kívül érvényesek voltak. A bécsi udvar elszakította Galíciát természetes gazdasági hátterétől, a Visztula-vidéktől, mesterségesen a Dunamedence országaihoz csatolta, és így a gazdasági válság elmélyült. A nemességet igyekeztek bevonni az adózásba, a parasztoknak pedig a súlyos katonai szolgálatot kellett teljesíteniük. Galícia szegénysége és elmaradott társadalmi rendszere okozta, hogy Galícia területén nem bontakozott ki felszabadító mozgalom. Galícia 1772 — 1848 között a felosztott Lengyelországnak az a része volt, amelyben a lengyel nemzet társadalmi rendiének helyzete a legrosszabbul állt. ' — BESNYŐ MIKXÖS CODEX DIPLOMATICUS REGNI CROATIA E, DA LM ATI A E ET SLAVONIAE (DIPLOMATICKI ZBORNIK KRALJEVINE HRVATSKE, DALMACIJE I SLAVONIJE) Vol. I. Redegit Marko Kostrencié. Coliegerunt et digesserunt Jakov Stipisic et Mil jen Samêalovic (Zagrabiae. 1967. 285 1.) A HORVÁT, DALMÁT ÉS SZLAVÓN KIRÁLYSÁG OKLEVÉLTÁRA A jelen munka első kötete annak a hatalmas anyagot tartalmazó diplomatariumnak, amelynek tomusait — a II.-tói a XV.-ig — nagyjából e század első harmadában adta ki T. Smiciklas. Ezek a kötetek a Horvátországra, Dalmáciára és Szlavóniára vonatkozó, XII—XIV. századokban keletkezett okleveleket tartalmazzák. Amikor T. Smiéiklas