Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
28 SZABÓ MIKLÓS logikai fejlődést foglalta magában. Sokszor és sokhelyütt a maradiság politikája lett. A nyíltan vallott konzervatív politika majd mindenütt igazságos, liberális és okos politika. Sokszor és sokhelyütt feudalizmus vegyült beléje, vagy az ultramontanizmus. ...A konzervativizmus a jövő század jelszava."6 6 Az új koreszme, mely haladottabb a liberalizmusnál, a szociális e,szme. Ezt állítja szembe az új konzervatív irány a szabadverseny önzésével, ennek jegyében kel a konkurrenciaharcban „gyengék" védelmére.6 7 A szociális eszme megvalósítói az érdekképviseleti szervezetek, a szövetkezetek. Mindennek alapján a konzervatív tábor legmesszebb néző képviselői már egyenesen valamiféle „igazi szocializmus"nak minősítik ideológiájukat, mint ahogy polgári radikális ellenfeleik oldalán is előfordulnak hangok, melyek „szociálkonzervativizmusról" beszélnek.6 8 Egyes szerzők ezen az alapon elismerik a szocialista munkásmozgalom viszonylagos létjogosultságát is, mint az ipari munkásság érdekképviseletét, amennyiben az megmarad a szerepben s nem tör politikai hatalomra, a társadalom „általános felforgatására". Mások viszont a marxi szocializmust azon az alapon utasítják el, hogy — állításuk szerint — ugyanúgy az anyagi érdekből indul ki, mint ellenfele, a burzsoázia, ennyiben vele azonos eszmei talajon áll, voltaképp a proletárok „liberalizmusa", mellyel szemben a konzervatív reformszellem képviseli a valódi szociális szellemet, a keresztény kultúrában gyökerező emberi segítőkészség, altruizmus szellemét. Ez utóbbi felfogás már kiformálja azt a manipulatív technikát, amely közös nevezőre hozza, azonos politikai fronttá nyilvánítja a liberális burzsoáziát s az azzal szembenálló szocialista munkásmozgalmat, s így egyszerre igyekszik ellenük harcolni. Már az agrárizmus jellemzésénél utaltunk az „újkonzervatív internacionalizmus" jelenségére, arra, hogy ez az irányzat nem egyszerűen magyar politikai áramlatnak tekintette magát, hanem egy hatalmas világmozgalom részének. Ez a vélekedés nem volt megalapozatlan. A kilencvenes években az egész kapitalista világban megjelenik a polgári társadalom, a liberalizmus konzervatív indíttatású bírálata. Ez a polgári talajon keletkezett kapitalizmus kritika a filozófia, társadalomtan s nem utolsósorban a művészi áramlatok legkorszerűbb tendenciáinak áramában bukkan fel. Érthetően vallják tehát e mozgalmak résztvevői s hiszik nem kis számban a külső megfigyelők is, hogy az új konzervatív kapitalizmus kritika nem a sötét múlt árnyéka, hanem a felsejlő jövő előszele. A szellemi élet magasabb szféráiban minden jelentős országban fellelhetők az ú jtípusú konzervativizmussal rokonnak tekinthető jelenségek. Németországban az ún. katedraszocializmus Rodbertustól Schmollerig és Adolf Wagnerig nyúló konzervatív ága, Angliában a praeraffaelitáknak nevezett romantikus antikapitalista kultúrmozgalom (Ruskin, William Morris), Franciaországban pedig nem kisebb jelentőségű szellemi fenomén, mint a décadence néven összeee Csathó Aurél: Nemzeti konzervatív párt. Bp. 1895. 7—8. 67 ,,. . . a 80-as évek elején a konzervativizmus egész Európában változáson ment át. A liberalizmus tanaival szemben az egyes néposztályok szükséglete iránt a társadalmi reformokat hangoztatta." Keményjy K. Dániel: A modern keresztény politika érvényesülésének akadályai. Bp. 1905. 63. 68 „A gépipar romboló hatása, mely ezer meg ezer önálló lét megszűnésében s munkásnyomorban nyilvánult meg, egy új szocialista irányt: a szociálkonzervatív irányt teremtette meg. Ez irány a régi kézműipar visszaállításáért s nagy parasztosztály létesítéséért küzdött. Élén állottak: Sismondi, Lo Play, Thomas Carlyle, John Ruskin stb."" Fodor Lajos : A társadalmi kérdés lényege. Bp. 1912. 45.
