Századok – 1974

Vita - Hazafiság és internacionalizmus. Vitaülés Vácrátóton (Összeállította Stier Miklós) 220/I

248 HAZAFISÁG ÉS INTERNACIONALIZMUS 250 szerves egységben, összhangban elemezzük a gazdasági-szociológiai folyamatokkal. így vizsgálnunk kell a közösségek kérdését s a közösségi értékek státuszát társadalmunkban. Végső soron a parasztság, és az az összetartó erő, amelyet az évszázadok során a magyar parasztság jelentett, azzal függött össze, hogy a paraszti termelési szervezet közösségi szervezet volt. Nemcsak eszméket és néprajzi kuriózumokat tudott konzerválni, hanem valóban olyan közösségi értékrendet is kialakító termelési szervezet volt, amely a feudális körülmények között egyszerre jelentett szorítást és folytonosságot is. Az iparosodó országokban mindenütt végbe ment a paraszti közösségek felbomlása. Ez feltartóztathatatlan folyamat, amely a tőkés országokban mindenütt a társadalom automatizálódásához vezetett. A szocializmusnak azonban a kapitalizmussal szemben egyik világtörténeti missziója abban áll, hogy az atomizálódó társadalmak, az individuálizmus hipertrófiáival szemben új közösségi értékrendet adjon, s a közösségnek új termelési-társadalmi bázist biztosítson. E folyamat ellentmondásait valamennyien érzékeljük, elméleti igényű elemzésben azonban még sok minden megválaszolásra vár. Történetfilozófiai, szociológiai, történelmi elemzés segítségével kell elemeznünk a közösségi életforma irányába mutató tendenciákat. E folyamat objektív előfeltételeit s politikai alapjait — a szocialista demokráciát a tudományos elemzés nem helyettesítheti, csak felismerheti. Nem az ideológia jelentőségét becsülöm le, de szeretném hangsúlyozni, hogy a kettőt kölcsönhatásban kell nézni. Ami az internacionalizmusra is vonatkozik, nem azért jelentkeztek az ötvenes években a nemzetköziségben súlyos törések, mert propaganda-munkánk rossz volt. Az internacionalizmus Marxnál a történelmi folyamat gazdasági-szociológiai-politikai visszfénye. A tőke nemzetközivé tette a termelést, a létviszonyokat, a munkásosztály harcának objektív feltételei is nemzetközivé váltak. Az ötvenes években, amikor a gazdaságpolitika az autarchiát ösztönözte, az ideológia szférájában az internacionalizmust egyoldalúan túlhangsúlyoztuk, akkor valójában az ideológia messze előrefutott a gazdasági-társadalmi lét adott szintjéhez képest, és ily módon nem válhatott a közösségi tudat kovácsolójává. Ha az ideológiai követelmények, az ideológiai elvek nem épülnek objektív folyamatokra, ha az ideológiai felismerést a létben nem kondicionálja, csak az ideológia nem lesz elégséges az órdekkohézióra, sőt bumeráng hatást is előidézhet. Ma már az ideológiai követelmények és megfogalmazások mögött pozitív folyamatok egyértelműbben tapinthatók ki magában a társadalmi létben. És ebből a szempontból a KGST-t, a szocialista integrációt tartom a legjelentősebbnek és azt, hogy a határok megnyílnak, hogy a szocialista országok között egyre szaporodnak a kapcsolatok, az érintkezések, a közös vállalkozások. Ami a távlatokat illeti, — fejezte be hozzászólását Huszár Tibor — elsősorban a feladatok oldaláról kell a kérdést megközelíteni, mert a fiatal nemzedék akkor tud azonosulni a nemzeti tudattal, a szocialista hazával, a közösséggel, ha pozitív feladatokat lát maga előtt, és ha programot kap. Ebből a szempontból kulcskérdés, hogy taktikai sikereink stratégiai célokban megfogalmazódjanak, mert a jövő élménye, a perspektíva-vonalak kijelölése nélkül nincs közösség. Bodnár György, az irodalomtudományok kandidátusa a Révai-kérdéshez kapcsolódva — részben Lackó Miklóssal vitázva — elmondotta, hogy bár Révainak dogmatikus korszaka is volt: mégsem lehet életművét egységesen dogmatikus pólusnak tekinteni, s még e szakasz megítélésénél is figyelembe kell venni, hogy rendkívül rövid volt, s főképpen hivatalos pártmegnyilatkozásokhoz kapcsolódott. Révai életművében a Kölcseytanulmánytól a József Attila kísérletekig a népfrontos gondolat vonul végig, s e koncepció közvetlenül nyilatkozik meg a népi írókról szóló könyvben. Révai történeti feladatával