Századok – 1974

Krónika - Tudományos ülésszak a Történettudományi Intézet fennállásának 25. évfordulóján (Pál Lajos) 1313/V-VI

KRÓNIKA 1319 rámutatott, a Bocskai-felkelés elsősorban mint Habsburg-ellenes hatalmakat érdekelte, másfelől befolyásolta álláspontjuk kialakítását a posztókereskedelemben való érdekelt­ségük. Ezekhez az eredményekhez képest még többet ígért, ugyanakkor több veszéllyel is fenyegetett a lengyel—magyar viszony alakulása. Addig, amíg a német fejedelmek előtt a törökbarátság vádja ellen kellett védekezni, s az abszolutizmus elleni tiltakozást árnyal­tabban előadni, a lengyelek esetében éppen a törökkel való jószomszédi viszony fenn­tartása és az önkényuralmi törekvések éles elítélése válthatott ki kedvező hatást. A sze­rencsi országgyűlésre érkező lengyel követségnek adott válaszban ennek megfelelően írták át a kiáltványt, s egyúttal hangsúlyozva a lengyel rendek iránti régi barátságot, felkérték őket a béke ügyében való közvetítésre. Ezen túlmenően — mutatott rá Makkai László — a felkelés célkitűzései is nagy visszhangot váltottak ki a lengyel rendekben. Az 1606 augusztusban, a király ellen felkelt lengyel rendi konföderáció által kiadott program pontról-pontra megegyezett az éppen akkor a teljes nyilvánosság előtt folyó bécsi béke­tárgyalások pontjaival. Befejezésül Makkai László hangsúlyozta, hogy a harmincéves háborúig a nyugati hatalmak tartózkodtak attól, hogy közvetlenül is beavatkozzanak e térség ügyeibe, de abban a Bocskai-felkelésnek nagy szerepe volt, hogy ezekre a politikai mozgalmakra, mint potenciális Habsburg-ellenes szövetségesekre ráirányította a figyelmüket. Ezután R. Várkonyi Ágnes, a történettudományok doktora, a Történettudományi Intézet osztályvezetőjének ,,A török kiűzésének eszméje a magyar politikai gondolkodásban a XVII. század közepén" című előadásának felolvasására került sor. Magyarország világi és egyházi főméltóságviselői, valamint a vármegyék 1660 nyarán Grazban az Udvari Titkostanács és a Haditanács I. Lipót császár elnökletével tartott ülésére közös tervezetet nyújtottak be a török kiűzésére létrehozandó nemzetközi szövetségről. 1661 januárjában a magyar politikusok a Titkostanács elnökénél, Portia hercegnél tartott bécsi konferencián ismét nagy terjedelmű beadványban fejtették ki: több ország — Lengyelország, Franciaország, Svédország, a Vatikán, Velence és a többi í itáliai állam, a német fejedelemségek, Erdély, Magyarország és a Habsburg császár — j összefogásával indítsanak háborút a török ellen. Mindkét tervezet lényegében úgy vázolja fel a török kiűzésének tervét, ahogyan az a későbbiekben megvalósult. E terveknek ekkor már mintegy másfélszázados hazai és európai hagyományai voltak. Európában a török elleni harccal foglalkozó röpiratok, tervezetek sokasága gondo­lati tartalmukat tekintve két műre vezethető vissza. I Az egyik a XVI. század elejéről származó, eredetileg X. Leó pápa számára készí­tett ferencrendi felterjesztés, amely „Anschlag wider die Türken" és ehhez hasonló címe­ken többször is megjelent; a másik Luther Mártonnak 1542-ből származó tábori prédi­kációja, amely „Eine Heerpredigt wider den Türken" címet viselje. Az előadó rámutatott, hogy e két írásban kifejtett tervek a török hódításai nyomán szertefoszlottak, de — bár a kereszténység eszméjének mozgósító erejébe vetett hit, a vallási motívumok tovább­élnek — egyre inkább előtérbe kerültek a két röpirat részletkérdései, mint a társadalom közteherviselése, a hadseregszervezés követelményei, az állam érdeke és feladatai, a török hatalmi szervezet természete. 1581-ben jelent meg Busbequiusnak, Rudolf császár flamand származású diplo­matájának műve: „Exclamatio: sive de re militari contra Turcam instituenda consilium" címen, amely a két röpiratra épült, összmondanivalója viszont egészen más. Alapvető gondolata, hogy az állam feladata, sőt gazdasági érdeke is a török elleni védelem meg­szervezése, mégpedig oly módon, hogy népi erőkből állandó nemzeti hadsereget hozzon létre. Közismert, hogy ez a munka hatott Zrínyi művére, a „Török áfium ellen való orvos­ság"-ra, az viszont kevéssé ismert, hogy az egykorú magyar tervek is hatottak Busbe­quius művére, — hangsúlyozta az előadás. A nemzetközi összefogás magyarországi politikai és gondolati előzményei a XVI. század végére, a 15 éves háború idejére nyúlnak vissza. A Habsburg-dinasztia erejében való drámai csalódássorozat után új megvilágításba került Báthory István korábbi, a kelet- és középeurópai országok összefogásával a török magyarországi hatalma ellen indítandó aktív hadjárat terve, amely az európai politika szempontjából is újdonságnak számított. Az előadó kiemelte, hogy a XVII. század első felében az ilyen tervek két gon­dolatra épültek: 1. nemzetközi segítségre csakis a belső renddel és reformokkal megerő­sített magyar társadalom számíthat. 2. A szervező az államhatalom lehet, tehát az erdélyi fejedelem, vagy a Habsburg-állam. A nemzetközi szövetség létrehozására irányuló szervező munka egyik fókuszában a Franciaország támogatásával és részvételével a westfáliai béke után létrehozott Rajnai szövetség állt. A szövetség elnöke, János Fülöp mainzi érsek, számolt az egyes országok

Next

/
Thumbnails
Contents