Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 21 tele megbontotta a magyar társadalom organizmusát. Ezek a hagyományokkal összeforrott középrétegek voltak a konzervatív publicisztika beállításában, a feudális múltban azok, melyek felemelkedő homo novusokkal felfrissítették a nemesi osztályt s megóvták a megmerevedéstől.50 A felemelkedési esélyeknek ez a kapillaritása létfontosságú a társadalmi egyensúly, a társadalmi harmónia, a társadalmi béke fenntartása érdekében. Felbomlása esetén bekövetkezik a társadalom polarizálódása burzsoáziára és proletariátusra. A polarizáció kitermeli a kiéleződött osztályharcot, a szocialista mozgalmakat, melyek végül elkerülhetetlenül elnyelik az önmagát anorganikus volta által aláásó polgári társadalmat. A polgári fejlődés útja végén ott rémlik a szocialista forradalom. Ezzel idealizálva állítható tehát szembe a patriarchális-tradicionalista világ, mely még az osztálybéke aranykora volt. A konzervatív publicisztika a fejlődés szervessége megbomlásának rovására írja a kilencvenes évek agrárszocialista mozgalmait, s ezeket citálja bizonyítékul a megjósolt társadalmi apokalypsis hihetővé tételére. A másik, ennél lényegesen hatásosabb érv arra, hogy miért kell a polgári Magyarország vezető osztályának is megmaradnia a nemesi eredetű nagybirtokos osztálynak s általában a földbirtoknak, az az érv, mely a történeti gyökerekkel bíró osztályokat a nemzeti hagyományok kizárólagos letéteményesének tekinti, ezen túl pedig éles különbséget, sőt ellentétet konstruál a tőkésedett földbirtok és a pénztőke között azon az alapon, hogy előbbit helyhez, adott területhez kötött voltánál fogva par excellence hazafiasnak, a nemzeti érdekekkel öszszeforrottnak nyilvánítja, míg utóbbit azon az alapon, hogy a gazdasági konjunktúrát követve országhatárokra nem nézve vándorol, nemzetietlennek, kozmopolitának bélyegezi.51 A klasszikus burzsoázia tehát ezen az alapon nacionalista érveléssel támadható, a nemzet ellenségének, uralma egyenesen a hazát létében fenyegető nemzeti veszedelemnek nyilvánítható.5 2 A régi típusú, 1848 előtti gyökerekre közvetlenül visszanyúló konzervativizmus, a szentszövetségi, metternichi korszak ideológiája anacionális volt. A nemzet, a nemzeti mozgalmak 50 ,,. . . amilyen becses a telivér, olyan szükséges a vérfelfrissítés, olyan romlás az, »Inzucht«. Ugyanezért a nemzeti hagyományokkal összeforrott rétegek közt legfontosabb a magyar földnek népe. A társadalom felszínére jutott elemek, úgy a szellemi munka, valamint az élvezés túlfeszítése által folytonos kimerülésnek vannak kitéve, melyet folyton romlatlan őserővel kell pótolni. Ez volt a magyar ősi intézmények fölénye a kék vér elvén alapuló nyugati feudalizmus fölött. A magyar nép széles rétegei képezik azt a nagy nemzeti reservoirt, melyből a folytonos társadalmi emelkedés által a nemzeti erőket folyton meríteni kell. Belpolitikánk legelső feladata tehát megóvni ezt a népet az anyagi romlástól, az erkölcsi desperátiótól." Asbóth-. Társadalmi-politikai beszédei. XXII—XXIV. 51 „Az ingó vagyonnak mindig van valami kozmopolita vonása, a földbirtoknak mindig van valami nemzeti." Baross János: A föld joga. Magyarország, 1901. máj. 3. 52 ,,. . . itt ezúttal is határozottan kibontakozott az a két áramlat, mely már évek óta küzd Magyarországon az uralomért. . . . Ezen nagy áramlat a nemzetközi pénzuralom etablírozására való törekvés . . . Ez az áramlat éveken át igyekszik aláásni ós deposszedálni mindazt, ami Magyarországon és a magyar nemzet testében a történelmi rétegeket képezi; azon történelmi rétegeket, amelyekben a magyar nemzeti történelem hagyományai lüktetnek, támadja meg erkölcsi és anyagi alapjaikban. A másik áramlat, amelynek kifejezésre jutását nagy örömünkre hallottuk, ezúttal a többség soraiban is, ezzel a nemzetközi pénzuralmi törekvéssel szemben az egészséges és hazafias ellenáramlat, melyet sokan a veszélynek teljes tudatával követnek, úgy mint tesszük mi is; sokan még csak ösztönszerűleg érzik azt a veszélyt, hogyha sikerül lerombolni a nemzeti társadalomnak nemzeti hagyományokkal telített történeti rétegeit: akkor a válságok idején a nemzetközi pénzuralom ezt a hazát a magyarnak fenntartani nem fogja." Asbóth János beszéde a képviselőházban a földművelési tárca költségvetésének vitáján 1897. febr. 27-én. Társadalmi-politikai beszédei. 572—573.
