Századok – 1974

Vita - Hazafiság és internacionalizmus. Vitaülés Vácrátóton (Összeállította Stier Miklós) 220/I

246 HAZAFISÁG ÉS INTERNACIONALIZMUS 246 Persze ezek mellől műveinek listáján valóban nem hiányzanak a nagy, aktuális világtörténelmi problémák marxista kommentárjai sem. De az egész magyar szellemi élettel, a magyar társadalmi valósággal való szoros kapcsolatát bizonyítja az általa ismertetett könyveknek az a listája is, amelyből jóformán egyetlen jelentős, akkoriban megjelent társadalomtudományi munka méltatása-bírálata, ismertetése sem hiányzik. Az a kötet, amelyben Molnár Erik tanulmányai legutóbb megjelentek, ennek a harmincas évekbeli hatalmas anyagnak csak egy részét tartalmazza. Az egész anyag ismeretében — úgy vélem — teljes joggal el lehet mondani: Molnár Erik egyáltalán nem volt »légüres térben«, nem kényszerült »védekező aszkézisre«, hanem mélyen benne élt az akkori magyar élet legégetőbb, legaktuálisabb társadalmi és tudományos problémáiban." A továbbiakban Pamlényi Ervin Király István tanulmányainak azon fejezetéhez fűzött megjegyzéseket, amelyben a szerző „gazdag hazai és külföldi irodalom alapján a burzsoá nemzetköziség kifejlődését, történeti útjait-irányzatait, mai megnyilvánulási formáit, tudománypolitikai törekvéseit, politikai funkcióját tárgyalja". Elismeri ezen részek jelentőségét, mert a történész-vita korábbi fázisában ezek a jelenségek nem kaptak megfelelő súlyt, „bár a problematika Molnár Erik gondolatmeneteiből sem esett ki teljesen, egy-két helyen érintőlegesen foglalkozott vele ... És ha újra hangsúlyozzuk Király István idevágó fejtegetéseinek nagy eszmetörténeti jelentőségét, csak sajnálattal utalhatunk arra, hogy az ő tanulmányában viszont éppen a kérdés másik oldalának kifejtése, a kuruc szabadságharcos tradíciók útjának eszmetörténeti-politikai elemzése kissé hézagos, kissé sietősen áttekintő. Nem mintha a tanulmány nem utalna mindazon periódusokra, amelyekben ez a kurucos népi hagyomány forradalmi törekvésekkel ötvöződött, forrott össze, ilyenek ösztönzője volt. Hiányérzetünk inkább akkor jeletkezik, amikor annak rajzát keressük, hogy ez a kuruc szabadságharcos hagyomány különösen a két világháború között még jelentős gondolkodóknál is éppen nem demokratikus, éppen nem forradalmi törekvésekkel, hanem a faji gondolattal, a turánizmussal, az irredentizmussal, a Rongyos gárda eszmevilágával fonódott, ötvöződött egybe. Ügy vélem, a kurucos szabadságharcos hagyomány ilyen elemekkel való kapcsolódásának rajza nem hiányozhat ebből a fejezetből." A kuruc hagyomány tartalmi elemzésében, továbbá útjának feltárásában, konkrétabb kifejtésében, változó tartalmainak felderítésében történettudomány és irodalomtörténetírás további, az eddigieknél is jobb együttműködésére van szükség. A leglényegesebb probléma természetesen az — fejezte be Pamlónyi Ervin —, milyen szerepe van, milyen szerepe lehet ennek a hagyománynak mai, szocialista hazafiságunk történelmi összetevői között. A kuruc hagyomány azt is tartalmazza, amit Király István hangsúlyoz. „A nagy kérdés azonban az, hogy ebben a »történelmi ellenzékiségben«, a hagyomány másik elemében mennyi mai életünkben az építő, demokratizmust is fejlesztő mozzanat, és mennyi a terméketlen obstrukció." Mátrai László akadémikus kifejtette, hogy „a hazafiság, az internacionalizmus, a humanizmus kérdése filozófiai szempontból, különösen a marxista filozófiában, ma már megoldott problémának tekinthető. Jóval a marxizmus születése előtt Montesquieu mondotta: szükségképpen vagyok ember, de csak véletlenül francia. A kategóriák hierarchiájában — vagyis filozófiai téren — a szükségszerűség kategóriája messze megelőzi a véletlen kategóriáját. Az „általános emberi" alapvetőbb tulajdonsága az embernek, mint az, hogy milyen nációba „született bele". Ügy vélte, hogy a vitában felszólalóPándi Pál klasszikusabb állásponton van, mint Király István, mert pozíciójának filozófiai előfeltevése az, hogy az általános emberi az alapvetőbb kategória. Király István viszont e két tényezőt egymás mellé rendeli, s ez azt is jelenti, hogy „ennek a két gondolatnak mint