Századok – 1974

Vita - Hazafiság és internacionalizmus. Vitaülés Vácrátóton (Összeállította Stier Miklós) 220/I

248 HAZAFISÁG ÉS INTERNACIONALIZMUS 248 összefüggésekre, amelyeket igen fontosnak érzünk. Például ilyen a társadalmi tudatnak, a hazafiságnak „elomló homályos érzése". Az ilyen jellemzés nem diszkurzív okfejtés: ez a megismerés kevésbé egzakt, de hiánypótló útjának válfaja. Az esszé mint műfaj, feltétlenül pozitív műfaj, belép minden olyan esetben, amikor a diszkurzív, egzakt magyarázat hiányzik, már pedig a társadalomtudományok és a napi politika terén ez mindennapos eset. Nem várhatjuk meg, amíg diszkurzív módon ezeket a jelenségeket számunkra megmagyarázza valaki más. A filozófia területén bóven igazolható, hogy az információszerzés két útja: a diszkurzív út és az intuitív megismerés egymást egészítik ki minden olyan esetben, amikor az értékelő döntést hozó embernek olyan gyakorlati feladatokat kell megoldania, amelyeknek elméleti, diszkurzív kifejtését még nem eléggé ismerjük. Ebben a tényben is igazolva látom azt a módszertani követelményt, hogy a hazafiság, a nacionalizmus kérdésében, mint igen fontos komplex tudati jelenségnek a kutatásában, történészeinknek, irodalomtörténészeinknek igénybe kell venniök a szociológiai analízis módszerét is" — fejezte be hozzászólását Mátrai akadémikus. / Huszár Tibor kandidátus elöljáróban leszögezte, hogy Király István előadása számára is „sarkos" volt, bizonyos egyoldalúságokat tartalmazott, ugyanakkor — furcsa módon — rokonszenves és pozitív volt . . . Azt hiszem, közéletünknek is javára válnék ha a plénumon valóban élesen és világos okfejtéssel szólnánk ezekről a létkérdésekről, akkor talán a lépcsőházakban és a melléklépcsőházakban kevesebb lenne a félmondat, kevesebb lenne az intrika. Egyetértett azokkal, „akik azt mondják, hogy az egész kérdéskör további tisztázásánál nem Molnár Erik és nem Révai személyét és értékelését kell középpontba állítani". — Mivel azonban hozzátartozott a vitához, Huszár is hozzászólt a problematikához: „Révai József megítélésénél — azt hiszem — a történelmiség ugyanúgy követelmény, mint minden más jelenség megítélésénél. Révai életpályája bonyolult intellektuális életpálya és valljuk meg őszintén, erről a magyar közgondolkodás nagyon keveset tud. Nem ismerjük eléggé azt a korszakot, amelyben — Kassák folyóiratában — indul pályája. Tizenkilenc utáni filozófiai publikációi magyarul nemigen ismertek; az sem, hogy Lukács Történelmi és osztályöntudatáról az egyik legérdekesebb vitacikket akkor hegeliánusként — Révai József írta. Csak az utóbbi időben az irodalomtörténészek és Lackó Miklós munkássága nyomán válik ismertté, hogy a harmincas évektől hogyan alakult ki Révai munkásságában a magyar nemzeti problematikának és társadalomelemzésnek olyan differenciált képe, amely alapot teremtett egy olyan stratégia kidolgozásához, amely — itt valóban azoknál a kérdéseknél vagyunk, amelyek a vita fő kérdései — a Komintern VII. Kongresszusa szellemében a marxizmus, magyarság-népiesség vagy elfogadva a Lackó által is kínált kategóriát, demokrácia, a nemzet, a szocializmus kérdésében a szintézis irányába mutatott. Révai 1945 után azon a nyomvonalon halad pályáján, amelyet megfogalmazott. 1948 — 49-től a törés egyre nyilvánvalóbb, Révai nagyon paradox módon egyszerre volt szenvedő alanya is és bizonyos fokig szellemi vezére e fordulatnak. Mindezeket a szakaszokat nagyon elmélyülten kellene elemezni, hogy pontosan lássuk a Révai-problémát. Nem lehet ebből az életműből csak egyes mozzanatokat, egyes szakaszokat, egyes töredékeket kiemelni. Révai pályája jelzi, hogy mennyi fordulat, ellentmondás volt a magyar kommunista mozgalom fejlődésében, a nemzeti kérdés, a parasztság, a demokratizmus kérdésében, és azt is, hogy a fejlődés hogyan függ össze az internacionalista folyamatokkal." Molnár Erik pályája talán még bonyolultabb — folytatta Huszár Tibor a gondolatot. „Az is hozzátartozik, amit Pamlényi Ervin mondott, az is, amit Király István cikkében írt. Gondolkodása tele van doktrinér elemekkel és úgy érzem, hogy azokban a polémiákban, amelyek a parasztkérdésben, a földkérdésben akkor Molnár Erik és Révai