Századok – 1974
Történeti irodalom - Grodzinski Stanislaw: Historia ustroju spoleczno-polyticznego Galicji. 1772–1848 (Ism. Besnyő Miklós) 289/I
289 •TÖRTÉNETI IRODALOM politikai élet előtt állt feladatok sokrétűségébe és az egész magyar szellemi élet átformálódásába. Az e korszakot tárgyaló fejezetben különösen értékes a koalíciós pártok és kormányok tevékenységét összefoglaló elemzés, valamint a személyi kultusz időszaka hibáinak, majd a torzulások felszámolásának a bemutatása. A könyv az 1956-os ellenforradalom eseményeinek és az azt követő politikai kibontakozásnak, a magyar kulturális élet megújhodásának, a mezőgazdaság kollektivizálásának ós az új gazdasági mechanizmus elveinek ismertetésével és értékelésével zárul. A szerző könyvének megírásánál zömében magyar forrásirodalomra s az Országos Levéltárban folytatott kutatásaira támaszkodik, de kitűnően dolgozza fel a magyar vonatkozású külföldi, elsősorban orosz, angol és francia nyelvű szakirodalmat. Jerzy Robert Nóvák könyvét csak üdvözölni tudjuk, hiszen vállalkozása az ismeretterjesztés színvonalát meghaladó módon és módszerekkel igyekszik az elmúlt harminc év magyar történelmét minden vonatkozásában összefoglalni úgy, hogy elemzései során az egyes problémák történeti hátterére és gyökereire is igyekszik rávilágítani. A munka hasznos abból a szempontból is, hogy a Magyarország legújabbkori története iránt érdeklődő lengyel olvasók kezébe olyan könyvet adott, amely a tárgyalt időszakot teljességében, a lezárt és a jelent foglalkoztató kérdések tükrében igyekszik bemutatni. KAPRONCZAY KÁROLY STANISLAW GRODZINSKI: HISTÓRIA USTROJU SPOLECZNO-POLITYCZNEGO GALICJI 1772 — 1848 (Wroclaw, Warszawa, Kraków, Gdansk, Zaklad Narodowy imienia Ossolinskich Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk. 1971. 303 1.) GALÍCIA TÁRSADALMI-POLITIKAI VISZONYAINAK TÖRTÉNETE 1772—1848 Grodziski munkája a Lengyel Tudományos Akadémia krakkói részlegének történettudományi bizottsága által kiadott sorozatban jelent meg. A tanulmány Galícia történetéből a teróziánus-jozefinista ( 1772—1792) ós a rendőri abszolutizmus korabeli ( 1795— 1848) társadalmi viszonyait és politikai berendezését tárgyalja behatóan. Részletesen kitér azonban a bíráskodási eljárásra, a pénzügyi viszonyokra, a katonai szervezetre és az oktatásügyi és a politikai gondolkodás fejlődésére is. A mű eredeti forrásanyag alapján vizsgálja a jelzett korszak történetét, míg az 1860 utáni időszakra vonatkozólag már korábbi tanulmányok állnak rendelkezésünkre. Midőn Ausztria 1772-ben Lengyelország első felosztásában részt vett, azzal okolta meg területi követeléseit, hogy Magyarország a XIII. században átmenetileg a Halics-Vlagyimir részfejedelemség birtokában volt, és III. Béla király a „rex Galitiae et Lodomeriae" címet viselte. Ez oknál fogva Lengyelország 1772-ben megszállott déli országrészei ,,a Galícia és Lodoméria királyság" nevet viselték. Galíciának az Osztrák Monarchiába történt bekebelezése és az élénk centralizáció ellenére ez az terület messzemenő önállóságot őrzött meg, amely az évszázados sajátos társadalmi viszonyokra, valamint a többi lengyel országrésszel való szilárd kapcsolatokra támaszkodott. A teréziánus-jozefinista reformok időszaka, amely a megszállás időpontjától, 1772-től kezdődött, 1792-ig tartott, és lényegében az jellemezte, hogy a lengyel állam utolsó évei reformfolyamatának fejlődése a galíciai viszonyokra is befolyással volt. Ez a helyzet Lengyelország 1795-ös végleges felosztásának időpontjával változott meg. Galícia ekkor egész Ausztriával együtt olyan korszakba lépett, amelyet a rendőri abszolutizmus jellemzett, és amely a népek tavaszáig, 1848-ig tartott. Galíciában azonban már 1846-ban összeomlott ez a rendszer. Végül autonóm időszak következett, Galícia 1860-ban önkormányzatot nyert. A társadalmi viszonyok elemzése során a szerző arra törekszik, hogy azoknak a reformoknak fő irányait emelje ki, amelyeket Lengyelország első ós harmadik felosztása után az Ausztriától megszállt területeken véghezvittek. Bár II. József császár az ilyen vonatkozású rendeleteit nem fogalmazta meg olyan pontosan, mint ezt tette az államhatalomra és annak apparátusára vonatkozóan 1783-ban, mégis a teréziánus-jozefinista társadalmi reformok fő vonalát meg tudjuk állapítani. Ez azoknak az éles rendi különb-19 Századok 1974/1.
