Századok – 1974

Közlemények - Karaman Igor: Fiuem város gazdasági fejlődése a dualizmus korában 193/I

FIUME GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 207 A XIX. század 70-es éveiben a gabona feldolgozására két nagyobb malom működött: 2akljaban és Ponsalban — mindkettő a trieszti Lisztkereskedelmi Vállalat tulajdona volt. 1881 végén az üzemeket leállították, aponsali épületet átadták a kincstárnak és az új malomrészvénytársaság 2akljaban korszerűsítette az üzemet, hogy a budapesti termelés minőségét elérhesse. A malom 1883-ban kezdte meg újból működését. A vállalatnak 80—100 munkása volt, — hazai és orosz búzát dolgoztak fel. Természetesen volt több kisebb malomvállalat is; ezek részben a tésztagyárakhoz tartoztak (Cartesio, Curti & Co., később Cartesio, Vezzildk Co., E. Reisner, majd J. Tóniié; B. Bacié; L. Clementi; L. Bruni). A századforduló idején több élelmiszeripari vállalkozás létesült: csokoládé- és bonbongyár (amely fokozatosan fejleszti termelését), kávépörkölő üzem, likőrgyár és két étolajgyár (mindegyik 100 munkással), műtrágyagyár, csersavgyár és néhány szappangyár is (I. Levi és J. Heindlhoffer). Bár az észak-horvát hátterület fa- és faáru kereskedelme időnként kimondottan fontos tranzitforgalmat jelentett Fiúménak, ebben a városban a faipari feldolgozás igen kismértékű volt. A Hordó- és Ládagyáron (amelyet L. Ossoinack vezet) és a Parkettagyáron kívül meg kell említeni a Fiumei Bútorgyár Részvénytársaság nevű vállalatot. Ennek a vállalatnak a vezetősége és üzletkötő részlege Fiúméban volt, de maga a munka Vrata kod Fuzinában folyt. A gyár az olasz piacra és a Levante országaiba évente 120—130 000 darab hajlított fából készült bútort exportált, többszáz személyt alkalmazva az üzemben és a háziiparban. A múlt század végén — ennek a cégnek a kérésével kapcsolatban, mely jobb feltételek megteremtését kéri a környékbeli kincstári erdőkből való bükkfa ellátást illetően — a Senj-i Kamara (amely fellépett e vállalat érdekében), átiratában a következőket említi: ,,A fiumei részvénytársaságnak ebben a kerületben, a Fuzsine melletti Vrata helységben van egy gyára, amely hajlított bükkfa lécekből bútort készít és mind a saját üzemeiben, mind a házi iparban a környékbeli falvakban 400-nál több munkást alkalmaz és mint ilyenfajta gyár egyetlen Horvátország és Szlavónia területén. Külföldön, ahová termékeik nagyrészét eladják, e gyárosoknak jó hírnevük van, teljes erejükkel, anyagi és technikai eszközökkel harcolnak a hatalmas konkurrencia ellen. Az említett társaság nagy áldozatokat hoz a konkurrencia legyőzésére, amely már vérüket is kiszipolyozza."34 Az egyes fontosabb vállalatok áttekintésében már megadtuk az alkalmazott munkaerők adatait és a fiumei ipar termelésének az értékeit. Ezeknek a vállalatoknak nagy része gőzgépeket használt. A XIX. század 90-es éveinek elején 50 üzemi gép közül (öszszesen 2500 lóerő) a 3/4 része gőzhajtású. A fiumei ipar ekkor már kb. ötezer embert alkalmazott és ebből majdnem a fele munkásnő volt (túlnyomóan a dohánygyárban). A közszolgálat részeseként működtek a városban a gáz- és a villanyművek is. A gázművek új üzeme 1873-tól állandóan emelte termelését: 1880-ban 400-ról 500 000 m3-re, a 90-es években ezt kétszeresére emelte és a háború előtt termelését újból majdnem két millió m3

gázra emelte. A Nemzetközi Villamossági Rt. (bécsi székhellyel) fiókja Fiúméban 1891-ben kezdi működését, elsősorban a vasútállomás, a kikötő és a gabona elevátornak kiszolgálásával. A kikötőben az elevátort a budapesti Leszámitoló és Pénzváltó Bank létesítette. Néhány év múlva a villanyenergia termelése kibővült a helyi ipar részére is, 1910-ben összesen 4 millió kwh körül termeltek.3

5 A kamarai jelentések alapján betekintést kaphatunk az üzemi gépek (gőz-, benzin-, gáz- vagy elektromos gépek) megoszlásáról a feldolgozóipar különböző ágaiban. 1910-ben a gyári gépi erő struktúráját a 4. táblázat ábrázolja. pw- >'' ^ 34

TIKR jelentések 1890; Ker. Min. K. 231/1897—2—34133. 35

TIKR jelentések 1891; 1910.