Századok – 1974

Vita - Hazafiság és internacionalizmus. Vitaülés Vácrátóton (Összeállította Stier Miklós) 220/I

248 HAZAFISÁG ÉS INTERNACIONALIZMUS 249 között folytak, Révai messzebbre látott. De 45 utáni pályájukat is elemezni kell . . . A nemzeti kérdésben a hatvanas évek elején bontakozott ki igazán Molnár Erik koncepciója", s nem közvetlenül 1956 — 57 fordulóján. Molnár Erik történelmi tanulmányait, egész felszabadulás utáni tevékenységét s különösen 1956 utáni állásfoglalását — még a nemzeti kérdésben kialakított koncepcióját is — mindenekelőtt a jelenkori kapitalizmusról írt munkájával s filozófiai monográfiáival összhangban kell vizsgálni. Molnár Erik konstruktív, mindig újra figyelő pártos gondolkodó volt. Paradox, hogy e szenvedélyes újító gondolkodásában a dogmatizmus és doktrinérség még azokban a kérdésekben is kísért, amelyekben éppen a dogmatizmussal fordult szembe. Közgazdasági és filozófiai írásaiból kihánthatok azok a metodológiai egyoldalúságok, amelyek e jelenséget magyarázzák — hangsúlyozta Huszár Tibor. A továbbiakban pedig azt fejtegette, hogy progresszív hagyományaink sorában a népies baloldal sok következetes kiemelkedő képviselője mellett a magyar közgondolkodás reprezentánsaiként kell számontartanunk minden tévedésünkkel együtt a kommunista mozgalom e két kiemelkedő képviselőjét is. A „baloldali ezoterizmus"-tétellel kapcsolatban Huszár Tibor hangsúlyozta: „Osztom azt, amit Pándi Pál mondott: sokfajta magyar baloldal volt, polgári radikális, szociáldemokrata, kommunista baloldal, s ezek nem hozhatók közös nevezőre. De varrnak, akik közös nevezőre hozzák — most nem Király István tanulmányára gondolok, hanem arra, amire Gombos Gyula a Húsz év után című tanulmánykötetében részletesen kitér. Amit Gombos a magyar ideológiai életről ír, éppen azért, mert kombattáns ellenfél, oda kell figyelni, azoknak is, akik Molnár Erik erényeit látják, azoknak is, akik negatívumait látják elsősorban." Gombos következetesen — finomítva, árnyalva ma is — vallja azt a nézetet, amelyet Szárszón fogalmazott meg először: hogy minden olyan álláspont, amely Magyarországon osztályellentmondásokat, osztályharcot, baloldali ideológiákat akar ránk oktrojálni, kvázi problémát jelent, s az igazi probléma Magyarországon a nemzeti erő és az idegenek harca és Magyarországon tulajdonképpen minden baloldaliság idegen. . . Ilyen értelemben egyáltalában ne tegyünk egyenlőségi jelet olyan álláspontok közé, amelyek között nincs s nem volt elvi azonosság. Ugyanakkor azt figyelembe kellene vennünk, hogy Magyarországra a leninizmus sajátos közvetítésen keresztül érkezett, és ez Molnár Erik gondolkodását és a fiatal Révai gondolkodását befolyásolta." Az egész magyar kommunista mozgalom 1919-es stratégiájára és taktikájára rányomta a bélyegét, hogy a kommün fiatal vezetői nem is annyira Leninnek, mint inkább az Internacionáléban fontos szerepet játszó Radek s Bucharin nézeteit ismerték, akik sok kérdésben — pl. éppen a nemzeti kérdésben is — vitában állottak Leninnel. Ami nálunk 1919-ben a nemzeti és a parasztkérdésben történt, messzemenően befolyásolta a két háború közötti szellemi mozgást, s e folyamatokat ugyancsak elemezni kell a két nagy gondolkodó pályájának megrajzolásában. Végezetül Huszár Tibor arra a kérdésre kereste a választ: „mi magyarázza azokat a disszonanciákat, nyugtalanító tüneteket, amelyek miatt végső fokon Király István tanulmánya született." „Az, ami számára gond, és ami őt foglalkoztatja, ami az egész tanulmányt motiválja, minden olyan embernek, aki a magyar szocializmusért felelősséget érez, gondja és problémája. A munkát ilyen értelemben nem lehet kétségbe vonni, de úgy érzi, arra visszavezetni ezt a bonyolult komplexumot, hogy a nemzeti öntudatban „bizonyos elerőtlenedések vannak", hogy a fiatalság gyökértelen, azt jelentené, hogy lényeges kérdések mellett megyünk el. Eszmetörténeti jelenségekből nem közvetlenüli lehet az alapra visszakövetkeztetni; helyesebb, ha az eszmei jelenségeket gazdasági-társadalmi folyamatokkal összhangban elemezzük. De a félreértések talán abból adódnak, — s ezért becsüljük túl a történelemtudomány szerepét is —, hogy az eszmei jelenségeköt nem eléggé