Századok – 1974
Történeti irodalom - Káldy-Nagy Gyula: Kanuni devri budin tahrir defteri (1546–1562) (Ism. Mészáros László) 274/I
277 •TÖRTÉNETI IRODALOM egy részének neve. Közülük ugyanis a török uralom előrehaladtával mind többen áttértek a kereszténységről a mohamedán vallásra, s nevükben az Abdullah kifejezés (mely azt jelenti, hogy az illető apja még keresztény volt, de fia már áttért a mohamedán vallásra) erre utal: Balaban Abdullah, Sefer bin Abdullah, Keyvan bin Abdullah, Kasim bin Abdullah, Hasan bin Abdullah stb. Találkozhatunk egyes idegen nevek mellett a „rum" és „yahueli" megjelölésekkel is; az előbbi a görögök, az utóbbi a zsidók neve volt): Karacsa rum, Latimad rum, Bata rum, Duka rum, Oranos ruin, Abraham yahueli, Salimun yahueli stb. Az összeírok háztartásonként (hánénkónt) vették nyilvántartásba a lakosokat, s egy-egy liánéban mindig csak az adózó családfőt regisztrálták teljes nevén, míg a vele közös háztartásban élő, de adót nem fizető serdülő fiát, fivérét, vejét, idős apját, szolgáját csak keresztnevén írták be a jegyzékbe (Kristan Niovakovik c., Marko biradares c., Lázár veledes m. — Kristan Niovakovik nős, testvére Markó nős, fia Lázár nőtlen stb.). Néhány jelenség arra mutat, hogy a török szandzsákösszeírók csaknem minden családfőt összeírtak, néha még abban az esetben is, ha egészen nyilvánvaló volt, hogy az illető képtelen a harács- és kapuadó fizetésére. Az összeírásokban sok Koldus (Kódus) névvel találkozunk, közölük többen e „mesterséget" űzhették. De biztosabb adatokat is találhatunk ennél: sok név mellett megtalálhatjuk a kis kezdőbetűvel írt natüvan (erőtlen, öreg, gyenge), a'ma (vak), sőt az önmagáért beszélő sail (kolelus ! !) megjelöléseket ! (Gágya Tomás natüvan, Taligás Éliás natüvan, Sipos László natüvan, Galamonya Bálind natüvan, Balla Bálás sail, Kis Ferenc sail, Velicska Albert sail, Cse Matiás sail, Kovács Andriás a'ma, Rákos Pál a'ma; Vak Anbrus stb.) Egyes keresztnevek után kis kezdőbetűvel írt hivatal-, illetve foglalkozás (iskolai végzettség) megjelölést olvashatunk. A bírókat, papokat, diákokat, kovácsokat az írnokokat általában csupán keresztnevükön szerepeltetik (András bíró, Tomás pap, János diák), bár néha vezetéknévként is találkozunk e megnevezésekkel (Bíró Benedek, Pop I Yovan, Diák Gergel, Kovács Máté stb.). A martalócokat, özvegyasszonyokat mindig keresztnevükön említik (Lukács martolos, Ratko martolos, Dorka bive, Margita bive stb). 1 Kuvinban 1546-ban keresztnevükön szerepelnek a görögkeleti szerzetesek (Anka kalugyer, Nikola kalugyer, Bedő kalugyer. Viszont 1562-ből már csak Kalugyer Petráról hallunk.) Néhány mohamedán név mellett különféle katonai beosztás megjelölése szerepel (Mercan azab, Vuk odabasi, Kurda topci, Daud voyvoda, Cafer aga, Dervis bég stb.). Egy-két esetben török írású mesterséget kifejező megjelölés is szerepel az összeírásokban (mi' már, kaszab — építész, mészáros). Jellemző, hogy a magasabb iskolai végzettségre ' utaló diák megnevezéssel a fejlettebb hászvárosokban találkozunk a leggyakrabban; a híres iskolájú7 Kuvinban például 1546-ban 11, 1562-ben pedig 15 diák élt. Az aelóösszeírások közül az 1546-osból megállapítható a nőtlen egyedülállók, azaz a dzsizjeköteles hánékban szolgáló legények száma. Kuvinban például a 300 hane összesen 67 szolgát alkalmazott 1546-ban. E hászvárosnál még két olyan érdekes megjelöléssel is találkozunk, melyet máshol nem találunk: a „sipahi ba berat" és a „ser-i mahalle" kifejezésekről van szó. Az előbbi adománybirtokos szpáhit, illetve szpáhiadománnyal (timárbirtokkal) ellátott személyt jelöl. Két ilyen személyről szerezhetünk tudomást az 1546-os Kuvinból: Bárán Alberdről és Dimitre Zselikről. Mivel Szulejmán Kuvin bíráinak 3000 akcse értékű tímárt adományozott8 (melyet a Kucsi-pusztán kaptak meg), 1546-ban feltehetően e két személy töltötte be a bírói tisztet. Nem lehettek szegény emberek, mert mindketten szerepelnek a malomtulajelonosok listáján is. Bírói voltukat megerősíti az a tény, hogy 1546. aug. 21-én Dimitri ós Albert bírák írták alá azt az okmányt, melyben kötelezettséget vállaltak a Kuvin-sziget adójának beszedésére.9 A másik érdekes kifejezés, a ser-i mahalle szószerint utcafőnököt jelent. Mivel 39 utcafőnökről esik szó, feltételezhető, hogy 1546-ban ennyi utcája volt a módos kalmárvárosnak.1 0 Az utcafőnökök valószínűleg a városi magisztrátus tagjai, esküdt polgárok lehettek. Bár pusztán a nevekből aligha lehet következtetni a lakosság foglalkozására, mégis figyelemreméltó az a tény, hogy éppen azokban a gazdaságilag fejlett hászvárosokban találkozunk a legtöbb iparos- és kereskedőnévvel, melyek mezővárosként már Mátyás 7 Skarica Máté: Szegedi István élete (Mezőtúr. 1906, 42—45). 8 Török—magyar oklevéltár 1533—1789 (Ford. Karácson Imre, szerk. Thallóczy-Krcsmárik-Szekfű, Bp. 1914, 48—49). 9 Velics-Kammerer: i. т., II. 57. 10 Skarica Máté ráckevei prédikátor-költő 1581-es históriás versében Kevi utcáit, közeit, tereit jórészt névszerint felsorolja (Scaritus Mathe: Kevi Várassárol való szép História, Pest megyei Levéltár. Ráckeve díszes városi protocolluma, pag. 7—10).
