Századok – 1974
Közlemények - Karaman Igor: Fiuem város gazdasági fejlődése a dualizmus korában 193/I
FIUME GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 205 fiumei hajógyárból és a hajógép üzemből fejlődött ki, nagyobb tradíciója volt. E gyár termelésének adatait, érték és mennyiség tekintetében, hadititoknak tekintették. Fiúméban az 1894-es évhez fűződik a nagyobb hajóépítési ipar felújításának a kísérlete, amikor megalakult a Società di construzioni navali Howaldt & Co. cég, de csak részleges sikerrel. Ez a vállalat 1894. július 20-án Brgudiban kezdett működni, és amikor az első években nagy veszteséggel működött, a vezetőség 1897-ben az illetékes magyar hatóságoktól kedvezmények engedélyezését kérte az ipari vállalkozások támogatásáról szóló 1890. évi XIII. törvénycikk alapján. Kérvényében a cég aláhúzta, hogy ez „teljesen új iparág Magyarország területén, igaz, léteznek hajógyárak a Duna mellett, de ezekben csak folyami hajózásra építik a hajókat, amíg tengeri használatra a miénken kívül nincsenek hajógyárak" (természetesen gőzhajók építéséről van szó). Az állami hatóságok elégtelen támogatása miatt ez az üzem többnyire javításokat végzett és századunk első éveiben működésót beszüntette.26 A hajóépítés hiányára 1903 elején Fiume városi vezetősége is figyelmezteti a magyar kormányzat magasállású személyiségeit. Felhívja a figyelmet ennek az iparágnak fejlesztésében a magyar tényezők szokatlan nemtörődömségére ebben a kereskedelmi gócpontban, amely Magyarországnak egyetlen szabad tengeri kijárata. A Magisztrátus ezt írta: „Hogyan lehet elképzelni, hogy egy tengeri kikötő bármilyen jelentőséget elérhetne a hajóépítési iparnak minden nyoma nélkül? Egy ilyen kikötő, mint amilyen a miénk, amelynek a természet mindent megadott, ami miatt a kormány elsőrendű kikötőnek szereti nevezni, maradhat-e hajógyárak és minden hasonló ipar nélkül? A továbbiakban a fiumei Magisztrátus aláhúzta, hogy magában a városban van elegendő eszköz, szakember és hely az ilyen vállalkozásokra, de szükség van biztonságra is, amelyet a magyar tényezők támogatása nyújthat. A fiumei gazdaságnak nemcsak egy nagyobb hajógyár megalapítására volt szüksége, hanem ennek a kikötőnek, amelyben igen élénk volt a hajóforgalom, különösen hiányoztak az alkalmas hajó javítási felszerelések; e tekintetben századunk első évtizedének végén javult meg a helyzet, mert a hatóság támogatásával megépítették az úszó-dokkot.2 7 A hajóépítés csak 1906-ban kapott szilárdabb alapokat a Danubius Hajógyár megalapításával, amely az ismert budapesti Oanz és Társa cég fiókvállalata volt. Ez a vállalat a magyar állami és haditengerészeti megrendelések folytán fejlődött. Termelésének értéke 1908-ban összesen 7,5 millió korona, 1909-ben 10,5 millió korona körül volt, 1910-ben 5 millió koronánál valamivel többet tett ki. A Kamara mégis figyelmeztetést küld a hazai, magyar-horvát kereskedelmi hajózás elégtelen támogatása miatt, aminek következtében a hajókat a trieszti hajógyárakban rendelik meg, amelyeket Ausztria jobban véd és támogat.2 8 A kiegyezés idejének két új fiumei vállalkozása közé sorolhatjuk a Smith& Meynier Papírgyárat, amely a Rjeéina folyó mentén a suäaki területen helyezkedett el, és az Olajfinomítót. A papírgyár 400—500 munkást alkalmazott, többnyire nőket. Különféle papírfajtákat termeltek (cigaretta-, rajz-, nyomda- és irodapapírt és csomagoló papirost). A vízigényes technológia miatt a Rjecina folyó mellett építették fel ezt az üzemet, amely áradások következtében szerencsétlenül is járhatott volna és a vezetősége még az állami vasúttal való rossz összeköttetésük miatt is panaszkodott. Ebben a gyárban a termelés értéke 1910-ben összesen 18 millió koronát tett ki.29 26 TIKR jelentések 1895; 1897; Magyar Országos Levéltár, Kereskedelmi Minisztérium (a továbbiakban: Ker. Min.) K. 231/1898-2-18807. 27 TIKR iratok 1903/925; 1906/1694; 1908/3214; 1910/4130. 28 TIKR jelentések 1908; 1909; 1910. 29 TIKR jelentések 1910.
