Századok – 1974

Történeti irodalom - A Politikai Főiskola Évkönyve (1969; 1970) (Ism. Farkas Dezső) 283/I

284 •TÖRTÉNETI IRODALOM kutatómunka folyik. Nem vitatható azonban, hogy ezek a témák zömükben napjaink lényeges elméleti-történeti kérdéseit érintik, s átfogják mind a mai modern kapitalizmus, mind a szocializmus építésének korszakait. Azt a törekvést is dicsérendőnek tartjuk, hogy az intézmény kutatási profiljában elsősorban olyan témákkal találkozunk, amelyek közelről érintik korunk vitatott kérdéseit. A Főiskola tanárai nemcsak a különböző polgári irányzatokkal folytatandó polémiát, de a magyar tudományos-ideológiai életben felvetődő vitás kérdésekben történő állásfoglalást is feladatuknak tartják. S e törekvés annál is inkább üdvözlendő, mert olyan intézményről van szó, melynek elsődleges feladata a marxizmus—leninizmus és a nemzetközi munkásmozgalom történetének magas szintű oktatása. E tevékenység pedig e területek állandó alkotó-tudományos kutatása nélkül nem lehet eredményes. E helyen kívánjuk megjegyezni, hogy a szűkre szabott terjedelem miatt a két Évkönyvben közölt cikkek és tanulmányok rövid tartalmi ismertetése sem lehetséges. Csak jelezhetjük a publikált anyagok témáit, hiszen a két kötet 37 szerző munkáját közli. Ezen ismertetés írója számára az a tény sem mellékes, hogy a publikált előadások és tanulmányok átfogják a marxizmus—leninizmus mindhárom alkotó részét, a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom története különböző korszakait, a nemzetközi kapcsolatok és külpolitika számos területét. Egy ember már csak e miatt sem vállalkozhatna a közölt anyagok kritikai megítélésére. Ezért is csupán néhány — az ismertetőhöz is közelebb álló — tanulmánnyal kapcsolatban teszünk pár szavas értékelő megjegyzést. Az 1969-es „Évkönyv" I. részében a két forradalom és a KMP felszabadulás előtti történetét érintő referátumokat és korreferátumokat olvashatunk. „A magyar nép történelmének nagyszerű fejezete" címmel Nemes Dezső ad összefoglalót a magyar történelem e dicső szakaszáról, kiemelve annak néhány lényeges, ma is figyelmet érdemlő tanulságát. Csak a Tanácsköztársaság nemzetközi érvényű tapasztalataira figyel B. Sz. Popov (szinte kizárólag a napjainkban folyó osztályharc ellentmondásai szemszögéből visszapillantó) érdekes korreferátuma. A külföldi vendégek hozzászólásai közül Áron Petrik a korabeli romániai forradalmi harc történetével (utalván a magyarországi összefüggésekre), Pauli Martinmaki a finn nemzeti kérdéssel és az 1917 utáni finn munkásmozgalom internacionalista vonásaival, Leopold Henrik pedig az osztrák párt és a Magyar Tanácsköztársaság kapcsolatának néhány kérdésével foglalkozik. E részben még Labádi Lajosnak a kettős hatalomról, Kárpáti Sándornak a proletárforradalom békés útjáról, Horváth Zoliánnénak a párt felszabadulás előtti tömegmunkájáról és Lengyel Klárának a KMP és a népiesek viszonyáról szóló írását olvashatjuk. Labádi és Kárpáti választott témáikról érdekes összefoglalókat adnak, s középpontba a ma is előtérben álló és vitás kérdések vizsgálatát állítják. Szerencsésebbnek tartottuk volna azonban, ha Labádi a magyarországi kettős hatalommal kapcsolatos felfogásbeli eltéréseket meggyőzőbben dokumentálja. Az utóbbi két cikk közül Lengyel Kláráé a kiforrottabb és érdekesebb, bár — nem csupán e tanulmányra vonatkoztatva jegyeznénk meg -— a KMP álláspontját vagy képviselőinek felfogását kritikusabb szemmel kellene értékelni. A kötet II. részében a párt felszabadulás utáni politikája egyes kérdéseit érintő előadások kaptak helyet. Az e fejezetben közölt anyagok közül véleményem szerint dr. Vészi Béla referátuma a legérdeksebb, bár a maga nemében Szabó Bálint tanulmánya is kitűnő. Vészi polémikus jellegű előadása a gazdaság és politika dialektikájáról nem csupán a rendkívül aktuális vitapontokat jelzi, de néhány kérdésben új oldalról is közelítő megoldások lehetőségét is felveti. Szabó Bálint meggondolandó szempontokból kiindulva foglal állást főként a fordulat éve előtti és utáni politika összefüggéseit illetően, de érdekesek az 1956-os ellenforradalom utáni helyzettel és az új gazdasági mechanizmus szükségességével kapcsolatos megjegyzései is. Blaskovits János a KMP III. kongresszusa politikai irányvonaláról nyújt rövid és színvonalas összefoglalót, s elsősorban a párt szövetségi politikájáról adott képe meggyőző. Dr. Szántó Györgyné a nemzeti jövedelem növekedés tényezői közül a termelékenység és hatékonyság ma különösen szorító kérdéseit, amíg Bieber Ilona korreferátuma főként az ipar szerkezeti változásait vizsgálja. Dr. Szálai Béláné a Főiskola Szociológiai Tanszéke által végzett, és két üzem fizikai dolgozóinak politikai magatartását vizsgáló felmérés eredményeit ismerteti. A szerző a tényekből, nyilván a felmérés szűk területe miatt, nem von le következtetést. Az olvasót azonban így is elgondolkoztatják a közölt tények, s nem vagyunk abban bizonyosak, hogy azok nem hagynak-e benne a valóságos helyzetnél negatívabb képet. A kötet végül a Kommunista Internacionálé történetére vonatkozó anyagokat közöl. Dr. Szántó György a KI általános történeti szerepéről, dr. Babirák Ilona a gyarmati és tőkés országok forradalmi mozgalma egyesítéséért folyó harcról, és M. Csonka Rózsa a KI és az agrárkérdés (1919—1929) c. témáról írt. Babirák elsősorban a téma össze-