Századok – 1974
Történeti irodalom - Káldy-Nagy Gyula: Kanuni devri budin tahrir defteri (1546–1562) (Ism. Mészáros László) 274/I
278 •TÖRTÉNETI IRODALOM és a Jagellók idejében is a vidéki termelőágak és az árukereskedelem gócpontjai voltak. Kuvinban például 132 iparosnevű és 27 áruforgalommal kapcsolatos nevű polgárt írtak össze 1546-ban — talán egy részük e foglalkozásokat űzhette. Mellettük 19 malomtulajdonost (22 malommal) név szerint is összeírtak. A nevek alapján bizonyos következtetéseket vonhatunk le a népesség etnikai megoszlására is. A szandzsák helységeiben a ráják közül mindenütt a magyarok voltak többségben: a legtöbb szerb nevű adózót éppen a szerb alapítású Ráckevén1 1 írták össze; 1546-ban az 536 családfő közül 109 viselt délszláv nevet, vagyis az adózó hánék ötöde szlávokból állhatott. A névösszeírás a helységek lélekszámának hozzávetőleges megbecslésére, az egyes települések népességének összevetésére is alkalmas, ha az adózó családfők létszámát vesszük alapul. Ennek megfelelően a szandzsák városainak az adófizető ráják száma alapján történő népességi „rangsorolása" a következő: 1. Kuvin (536 családfő), 2. Budun (390), 3. Kecskemét (295), 4. Vác (213), 5. Cegléd (199), 6. Kőrös (157), 7. Fődvár (123), 8. Peste (122), 9. Nagymaros (90), 10. Óbuda (61), 11. Szekcsöj (40), 12. Buják (33), 13. Visegrád (26). Ezek az adatok az 1546-os összeírásból valók, így itt Vál még nem szerepel, hiszen ekkor még faluként írták össze. 1562-ben Válón 50 adófizetőt találtak az összeírók. 1546-ban tehát Kuvin volt a líva legnépesebb polgári lakosságú helysége, s e rangos helyét 1562-ben is megtartotta (1. Kuvin: 630 hane, 2. Kecskemét: 399, 3. Vác: 346, 4 Nagymaros: 317 hane stb.). Buda rájái egyre fogytak; 1562-ben már csak 250-et írtak össze, míg Pesté 1 63-ra emelkedett. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek az adatok csupán a nem-mohamedán rájákra vonatkoznak; a katonasággal és a mohamedán betelepülőkkel együtt Buda XVI. század-közepi lélekszámát 2500-zal, Pestét 1500-zal, Vácét félezerrel tekinti többnek Káldy-Nagy Gyula.12 Magában a névanyagban gazdasági vonatkozású adatokat csak egyetlen vonatkozásban találhatunk: az összeírók darabszám szerint feltüntették a hadseregélelmezésben fontos szerepet játszó birkaállományt az egyes juhosgazdák neve után. A városokban a következőképpen alakult a juhtartás mértéke 1562-ben: Kecskemét: 10 693 db. juh, Cegléd: 3000, Kőrös: 2500, Vál: 1600, Kuvin: 1150, Fődvár: 500. Az alföldi nagy parasztvárosok zahingazdái tehát nemcsak a szarvasmarha- és lótenyésztésben, hanem a birkatenyésztésben is elsőséget vívtak ki maguknak a hódoltság e területén. A juhtartás vonatkozásában még egy érdekességre is felfigyelhetünk: a Kuvin-szigeti helységek összesen 7982 birkát tartottak, s ez a viszonylag kicsi, s ráadásul erősen homokos13 területhez képest eléggé magas szám utal arra, hogy idővel miért keresztelték el a törökök Kojunadának (Juh-szigetnek) a Csepel-szigetet. A névanyagot követő adóösszeírás-rész jelentős mértékben gyarapítja ismereteinket a budai szandzsák gazdasági potenciáljáról. Már maga a harácson kívüli jövedelem (hasil) érzékelteti az egyes települések gazdasági fejlettségének szintjét. 1546-ban a következő hat helység fizette a legtöbb adót: Kuvin (328 433 akcse), Vác (160 000), Budun (349 333), Peste (84 000), Vál: (71 522), Fődvár (25 000 akcse). 16 év múlva a sorrend eképpen alakult: Vác (1 287 534 akcse), Kuvin (270 834), Nagymaros (220 514), Budun (193 000), Peste (132 432), Cegléd (86 525 akcse). Megjegyzendő, hogy ez a bevétel csak a tizedekből és különféle adókból összetevődő jövedelem (hasil) nagyságát jelenti, a dzsizjeadó nélkül. Buda fővárosnak azonban ezen kívül igen jelentős egyéb bevételei is voltak, s így a tényleges összjövedelme 1546-ban 918 212, 1562-ben pedig 1 904 090 akcse volt ! Ha közelebbről megvizsgáljuk az adótételeket, azt találjuk, hogy a négy leggazdagabb hászvárosban a rév áruvámja (mahsul-i gümrük) képezte a bevétel központi forrását. Vác 1 031 678, Budun 176 500, Kuvin 151 954, Nagymaros 110 458 akcse vámjövedelemmel szerepel 1562-ben. Rajtuk kívül még Fődváron tüntettek fel jelentős összegű vámbevételt, 74 833 akcsét, de ezt elkülönítették a hászváros 62 216 akcsényi hasiljától, mivel a fődvári (és a vele együtt szereplő almási) rév jövedelme 1559-től teljes egészében a váci mukataához tartozott. (A kuvini gümrük is azért esett vissza az 1546-os 303 333 akcséről a felére, mert a marha- ós lóvám illetékét szintén Váchoz csatolták, s csupán a szűkebb értelemben vett áruvám (iparcikkek, termények stb. után) maradt a kuvini mukataaeminek kezén.) Az említett hászvárosok képezték az 1540-es—1560-as esztendőkben a központi budai szandzsák legjelentősebb vámhelyeit, s egyúttal a magyarországi áruforgalomnak is fontos gócpontjai voltak. 11 Magdics István: Diplomatarium Ráczkeviense, Szfvár. 1888. X—XII. oklevél, 21—25. 12 Káldy-Nagy Oyula: Harács-szedők és ráják. Török világ a XVI. századi Magyarországon (Bp. 1970. Í12, 117, 134). 13 Scaritus : i. m., 2. és 67. strófa, 3, 9.
