Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
22 SZABÓ MIKLÓS ekkor elválaszthatatlanul fonódtak össze a polgári átalakulással, a polgári forradalmakkal. Velük szemben a konzervativizmus nem a nemzethez, hanem a trónhoz, a dinasztiához kötődött. A nemzeti irány, a hangsúlyozott nacionalizmus felé fordulás tehát új fejlemény az új típusú konzervativizmus esetében. Már korábban láthattuk közeledéseiket a függetlenségi párt konzervatív szár.nyához s az ehhez kapcsolódó tapogatózásokat a függetlenségi nacionalizmus kisajátítása irányába. Ez ott még magyarázható volt puszta taktikai opportunizmussal. Itt a nacionalizmus új sajátos koncepciójának körvonalai bukkannak fel.53 A liberalizmus, illetve a konkrét magyar polgárosodási folyamat újtípusú konzervatív kritikájának rekapitulációja után tekintsük át a reformelképzeléseket, melyekkel ezeket a bajokat az ismertetett tábor saját érdekei szerint orvosolni szándékozott. Már a bírálatban jelen voltak hangok, melyek nehezményezték—anakronisztikus módon—, hogy az állam 1867-ben és után szabadjára engedte a gazdasági folyamatokat és semmit sem tett a fenyegetett tradicionális rétegek védelmére. Ezek a számonkérő utalások már az 1848-as jobbágyfelszabadítás túl radikálisnak ítélt végrehajtása bírálatánál elkezdődnek,5 4 folytatódnak annak hangoztatásával, hogy a gazdasági politikának tudatosan arra kellett volna törekednie, hogy a polgári átalakulás oly módon menjen végbe, hogy folyamatában maga a nemesi eredetű nagybirtokosság alakuljon át modern burzsoáziává,5 5 végül pedig ezek a fejtegetések általában oda konkludálnak, hogy felróják az 1867 utáni államnak és magának a nagybirtokosságnak: „magára hagyták'" a parasztságot a burzsoáziával vívott konkurrenciaharcban, nem nyújtott a „gyengének" sem a földbirtokos réteg patriarchális, sem az állam szociálpolitikai támogatást. Ezeknek a mulasztásoknak jóvátétele, helyrehozása tehát a konzervatív reformpolitika feladata. A konzervatív reformelképzelések elvi megalapozása — érthetően a liberalizmus kritika elvi alapvetésében gyökerezik: a liberális szabadverseny társadalmának alapegysége az egyén (az egyén mint gazdasági alapegység, az önállóan gazdálkodó egyéni tőkés), a liberalizmus eszmei alapja az individualizmus. Az a koncepció, amely a gyengét könyörtelenül letipró versennyel szemben a gyengék védelmét, a keresztényi könyörületet óhajtja képviselni, nem fogadhatja el ezt a kiindulást. Számára más kell, hogy a társada-53 A kilencvenes évek újtípusú konzervatív ideológiájának nacionalizmus koncepciójáról, a kozmopolitizmus problémának e koncepcióban elfoglalt helyéről e sorok írója részletesebben kifejtette véleményét „Az 1901-es egyetemi kereszt-mozgalom" c. tanulmányában. Történelmi Szemle, 1970/4 számban, ezért itt a kérdésre nem tér ki. 54 „Ha a fölszabadult jobbágyságra magára hárult volna a lassankénti megváltás, akkor a földbirtok nem veszítette volna el egyszerre a munkaerőt, a volt jobbágy nem a munkakedvet." Asbóth János: Jellemrajzok és tanulmányok korunk történetéhez. Bp. 1892. 16. 55 „(Széchenyi) ... a lángész providenciájával látta, hogy a nemzetnek bele kell vetnie magát abba a gazdasági átalakulás forgatagába, mely a politikai hatalom bázisát volt hivatott áttenni a terménygazdaságról a pénzgazdálkodásra és amely forgatag próbaköve a nemzet életképességének, szívósságának és munkaerejének. És itten, a szabad versengés eme elismerése mellett is abban tündököl legmagasabban és legfényesebben a nagy gróf haza- és fajszeretete, hogy csak az eszközök szükségszerű átalakítását óhajtotta és iparkodott keresztülvinni, ellenben a régi tényezőket feltétlenül meghagyni. Világosabban szólva minden liberalizmusa és szabadságszeretete mellett is azon volt, hogy eme pénzgazdálkodást a nemesség hajtsa végre, hogy ezáltal az államgépezet vezetésébe a jövendőben se essék ki azoknak a kezéből a gyeplő, akik addig tartották kezükben." Petrássevich Géza: Magyarország és a zsidóság, Bp. 1899. 93.
