Századok – 1974
Közlemények - Karaman Igor: Fiuem város gazdasági fejlődése a dualizmus korában 193/I
FIUME GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 209 vasúti csomópont berendezések, a Rjecina völgye pedig olyan elemi csapásoknak volt kitéve (a folyómederben lerakódott hordalék miatt), mint amilyen az 1898. október 19-i nagy áradás volt. A Rjecina-meder rendezésének követelésén kívül olyan elképzelés is jelentkezett, mely szerint az új ipartelepítést a Skurinje völgyébe kellene irányítani.3 6 Az említett pályázat érdekes dokumentuma annak az igyekezetnek, hogy a fiumei gazdaság ipari orientációja minél jobban kiemelkedjék. A pályázatot a „Fiumaner Handels-Zeitung" с. hetilap első számában, 1893-ban tették közzé: Hogyan lehetne segíteni Fiume kereskedelmén és milyen iparágak a legalkalmasabbak kikötővárosunk számára? A lap szerkesztőségéhez 19 pályamű érkezett: Fiuméből, Triesztből, Zágrábból, Abbáziából, Polából, Budapestről, Belgrádból, Smederevoból, Kassáról, Szegedről, Temesvárról, Szófiából, Kairóból, Szmirnából, — és ezek közül mint publikálásra érdemeseket a fiumei H. Schubarth cikkét és dr. С. O. Cech zágrábi konzul cikkét választották ki. Az a törekvés, hogy Fiume egyre jobban a feldolgozó iparra támaszkodjék, még erőteljesebben fejeződik ki abban az időben, amikor az országban a kereskedelmi forgalom válságba jutott, vagy éppen stagnált a már ismertetett általános helyzet miatt. A századforduló idején a Kamara újból kiemelte az ipari beruházás szükségességét: ,, . . . ha egy tengeri kikötő értékes akar lenni az üzleti világban, akkor körül kell azt venni többféle iparral, amelyek bizonytalan kereskedelmi körülmények között is biztosítani fogják az élénkségét, valamint az állandó és bőséges forgalmát".3 7 A különböző kisebb ipari vállalatok megindítását részben a tőke átcsoportosítása tette lehetővé: a vitorlás hajózás krízise idején a tőkét kivonták a hazai hajóépítésből es ez egyes gőzhajózási vállalkozások kezdeti sikertelensége után (az új gyakorlati technika elsajátításának a nehézsége és az individuális tőkék kismérvű egyesítése miatt) a város gazdaságának biztonságosabb faktora, a feldolgozó ipar területe felé fordultak. A hazai financiális eszközök akkumulációjának a folyamata azonban — nagyobb vállalkozások számára — a pénzintézetekben nagyon lassan haladt. A Városi Takarékpénztár — melyet 1858-ban alapítottak, 1859. január 1-én kezdte meg működését) — volt hivatott összegyűjteni a takarékbetéteket; a Népi Takarékpénztár (1873-ban alapították, 60 000 forint tőkével) messze elmaradt mögötte. A Nemzeti Bank fiókjának a munkája, mint Észak-Horvátország egyéb központjaiban is, kihívta a helyi gazdasági körök ellenzését, bürokratikus ügyintézése és az ipari tevékenység hiteltámogatásában korlátozottnak bizonyuló eszközei miatt. Az első fontosabb hazai pénzintézet a Fiumei Bank volt, amely a hátterülettel való kereskedelmi forgalom fejlesztésére alakult, de ez a bank megalapítása után (1871) hamarosan nehézségekkel került szembe az ismert, 1873-as általános financiális összeomlás következtében, úgy, hogy 500 000 forint tőkéjét kénytelen volt érzékenyen csökkenteni —- összesen 200 000 forintra, a részvények felének e forgalomból való kivonásával és a többi részvény normál értékének kétszázról százhatvan forintra való csökkentésével. Csak 1887-ben jelentkezik egy másik nagyobb pénzintézet, a Fiumei Hitelbmk 12 millió forint tőkével, majd egy évtized után megalakul a Kereskedelmi Bmk é3 még néhány pénzintézmény, amelyekben már a magyar tőke részesedése túlsúlyban van.3 8 A fiumei Kamira a századforduló idején és a világháború előtti jelentéseiben nagyon szegényes adatokat nyújt a pénzintézeteknek az ipart finanszírozó tevékenységéről. Biztos azonban, hogy a fiumei feldolgozóipar nagyvállalatait részben a magyar ós a vele összeköttetésben levő idegen tőke finanszírozta.3 9 R. Bicanic megállapította, hogy 36 TIKR jelentések 1892; 1898. 37 TIKR 'jelentések 1900. 38 TIKR jelentések 1875—77; 1884; 1888; 1898. 39 Fiume . . . 14 Századok 1974/1.
