Századok – 1974
Közlemények - Karaman Igor: Fiuem város gazdasági fejlődése a dualizmus korában 193/I
206 IGOR KARAMAN A fiumei Olajfinomítót részvénytársaság alapította meg és 1882 végén megfelelő állami kedvezményeket kértek vállalkozásuk számára az 1881. évi XLIV. törvénycikk alapján. Ekkor a társaság vezetősége kiemelte, hogy a két millió forintos befektetett tőke 2/3 része külföldi eredetű, ezért szükséges a hatóság támogatása. Úgy tervezték, hogy az üzemet MartinScicán építik, de a finomító mégis a városban épült a Rizshántoló Üzem közelében. A társaság 1883 végén jelentést küldött a magyar kormány illetékes szerveinek a vállalkozás jellegzetességeiről; ebben kiemelte, hogy az üzem elhelyezése nagyon jó, mert közel van a petroleumot átvevő kikötőhöz, a fontos útvonalak csatlakozásához és ahhoz a lehetőséghez, hogy az olajfinomító széles vágány kiépítésével össze legyen kötve az Állami Vasutak vasútállomásával. Az olajfinomító és berendezései 73 440 m2 területet foglaltak el, és ezt a biztonság miatt három méter magas kőfallal vették körül. Az üzemben a munkálatok 1883. szeptember 14-én kezdődtek 400 munkással, az első években a meglevő felszereléssel évente 400 hordó amerikai nyersolajat tudtak feldolgozni, a korszerű technikai felszerelés viszont bármilyen más eredetű nyersolaj feldolgozását is lehetővé tette. 1890 körül a nyersolaj legnagyobb része már a Feketetenger keleti partjairól érkezett, de a század végén az orosz nyersolaj helyett a finomítóban többnyire galíciai termékeket dolgoztak fel, amely vámmentes volt ós Fiúméba vasúton szállították.3 0 A termelés értéke 1899-ben összesen 7 340 000 koronát és 1910-ben valamivel kevesebbet, 6 400 000 koronát tett ki.3 1 Az élelmiszer- és a dohányipart Fiúméban két nagy vállalat képviselte, az Állami Dohánygyár és a Rizshántoló Üzem. Fiúméban a dohányiparnak nagyobb tradíciója volt, és a század utolsó negyedében, az első világháború előtt, üzemelése stabil volt; a szivarok készítésével egyidejűleg fokozatosan rátért a különféle cigaretták készítésére is. 1890-ben a termelés kb. 59 millió darab szivart és 214 millió darabnál valamivel több cigarettát tett ki, 1899-ben a gyár majdnem 49 millió darab szivart és 243,5 millió darabnál több cigarettát gyártott. A termelés évi értéke 1899-ben 13 millió korona körül mozgott, 1910-ben 19 millió koronánál valamivel kevesebb volt.3 2 Az élelmiszeripar nagyüzeme az említett Rizshántoló volt (1882-ben alakult meg). Ez import nyersanyagra alapozta működését és a meghántolt rizst többnyire a Monarchiának adta el. A múlt század kilencvenes éveiben az üzemnek kb. 400 munkása volt, és évente 25—30 000 tonna rizst dolgozott fel. E gyár vezetősége két nagy konkurrens cégre panaszkodott, Triesztben és Budapesten, amelyek kiváltságos helyzetben voltak, különösen a vasúti és hajózási tarifák terén, a szükséges nyersanyagok és saját termékeik szállításánál. így a magyar üzem, az adóengedmények mellett, 20%-os árengedményt is kapott a hántolatlan rizs vasúti szállításánál. Ennek ellenére a Rizshántoló a XX. század első évtizedében bővítette működését, aminek következtében 1910-ben 70 000 tonnánál több rizst hántoltak, majdnem 17 millió korona értékben.33 Fiume élelmiszeriparában több közepes és kisebb üzemet is találunk a gabonafélék feldolgozására (liszt, tésztafélék), olaj, likőr, bonbon és csokoládétermékek készítésére, kávé pörkölésére és hasonlókra. 30 A Magyar Korona országainak gyáripara. . . — Az 1900-as év végén a fiumei Orosz Cári Konzulátus megkérdezte az Olajfinomító vezetőségét, miért csökkent az utóbbi időben az üzem orosz nyersanyaggal való ellátása. A vállalat vezetősége azt válaszolta, hogy ez a jelenség 1893 után jelentkezett, a galíciai nyersolaj termelésének növekedése következtében, amelyet a vámmentesség bevezetése is kísért (TIKR iratok 1900/3863, 3795, 3968). 31 TIKR jelentések 1899; 1910. Ker. Min. K. 231/1895—2—92735. 32 TIKR jelentések 1890; 1899; 1910. 33 TIKR jelentések 1892; 1895; 1899; 1910.
