Századok – 1974

Történeti irodalom - Garmiza V. V.: Krusenyie esszerovszkih pravityelsztv (Ism. Iván Géza) 286/I

286 •TÖRTÉNETI IRODALOM struktúra kapcsolata" és Szunyogh János „A gyenge termelőszövetkezetek állami támogatásáról" című cikkek jelentek meg. Végül figyelemre méltó a szerkesztőség olyirányú törekvése, hogy az „Évkönyv" az oktatás egy-egy területét érintő „beszámolót" is közöljön. Az 1970-es számban dr. Molnár László : „A szociológiai oktatás néhány tapasztalata a Politikai Főiskolán" c. írását hozzák, amelyből az olvasó a fiatal Szociológiai Tanszék eddigi fejlődéséről, oktató munkájáról és terveiről megfelelő képet nyerhet. Az Évkönyvek ízléses kiadásban és meglehetősen nagy terjedelemben jelennek meg, я mint a fentiekből kiderül, érdekes, gondolatgazdag tartalommal. A tanulmányok a Főiskolán folyó oktatást is szolgálva, mind a szakemberek, mind pedig a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom fejlődésének elméleti és történeti kérdései iránt érdeklődők számára hasznos olvasmányok. FABKAS DEZSŐ V. V. GARMIZA: KRUSENYIE ESZEROVSZKIH PRAVITYELSZTV (Moszkva, Izd. Miszl. 1970. 293 1.) AZ ESZER KORMÁNYOK ÖSSZEOMLÁSA A cári Oroszország a korabeli Európa legkispolgáribb országainak egyike volt. A februári polgári demokratikus forradalom fennállásának néhány hónapja alatt — amely az Ideiglenes Kormány és a mögötte húzódó osztályerők kudarcainak sorozatából állott — természetesen ezen mit sem tudott változtatni, s a kérdés egész gazdasági-politikai súlya a fiatal szovjetköztársaságra nehezedett. Erről a tehertételről szól Garmiza könyve. Az októberi forradalomig a városi és a falusi kisburzsoáziának sokféle pártja és politikai csoportosulása jött létre. Közülük egyesek elismerték a szocialista forradalom eredményeként megszületett szovjethatalmat, de elutasították a proletariátus diktatúráját, s következésképpen oppozícióban álltak a bolsevikokkal: a baloldali eszerek, anarchisták, maximalisták stb. Mások, mint például a jobboldali eszerek vagy a népi szocialisták, tagadták a szovjethatalmat is, így azonos politikai alapállásra helyezkedtek a kadetokkal és a monarchista szellemű ellenforradalmi tisztikarral. A baloldali eszerek 1918 tavaszán, a breszti békekötést követően váltak ki a kormánykoalícióból és kerültek szembe a bolsevikokkal. Az eszer párttól a baloldaliak még 1917 őszén szervezetileg is elhatárolták magukat, így a párt a jobboldal és a centrum áramlatára leszűkülve, gyakorlatilag feladva a maga „harmadik utas" elméletét, ill. beigazolva, hogy ilyen nincs, megállíthatatlanul közeledett a polgári és a monarchista körökhöz. Az eszer párt tevékenysége az Alkotmányozó Gyűlés szétkergetése után, 1918. január 5-ét (18.) követően élénkült meg erőteljesebben, s a régi rossz narodnyik hagyományok felelevenítésével rálépett az egyéni terror útjára, amelynek Lenin is csaknem áldozatává vált. A szerző azt vizsgálja közelebbről, hogy a kispolgári pártok közül legnagyobb tömegbázissal rendelkező eszerek hogyan próbálták kiépíteni kormányapparátusukat, hogyan próbálták megvetni lábukat a Középső-Volga vidékén és Szibériában az ún. ideiglenes szibériai kormány révén; 1918 nyarán pedig még egy utolsó erőfeszítéssel Arhangelszkben szerveztek kormányt. A Középső-Volga vidékén Szamarában (ma Kujbisev) székelő eszer kormány körülbelül félévig állott fenn, Arhangelszkben egy hónapnál nem sokkal tovább. A könyv második részében az eszerek programját veszi szemügyre a szerző. Az eszer kormányok megszervezésével, kiépítésével foglalkozó rész két vonatkozásban hívja fel magára a figyelmet. Az egyik pozitívuma, hogy a szerző nem elégedett meg az eszer kormányalakítási törekvések történeti nyomonkísérésével, hanem kereste azokat az okokat is, amelyek, ha átmenetileg is, de lehetővé tették a kispolgári hatalmi kísérletek realizálását. Garmiza ennek érdekében szinte szociológiai elemzését adja a Középső-Volga vidék és Szibéria társadalmi viszonyainak, struktúrájának, és ezzel magyarázza, ebből vezeti le az eszer kormányok megalakítását. Ugyanakkor nem hagyja figyelmen kívül azt sem, hogy milyen nagy szerepe volt a polgárháború e kezdeti időszakában is a külső erőknek, ebben a konkrét esetben a csehszlovák légiónak. Másik erénye a feldolgozásnak, hogy intézménytörtóneti alapossággal mutatja be az eszer kormányok megalakítását követően a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szét-