Századok – 1974

Krónika - Tudományos emlékülés Nyíregyházán a város örökváltsága 150. évfordulója alkalmából (1974. október 25–26.). (Bácskai Vera) 1337/V-VI

KRÓNIKA 1339 így a lakosság mentesült a legterhesebb szolgáltatások alól, s az egész határ a kezelésükben maradt, sőt a földesúr segítséget nyújtott a szomszédos puszták bérletének megszerzéséhez is, amelyek legfontosabb jövedelemforrásuk, a nagyarányú állattartás terrénumává váltak. A szerződésben a földesúr biztosította, hogy a Nyíregyházára költözőket földesuraik nem követelhetik vissza, s ez nagyban elősegítette a lakosság számának gyors emelkedését. A kisebb királyi haszonvételek átengedésének nemcsak gazdasági jelentősége volt, de kezelési feladataik hozzájárultak az önkormányzat kiterjesztéséhez, az igazgatás szakosodásához is. Ezeknek az előnyöknek a révén, amelyeket a város vezetése igen rátermetten használt ki, Nyíregyháza röviddel a betelepítés után Szabolcs megye legnépesebb, legjelentősebb és legmódosabb mezőgazdasági, kézműipari és kereskedelmi központjává emelkedett. Orosz István Az örökváltság eszméje ós gyakorlata c. előadásában azt fejtegette, hogy az örökváltság eszméjének kialakulásában nagy szerepet játszott, hogy ez időszakra az úrbéres földekre vonatkozóan a földesurak egyéni korlátlan rendelkezési jogát a jobbágyság örök használatának kollektív joga váltotta fel, ami lehetetlenné tette a jobbágyfelszabadítás során a parasztság kisajátítását, s ez az elv vezetett az úrbéri telki haszonvétel szabad adásvételét szabályozó törvény megalkotásához. A különböző örökváltságtervezetek kiindulópontja az volt, hogy a tulajdon értékét a belőle származó haszon határozza meg, tehát a szolgáltatások tőkésített összegének évi kamataiban a földesurak megkapják a járadék ellenértékét. Az 1836. és 1840. évi törvények számos tekintetben korlátozták a megváltakozó községek szabadságát, azonban mind a törvény előtt, mind a törvény után lebonyolított örökváltságok példái azt mutatják, hogy a szerződő felek nem mindenben tartották magukat az előírásokhoz, pl. a földesúri joghatóság megszűnése, az allódiális földek birtokjoga tekintetében sem. Gservenyák László előadásában Nyíregyháza örökváltságának e speciális feltételeit, lebonyolítását, valamint elnyert szabadságuk hatását ismertette. Véleménye szerint 1803-ban nem elsősorban anyagi nehézségek miatt nem került sor a teljes megváltakozásra, hanem azért, mert a Károlyiak olyan feltételeket szabtak, amelyek veszélyeztették volna a nyíregyháziak önállóságát, lehetőséget adtak volna a földesúrnak arra, hogy beavatkozzék a város belső ügyeibe. így két évtizeden át az a sajátos helyzet állt fenn, hogy a Dessewffyek földesúri hatalma alól felszabadulva, a város egyik felének tulajdonjogába jutva a község tulajdonostársa lett sajátföldesurának, a Károlyi családnak. E sajátos helyzet csak 1824-ben, a teljes megváltakozás után szűnt meg. Hársfalvi Péter Nyíregyháza városjo ga az örökváltság után e. előadásában a város függetlenségi törekvéseinek demokratikus, polgári vonásait mutatta ki. E törekvések történelmi gyökereit Nyíregyházának a feudális társadalomban elfoglalt sajátos helyzetére vezette vissza. Az 1803. évi megváltakozá skor ugyanis a mezőváros nem városi, hanem földesúri jogokat szerzett; a teljes örökváltság után státusa még kevésbé illett a feudális jogrendbe, hiszen sem mezőváros, sem szabad királyi város nem volt. A felszabadulás pozitívumai mellett nem hallgatható el az a negatívum sem, hogy a város ezzel elvesztette azt a védelmet, amit földesurai, a két nagyhatalmú arisztokrata család védelme jelentett mind a megye, mind a városban ekkor már önálló közigazgatási szervezettel rendelkező nemesi családok támadásaival szemben. Nyíregyháza jogi státusát a feudális jogrendben egyértelműen csak a szabad királyi városi rangra emelés oldhatta volna meg, kieszközlésének azonban komoly ellenzői akadtak. Nemcsak azért, mert a városi jog megszerzése a központi kormányszervek ellenőrzését vonta volna maga után, hanem — se tekintetben a nyíregyháziak véleménye megegyezett a reformkori progresszió nézeteivel —, mert saját önkormányzatukat (ahol a község a külső tanács révén hatékonyabban ellenőrizni és befolyásolni tudta a belső tanács tevékenységét) demokratikusabbnak tartották a városi igazgatásnál. A polgári korszakban Nyíregyháza sajátos jogállása megszűnt, mint rendezett tanácsú város a megyének volt alárendelve. Az önálló törvényhatósággá emelésért tett lépések fő indítéka a városi, polgári fejlődéstől idegen, azt akadályozó megyei közigazgatástól való szabadulás vágya volt. A városvezetés e progresszív, demokratikus törekvéseinek azonban az első világháború után már nem volt folytatása. Az ülésszak második napja Nyíregyháza mai szerepkörének, helyzetének és jövőjének kérdéseivel foglalkozott. Beluszky Pál Nyíregyháza és szerepköre napjainkban c. előadásában a funkcionális szemléletből kiindulva határozta meg a város kritériumait, s megállapította, hogy szerepkörét tekintve Nyíregyháza már a XVIII. század végén, a XIX. század elején is az alföldi városokra jellemző városi funkciókat látott el. Dominálóan piacközponti szerepköre a XIX. század második felében a vasútvonal kiépülése és a megyeszékhely idehelyezése után közlekedési és közigazgatási funkciókkal bővült, amelyekhez 1960 után iparközponti szerepkör társult. A város mai szerepkörét vizsgálva az előadó Nyíregyháza sajátos hely-