Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 29 foglalt művészeti, költészeti törekvések spiritualizmusa, melyben akadt magyarországi liberális művészetkritikus, aki direkt politikai tendenciát érzett.6 9 Az xijtípusú konzervativizmus általános jellemvonásai összegzésének végére érve kíséreljük meg most már meghatározni ennek az irányzatnak helyét a korabeli magyar politikai élet tendenciái között. Elöljáróban már modottuk: az ipari, pénz-és kereskedelmi tőkés rétegek rohamos előretörése a gazdasági és társadalmi életben a kilencvenes évek politikai életében fordítottan tükröződött. A politkai életben nem a polgárság nyert - ekkor egyelőre még — gazdasági és társadalmi helyzetével arányos befolyást, hanem a nagybirtokos rétegek részéről indult politikai offenzíva pozícióik erősítésére. Az arisztokrácia és a dzsentri földbirtokosság, amely úgy látta, a fejlődés, az idő ellene dolgozik, már azokat a pozíciókat is sokallotta, melyeket a polgárság Tisza Kálmán kormányzása idején a politikai vezetésben, magának a szabadelvű pártnak irányításában megszerzett. A nyolcvanas évek fejlődése megszüntette a nagybirtokos rétegek kizárólagos társadalmi és politikai hegemóniáját s melléjük elkerülhetetlenül felzárkózott a tőkés osztály, mint az uralomban részes tényező. Az 1867 után az arisztokrácia és a birtokos középnemesség osztályszövetségéből álló uralmi koalíció Tisza Kálmán kormányzása végére nagybirtokos-burzsoá osztályszövetséggé alakult át. A kilencvenes évek politikai harcai ennek az osztályszövetségnek belső erőviszonyait szándékoztak átalakítani. Az egyházjogi törvények által provokált földbirtokos rétegek offenzívája egyértelművé akarta tenni hegemóniájukat e szövetségben. Ennek az egész nagybirtokosságot átfogó offenzívának volt politikai avantgardja az újtípusú konzervatív irányzat. Az avantgard stratégiai célja nem volt egészen azonos a fent vázolt céllal, melyet osztályuk politikai erőinek zöme el szándékozott érni. Az újtípusú konzervatív tábor nem csupán a pozíciók újraelosztását akarta elérni az osztályszövetségen belül, ez legfeljebb kiinduló taktikai cél volt számára, hanem magának az osztályszövetségnek felbontását, a nagybirtokos rétegek frontális szembefordulását a burszoáziával s az érdekképviseleti tömegmozgalomra támaszkodva olyan kötöttgazdasági szisztáma kiépítését, amely intézményesen biztosítja a nagybirtok ellenőrzését az ipari és banktőke fölött, s egyben politikai kontrol alá helyezi a kizsákmányolt osztályokat is, Ez a magyarországi polgári fejlődésnek sajátos konzervatív alternatíváját jelentette a bank és ipari burzsoázia gazdasági hegemóniája alatt végbemenő liberális polgárosodási alternatívával szemben. A nagybirtokos arisztokrácia és a földbirtokos dzsentri réteg zöme ezt a stratégiai célt nem vette át. Ez a zöm megmaradt az osztályszövetség fenntartása álláspontján. Az újtípusú konzervativizmus érveket és ideológiai keretet adott számukra is az osztályszövetségen belüli poziciószerzésért folyó harchoz, ennyiben a századfordulón az újkonzervatív irányzat részleges vonatkozásokban az egész földbirtokosság érdekeit képviseli a politikai harcban. Ez az ellentmondásos helyzet tükröződik a közjogi problémához való elemzett ellentmondásos viszonyban is. A dzsentri réteg felé irányuló demagóg agitáción túl, a közjogi ellenzéki álláspont lényegében a nagybirtokos front azon szárnyának — a túlnyomó többségnek — álláspontját tükrözte, amely a burzsoáziával kötött osztályszövetséget átrendeznfde nem felbontani akarta. Ezzel szemben a közjogi 69 „Ez a zavaros forma, melyben a modern szimbolizmussal találkozunk, misztikus, mégpedig nagyrészt szociális okokból. Neveltetésüknél fogva (ez ifjak nagy része katolikus intézetbe járt), főképp pedig politikai és hasznossági okokból, de némelyeknél őszinte, igaz érzésből e vak, misztikus hit karjai közt találjuk őket." Lázár Béla: A tegnap, a ma és a holnap. Bp. 1896. 43.
