Századok – 1974

Krónika - Tudományos ülésszak a Történettudományi Intézet fennállásának 25. évfordulóján (Pál Lajos) 1313/V-VI

1318 KRÓNIKA voltak azzal, hogy a követség megérkezése a lengyel ellenzék győzelmét jelenti, s ezért a felkelést indokló választ úgy hangolták, hogy az formailag a királyhoz, valójában viszont a lengyel rendi ellenzékhez szóljon. Ez a nyilatkozat mindmáig ismeretlen volt, nemrégiben került elő másolatban az angol királyi levéltárból. Figyelemre azért is méltó, mert ez a felkelés első pontosan keltezett külpolitikai megnyilatkozása, valamint azért is, mert hangvételében jelentősen eltér a vele feltételezhetően közel egyidőben keletkezett „Querelae. . ."-tői, amely 1604. november 10. és 1605. április 7-e között íródott, s terjesztése már a szerencsi országgyűlés előtt megkezdődött. A Quarelae a magyar nemzetnek Rudolf elleni panaszát a népirtás vádjában foglalta össze. Ez a motívum már szerepelt az álmosdi csata után is a hajdúvezérek kiáltványában, sőt maga Bocskai is ilyen indoklással nyerte meg a maga ügyének a hajdúkapitányokat a csata előestéjén. Az alapmotívum tehát már a felkelés kezdete óta adott volt, s így a kiáltvány szövegét akár már 1604 őszén is megfogalmazhatták. A keletkezés idejére ugyan nem ad felvilágosítást, legfeljebb terjedésének útjára utal az a francia és az ebből fordított angol nyomtatvány, amely 1605. április 24-i keltezéssel adja hírül a magyar királyság rendjeinek nyilatkozatát. A francia változat másolatban fennmaradt szövegéből megállapítható, hogy az a Querelae szövegén alapszik, viszont a megváltozott címből és keltezésből arra lehet következtetni, hogy ez az a nyilatkozat, amelyet a szerencsi országgyűlés 1605. április 20-án, mint nemsokára kibocsátandót jelentett be a korábban magániratként terjesztett Querelae-nek a rendek nevében kiadott hivatalos nyilatkozattá minősült változataként. Makkai László kiemelte, hogy a Querelae szerzője — vagy szerzői — jól volt tájékozódva a nemzetközi politika kényes kérdéseit illetően, aminek bizonyítására részletesen elemezte a kiáltványt. Tekintettel arra, hogy a magyar védőbástya leomlásával megnövekedő török veszély emlegetése sehol nem tévesztette el hatását, a kiáltvány úgy indítja érvelését, hogy a magyaroknak már a király törvénytelenségei miatt is joguk lett volna fegyvert fogni, amit azért nem tettek meg, nehogy a törökellenes arcvonalat gyengítsék. A fegyveres felkelésre csak azután került sor, hangzik az érvelés, amikor a király fegyverrel tört a magyarokra. A vallásszabadság kérdéseiről olyan általánosságokban esik szó, hogy azt akár a protestánsokra, akár a katolikusokra lehetett érteni. Végül — mutatott rá Makkai László — jó érzékkel tapint rá a kiáltvány a nemzetközi politika legérzékenyebb gócaira, a német fejedelmeknek a császárral, a lengyel rendeknek a királyukkal folytatott hatalmi viszályára, jócskán felnagyítva a Habsburg hegemónia veszélyét. A kiáltvány célja az volt, hogy eloszlassa a lehető külföldi szövetségesek azirányú aggodalmait, hogy törvényes uralkodó elleni lázadást, vagy valamelyik vallásfelekezet érdekeit pártolják; a cél mindenekelőtt a felkelés legalizálása, a nemzetközi elszigeteltség feloldása volt — hangsúlyozta az előadó. A szöveg elemzése után is kérdés marad viszont, mutatott rá Makkai László, hogy a németeken és lengyeleken kívül, akiket a kiáltvány megemlít, számításba vette-e a franciákat, angolokat, s esetleg a hollandokat. Ezt csak akkor lehetne eldönteni, ha sikerülne tisztázni a francia és angol fordítások keletkezési körülményeit. További kutatásokat igényel az a körülmény, hogy mindezideig nem került elő a kiáltvány német fordítása, holott az éppen a német rendekhez szól elsősorban, s az ezt megelőző legkorábbi ismert kezdeményezés is németül jelent meg. A „Warhaffte und beweszliche Articul" még feltűnően kíméli Rudolf személyét, és mindent Belgiojoso nyakába varrt, részletesen kitérve a kassai eseményekre. E röpirat szerzője talán éppen Bocatius János kassai főbíró lehetett, aki később Bocskai diplomatája lett. Károlyi Árpád a Querelae szerzőjét, vagy szerzőit kutatva elsősorban Bocatiusra gondolt, noha csak az a momentum támasztja alá ezt az érvelést, hogy 1605 nyarán Bocatius többedmagával részt vett a kiáltvány átdolgozásában, s a felkelés külpolitikai irányítói közé tartozott. Az előadó rámutatott, hogy rajta kívül számításba jöhetnek még Alvinczi Péter, Kátai Mihály és Pécsi Simon, akik külön-külön és együtt is megfogalmazhatták a kiáltványt. A Querelae elérte célját, amire bizonyíték a lengyel nemesek rokonszenve és a német protestáns fejedelmek fokozott érdeklődése. IV. Frigyes pfalzi választó mindent megmozgatott — hozta fel példaként az előadó —, hogy a birodalmi rendek részt vegyenek a magyarországi vallásügyek megoldásában, a törökkel kötendő béke létrehozásában. Sürgette továbbá, hogy küldjenek Bocskaihoz német birodalmi követséget, amit azonban a szász választó megakadályozott. A pfalzi választó annyit viszont elért, hogy vele együtt a többi német fejedelem beszüntette a Habsburgoknak a török elleni háborúra adott segélyt, nehogy azt a magyarok ellen használják fel. A német fejedelmekkel folyó tárgyalásokkal egyidőben a franciákkal is felvették a kapcsolatot Bocskai diplomatái. Angliát és Hollandiát, mint erre az előadó