Századok – 1974

Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I

A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 21 tele megbontotta a magyar társadalom organizmusát. Ezek a hagyományokkal összeforrott középrétegek voltak a konzervatív publicisztika beállításában, a feudális múltban azok, melyek felemelkedő homo novusokkal felfrissítették a nemesi osztályt s megóvták a megmerevedéstől.50 A felemelkedési esélyeknek ez a kapillaritása létfontosságú a társadalmi egyensúly, a társadalmi harmónia, a társadalmi béke fenntartása érdekében. Felbomlása esetén bekövetkezik a társadalom polarizálódása burzsoáziára és proletariátusra. A polarizáció kiter­meli a kiéleződött osztályharcot, a szocialista mozgalmakat, melyek végül elke­rülhetetlenül elnyelik az önmagát anorganikus volta által aláásó polgári társa­dalmat. A polgári fejlődés útja végén ott rémlik a szocialista forradalom. Ezzel idealizálva állítható tehát szembe a patriarchális-tradicionalista világ, mely még az osztálybéke aranykora volt. A konzervatív publicisztika a fejlődés szer­vessége megbomlásának rovására írja a kilencvenes évek agrárszocialista moz­galmait, s ezeket citálja bizonyítékul a megjósolt társadalmi apokalypsis hihe­tővé tételére. A másik, ennél lényegesen hatásosabb érv arra, hogy miért kell a polgári Magyarország vezető osztályának is megmaradnia a nemesi eredetű nagybirto­kos osztálynak s általában a földbirtoknak, az az érv, mely a történeti gyökerek­kel bíró osztályokat a nemzeti hagyományok kizárólagos letéteményesének te­kinti, ezen túl pedig éles különbséget, sőt ellentétet konstruál a tőkésedett föld­birtok és a pénztőke között azon az alapon, hogy előbbit helyhez, adott terület­hez kötött voltánál fogva par excellence hazafiasnak, a nemzeti érdekekkel ösz­szeforrottnak nyilvánítja, míg utóbbit azon az alapon, hogy a gazdasági konjunk­túrát követve országhatárokra nem nézve vándorol, nemzetietlennek, kozmo­politának bélyegezi.51 A klasszikus burzsoázia tehát ezen az alapon nacionalista érveléssel támadható, a nemzet ellenségének, uralma egyenesen a hazát létében fenyegető nemzeti veszedelemnek nyilvánítható.5 2 A régi típusú, 1848 előtti gyökerekre közvetlenül visszanyúló konzervativizmus, a szentszövetségi, met­ternichi korszak ideológiája anacionális volt. A nemzet, a nemzeti mozgalmak 50 ,,. . . amilyen becses a telivér, olyan szükséges a vérfelfrissítés, olyan romlás az, »Inzucht«. Ugyanezért a nemzeti hagyományokkal összeforrott rétegek közt legfontosabb a magyar földnek népe. A társadalom felszínére jutott elemek, úgy a szellemi munka, valamint az élvezés túlfeszítése által folytonos kimerülésnek vannak kitéve, melyet foly­ton romlatlan őserővel kell pótolni. Ez volt a magyar ősi intézmények fölénye a kék vér elvén alapuló nyugati feudalizmus fölött. A magyar nép széles rétegei képezik azt a nagy nemzeti reservoirt, melyből a folytonos társadalmi emelkedés által a nemzeti erőket foly­ton meríteni kell. Belpolitikánk legelső feladata tehát megóvni ezt a népet az anyagi rom­lástól, az erkölcsi desperátiótól." Asbóth-. Társadalmi-politikai beszédei. XXII—XXIV. 51 „Az ingó vagyonnak mindig van valami kozmopolita vonása, a földbirtoknak mindig van valami nemzeti." Baross János: A föld joga. Magyarország, 1901. máj. 3. 52 ,,. . . itt ezúttal is határozottan kibontakozott az a két áramlat, mely már évek óta küzd Magyarországon az uralomért. . . . Ezen nagy áramlat a nemzetközi pénzuralom etablírozására való törekvés . . . Ez az áramlat éveken át igyekszik aláásni ós depossze­dálni mindazt, ami Magyarországon és a magyar nemzet testében a történelmi rétegeket képezi; azon történelmi rétegeket, amelyekben a magyar nemzeti történelem hagyomá­nyai lüktetnek, támadja meg erkölcsi és anyagi alapjaikban. A másik áramlat, amelynek kifejezésre jutását nagy örömünkre hallottuk, ezúttal a többség soraiban is, ezzel a nem­zetközi pénzuralmi törekvéssel szemben az egészséges és hazafias ellenáramlat, melyet sokan a veszélynek teljes tudatával követnek, úgy mint tesszük mi is; sokan még csak ösztönszerűleg érzik azt a veszélyt, hogyha sikerül lerombolni a nemzeti társadalomnak nemzeti hagyományokkal telített történeti rétegeit: akkor a válságok idején a nemzetközi pénzuralom ezt a hazát a magyarnak fenntartani nem fogja." Asbóth János beszéde a képviselőházban a földművelési tárca költségvetésének vitáján 1897. febr. 27-én. Társa­dalmi-politikai beszédei. 572—573.

Next

/
Thumbnails
Contents