Századok – 1974

Krónika - Tudományos emlékülés Nyíregyházán a város örökváltsága 150. évfordulója alkalmából (1974. október 25–26.). (Bácskai Vera) 1337/V-VI

1338 KRÓNIKA saját településeik történeti szintéziseinek megalkotását, s hozzájárulva az országos fejlődés pontosabb, részletekben gazdagabb, sokoldalúbb, s ezért a valósághoz hívebb megvilágításához. A jubileumi ülésszakok többségénél azonban az ismertetett események és jelenségek alig, vagy csak formálisan kapcsolódnak a nagyobb történelmi táj, s különösen az ország egész fejlődéséhez. Helyi és országos történet szétválik: az előbbit a helyi kutatók tárgyalják, többnyire sematikus utalásokkal az országos eseményekre; az országos fejlődés folyamatait pedig általában a meghívott előadók vázolják fel, illusztrációként utalva az általuk kevésbé ismert helyi jelenségekre. S ha egy-egy kérdés tárgyalása mélyebb és általánosabb tanulságok levonására alkalmas problémákat vet is fel, megvitatásukat szinte lehetetlenné teszi a programba a teljesség jegyébe beiktatott nagyszámú, a fő előadáshoz és egymáshoz csak lazán kapcsolódó korreferátum, melyek ellankasztják a figyelmet, s lelohasztják a vitázó kedvet. így az ülésszakok többsége a helyi események krónikájává válva, még ha számos részlettel gazdagítja is az ünneplő település történetét, nem tud felülemelkedni a provincializmuson; a helyi kutatók nem nyernek ösztönzést további munkájukhoz, s a meghívottak sem kapnak olyan általánosabb érvényű ismereteket és szempontokat, amelyeket saját kutatásaik során értékesíthetnének. Az ülésszak nem egy magasabb szintű helytörténeti kutatás kiindulópontjává, hanem az alig megkezdett összehangoltabb munka ünnepélyes lezárásává válik. A Nyíregyháza örökváltsága 150. évfordulója alkalmából rendezett tudományos emlékülés a ritka kivételek közé tartozott. Mint az elnöklő Benda Kálmán is megállapította zárszavában, példát mutatott arra, hogy lehet helytörténeti problémákat úgy tárgyalni, hogy a helyi fejlődés a kisebb vagy nagyobb történeti táj egészéhez, az országos fejlődéshez kapcsolódjék, hogy a helyi fejlődés problémáinak tisztázása az országos történeti problémák, a várostörténet elvi kérdéseinek megoldásához járuljon hozzá. A konferencia rendezői a másfél évszázados történelem teljességre törő krónikája helyett csupán azokat a problémákat állították előtérbe, amelyek Nyíregyháza fejlődésének a más városokétól eltérő, sajátos vonásait magyarázzák, amelyek mai jellegzetességeinek történeti meghatározói voltak. Ezekből kiindulva, ezeket nyomon kísérve vázolták fel a város mai arculatát, fejlődésének, fejlesztésének mai problémáit, szerves összefüggést teremtve múlt és jelen között, bizonyítva a történész és a városfejlesztés gyakorlati szakemberei közötti tudományos együttműködés lehetőségét és termékenységét. Az országos összefüggések, a város és vidék kapcsolata nem össze nem csendülő, párhuzamos referátumokban, hanem szervesen összekapcsolódva jelentkezett az ülésszak előadásaiban. Az előadások két kérdéskörhöz kapcsolódtak. Az elsőben azt vizsgálták, hogy milyen sajátos gazdasági-társadalmi folyamatok eredményeként ébredt fel a lakosságban az igény, s teremtődtek meg a feltételek arra, hogy Nyíregyháza az elsők között tudott a súlyos anyagi terhet jelentő örökváltság útján a földesúri alávetettségtől szabadulni. A másik kérdéskör előadásai azt tárták fel, hogy az örökváltság és az utána következő évszázad fejlődése mennyiben alakították át, illetve őrizték meg a sajátos gazdaságitársadalmi struktúrát, milyen hagyományok, történelmileg kialakult adottságok befolyásolják — városi és megyei vonatkozásban — a város mai fejlődését, jövőjének tervezését. A városi tanács elnökének, Biró Lászlónak megnyitó szavai, s a Történelmi Társulat alelnökének, Benda Kálmánnak bevezető előadása után Fügedi Erik a szlovákok Alföldre településének körülményeit tárgyaló előadásában rámutatott arra, hogy a Nyíregyházára költöző szlovák telepesek a Felvidékről a XVIII. század elején elvándoroltaknak második-harmadik generációjából kerültek ki. Az Alföldre települt szlovákok nemcsak kedvezőbb megélhetési lehetőségeket, de gyökeresen új társadalmi státust nyertek azáltal, hogy örökös jobbágyokból szerződéses, szabadmenetelű jobbágyokká emelkedtek. Öntudatuk szempontjából nagy jelentőségű volt az is, hogy a telepítési szerződések biztosították a túlnyomórészt evangélikus telepesek számára vallásuk szabad gyakorlatát. A Nyíregyházára települők már ilyen életformában, ilyen közösségben éltek korábban, már elsajátíthatták az új táj gazdálkodási szokásait is. Továbbvándorlásukat, s így Nyíregyházára településüket a korábbi lakóhelyüknél kedvezőbb földszerzési lehetőségek, a nagyobb jólét elérése ösztönözte. A Nyíregyháza újratelepítésének körülményeit ismertető Balogh István hangsúlyozta, hogy a betelepülők homogén összetétele mellett a földesúr telepítési politikájának is nagy szerepe volt abban, hogy a város társadalmában oly hamar megértek a szabad paraszti életformát biztosító örökváltság igénye és feltételei. A telepítési szerződés Nyíregyházának a többi szerződéses falvakénál szélesebb körű kiváltságokat és előnyöket biztosított, elsősorban azáltal, hogy a város határában nem létesült földesúri majorság.