Századok – 1974

Vita - Hazafiság és internacionalizmus. Vitaülés Vácrátóton (Összeállította Stier Miklós) 220/I

248 HAZAFISÁG ÉS INTERNACIONALIZMUS 251 összefüggésben azt mondotta: egyszerre kellett szolgálnia a korabeli politikai programot és hitelesen kifejeznie, megoldania a kitűzött tudományos témát. Ez — véleménye szerint — azért sikerült magas szinten irodalomtörténeti esszéiben, mert a szocialista nemzet-fogalom és a szocialista népiség egymást szervesen kiegészítve volt jelen koncepciójában. Ezért tartja — egyebek között — elengedhetetlennek Bodnár György, hogy aki a korabeli baloldali mozgalmakról beszél, annak — a szociáldemokrata, polgári baloldal, a kommunista mozgalom mellett — figyelembe kell vennie a népi baloldalt is. Révai életművét az teszi ellentmondásossá, hogy a 30-as—40-es években írt tanulmányai landlerista koncepcióra épültek, a Rákosi-korszakban viszont antilandlerista koncepció alakult ki, amelyben formális dekórum maradt mindaz, amit a Komintern kongresszusa korábban elhatározott. E koncepció megvalósítását egyébkent már a felszabadulás előtt is megnehezítette, csaknem lehetetlenné tette a háború. Amikor tehát Király István a Révai-út folytathatóságáról beszél — mondotta Bodnár György —, nem új Révait hirdet meg, hanem — elismerve a felesleges kitérő történelmi korrekciójának szükségességét — újra felidézi azokat a műveket, amelyek a „nemzeti" és a,,társadalmi" szintézisére irányultak. Mert a Révai életmű java részében mindaz jelen volt, amit Pándi Pál kifejtett — mondotta Bodnár György. A Király-előadásra szükség volt — foglalt állást a felszólaló. „Persze, jobb lett volna az irodalomtörténészek számára, ha az a modellszituáció, amelyet Király István kiválasztott, nem a XVII. századhoz kapcsolódik. Éppen ezért a vita két vitává vált: a történészek vitájává, amoly többé-kevésbé szakszerű vita, és egy ideológiai vitává, amely Király István indító gondolatát elemezte. Ha 48 értékelése, amelyet Szabad György részletesen taglalt, vagy a 67-os kiegyezés körüli viták álltak volna központban, ilyen modellszituáció alakult volna ki, akkor nyilvánvalóan az irodalomtörténészek széles körét érintette volna és tudta volna vitára késztetni." Amit azonban „Király István felvetett, reális, aggodalomra okot adó jelenség, és ennek oka a magyar szocializmus újabb, utolsó 5 — 8 éves fejlődésében van. Tudom, hogy nagyon kockázatos ezt a fogalmazást használni, ezért bírálatot is kaptam: ez pedig az a bizonyos ipari társadalom felé való haladás, amelyet bizonyos lényeges problémák elkenésére használnak a nyugati teoretikusok. De a magyar szocialista rendszernek az ipari társadalom felé való haladása is velejár olyan jelenséggel, amely mindenféle közösséghez való tartozás élményét visszaszorítja, fellazítja, elmossa. Ebbe a kérdésbe éppen úgy beletartozik a nemzeti kérdés, mint a szocializmus kérdése. Nyilván, ha Király István gondolatmenetét rekonstruáljuk, csak úgy értelmezhetjük — én csak úgy tudom értelmezni —, hogy egységesen akar küzdeni a szocialista nemzettudat kialakításáért, újraindításáért annak érdekében, hogy az aggasztó jelenségekkel szemben ne pillanatnyi akciókat szegezzünk, hanem módszeres munkával, meglevő eszközeinkkel járuljunk hozzá a tudatformáláshoz . . . Nem pusztán defenzív válaszokat kell adnunk, hanem pozitív programot: a szocialista nemzeti tudatot. . . Talán lesz olyan program, amely megkísérli körülírását, de számomra nem jelenthet mást, mint azoknak a konkrétumoknak az összességét, amelyekben a szocializmus épül. Ezekbe a konkrétumokba beletartozik a hagyomány, a történelmi előzmény, és Révai akkor tévedett nagyon, amikor József Attila elemzését csak élete végén végezte el, visszatáncolva az 56 nyarán közzétett cikkétől. Ez jelentette volna koncepciójának következetes végigvitelét, a József Attila-életműből ki lehetett volna olvasni olyan tanulságokat, amelyek nem történelmi példázatként, hanem konkrét életanyagban mutatták volna meg a szocialista nemzettudat tartalmát. Ügy érzem, hogy Király István kérdésfelvetése rendkívül fontos volt, lényegében tudományosan megalapozott volt, egyszerre sikerült a kérdést hitelessé tenni és korszerűen megválaszolni" — fejezte be felszólalását Bodnár György.