Századok – 1974
Történeti irodalom - Agárdi Péter: Rendiség és esztétikum (Gyöngyösi István költői világképéhez (Ism. Nagy József Zsigmond) 280/I
280 •TÖRTÉNETI IRODALOM a falu 1562-es 36 adófizetőjének 80,55%-a az időközben ide telepedőkből került ki ! Bár a településeknél általában hasonlóan magas százalékot kapunk a migráció tekintetében, mégsem mulasztható el — különösen a hászvárosoknál — a két összeírás névanyagának összevetése; többek között a legnépesebb rája-lakta budai szandzsákbeli helység, Kuvin példája is erre figyelmeztet. E hászvárosban ugyanis a második összeírás nyilvántartottjainak 63.27%-a, adózóinak 60,84%-a vagy teljesen megegyezik az 1546-os összeírás neveivel, vagy az ott feltüntetett teljes nevű adózó polgárok eltérő keresztnevű rokonának, leszármazottjának tekinthető ! A falvakéhoz képest nagyfokú stabilitás magyarázata a nahye-központ jelentős gazdasági potenciáljával, viszonylagos autonómiájával függhetett össze; Kuvin még nagyobb mértékben magához tudta láncolni lakosai többségét, mint Vác, ahol a népesség 52%-a maradt helyben 1546 — 1559 között.1 8 Ezek az adatok arra intenek, hogy legalábbis a hászvárosok vonatkozásában nem beszélhetünk mechanikusan, csupán csak az analógiára támaszkodva a népesség nagy fluktuációjáról, hanem minden esetben a különböző összeírások névanyagának gondos összevetése révén vonhatunk le következtetéseket a migráció mértékének tekintetében. Végezetül szólnunk kell a forráskiadvány fogyatékosságairól is. Kár, hogy nem csatoltak hozzá sem részletes tartalomjegyzéket, sem helynévmutatót, sem pedig térképvázlatot, melyek pedig jelentősen megkönnyítették volna a kutatók munkáját, megnövelték volna a kiadvány használhatóságát. Sajnálatos, hogy e jeles munka kiadása — nem a szerző hibájából — három évig elhúzódott, s végül oly gyorsan jelentették meg a török fővárosban, hogy a korrektúrát a magyar tudós már nem is láthatta ! Emiatt igen sok sajtóhiba csúszott a szövegbe, például egyedül Kuvin hászváros tíz oldalas összeírásában félszáz módfelett zavaró, a statisztika tekintetében könnyen tévútra vezető elírást, névkihagyást, számtévesztést stb. fedezhetünk fel ! Örömmel értesülünk viszont arról, hogy a török nyomdász hibáinak korrigálására Káldy-Nagy Gyula már össze is állított egy hibajegyzéket, melynek közzétételét remélhetőleg még az idén megoldja az ELTE Török Filológiai Tanszéke. Meg kell még azt is említenünk, hogy eredetileg egy török ozmanológus bevezető-értékelő tanulmányt szándékozott írni a kötethez, ez azonban elmaradt — ám hiányát sok vonatkozásban pótolják Káldy-Nagy Gyulának ,,A magyarországi török adóösszeírások" és a „Harács-szedők és ráják. Török világ a XVI. századi Magyarországon" (Bp. 1970) с. munkái. Káldy-Nagy Gyula legújabb forráskiadványát, mely a történettudomány, az agrártörténet, a helytörténet, a nyelvtudomány, a történeti demográfia és statisztika számára egyaránt jelentős munka, e néhány oldalon természetesen nem is próbálhattuk a maga teljességében bemutatni. A tárgyalt kérdések tekintetében viszont igyekeztünk mélyebbre hatolni. Ha a nem kevés időbefektetést, fáradságos munkát, még több lemondást követelő tudományos feltárások eredményei megérdemlik a megbecsülést, úgy Káldy-Nagy Gyula forráskiadványa joggal igényelheti a nagyobb nyilvánosságot hazánkban is. Remélhetőleg idővel meg fog jelenni siyaqat-írású, német fordítású kiadása is a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában, s a kutatók akadálytalanul tanulmányozhatják majd gazdag névanyagát, adótételeit. MÉSZÁROS LÁSZLÓ AGÁRDI PÉTER: RENDISÉG ÉS ESZTÉTIKUM (GYÖNGYÖSI ISTVÁN KÖLTŐI VILÁGKÉPE) (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1972. 237 1. Irodalomtörténeti füzetek 78.) Irodalomtörténetírásunk Toldy Ferenc és Arany János megjegyzéseitől számítja a tudományos Gyöngyösi-kritika jelentkezését. Gyöngyösi István költészetének jellegzetességeit, műveinek a maga korában és az őt követő nemzedékek tudatában betöltött szerepét azonban az említett értékelések megjelentéig már számos tanulmány érintette. Kevés költőnk van, aki a pozitivista történeti kutatások megindulása előtt művei „kritikai" kiadásával dicsekedhetne. Gyöngyösi — Dugonics jóvoltából — már 1796 óta ezek közé tartozik. A XVIII. századi Gyöngyösi-kultusz és az említett kiadások korán ismertté 18 Káldy-Nagy Oyula: Harács-szedők. . . 132.
