Századok – 1974

Folyóiratszemle - Pohilevics D. L.: A parasztok joga a földre és a költözésre a XV–XVI. században Belorussziában Litvániában és Ukrajnában 1290/V-VI

FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK D. L. Pohilevics: A parasztok joga a földre és a költözésre a XV—XVI. században Belorusziában, Litvániában és Ukrajnában Hazai folyóiratban megjelent tanulmányai alapján a magyar olvasó számára sem ismeretlen szerző a parasztság földre vonatkozó jogát és a költözés szabadságát vagy hiányát a feudális társadalmak agrártörténete legfontosabb kérdésének tartja. Cikkében az eddigi irodalom és a rendelkezésre álló források alapján — sokszor vitázva a korábbi megállapításokkal — áttekinti a paraszti birtokjog és költözési jog alakulását a kelet-európai agrárfejlődés kritikus két évszázadában a címben megjelölt területen, vizsgálva természetesen az egymástól nem független két jelenség kapcsolatát is. A polgári történettudományban sem alakult ki egységes vélemény a XVI. század előtti időszak paraszti földtulajdonjogáról. Egyesek szerint a paraszt joga a földre teljes tulajdonjog volt s nem különbözött a felsőbb rendekhez tartozók tulajdonjogától (Novickij, Ivaniscsev). Mások arra hivatkoznak, hogy a parasztok örökletesen birtokolták ugyan földjeiket s el is adhatták azokat még más rendhez tartozóknak is, de csak uraik engedélyével. A szovjet történetírásban vannak olyanok, akik tagadják, hogy a parasztok rendelkezhettek volna telkükkel. Ezt a földhözkötöttséggel és a járadékszolgáltatási kötelezettséggel összeegyeztethetetlennek tartják. A litván parasztság történetének monográfusa, Picseta, Juskov és mások szerint azonban mind a magánföldesúri, mind az állami (fejedelmi) parasztok uruk hozzájárulásával elidegeníthették földjeiket. E jogukat csak az 1657. évi statutum szüntette meg. Formálisan a litván parasztságnak nem volt ugyan joga a földre, mégis rendelkezett vele. Jurginisz a rendelkezés lehetőségét a fejedelmi parasztok esetében a feudalizmus kialakulása előtti szabad paraszti állapotból eredezteti. Misko szerint az állami, fejedelmi parasztok nem fizettek járadékot, csak állami adót, személyükben szabadok voltak, így költözhettek, s az állami földet, amelyet birtokoltak, szabadon elidegeníthették. A magánbirtokosok esetében azonban a föld és tartozéka, a paraszt is a feudális úré volt. Ez utóbbiak a földet nem adhatták el és nem is költözhettek el róla. Pohilevics szerint a földdel való rendelkezés lehetőségéből nem kell feltétlenül a paraszti földtulajdonjogra következtetni. Az elidegenítés joga nem azonos a földtulajdonjoggal. Ezt azok a parasztok is jól tudták, akik szabadon adták-vették földjeiket. A hagyomány és szokás alapján végbemenő adás-vételeknél a föld jogi státusa nem változott meg. Amikor pl. az állami parasztoktól feudális urak vásároltak földet, az ügylethez a fejedelem írásos beleegyezése kellett. A megvásárolt föld új jogi helyzetét nem a vásárlás ténye, hanem a fejedelmi oklevél és az új birtokos rendi helyzete határozta meg. A paraszti földügyleteknél nem a tulajdonjogot, hanem a használat jogát idegenítették el ugyanúgy, mint Európa más részein a cenzus-fizető, ,,jó birtokjog"-gal rendelkező parasztok. A XV—XVI. századi törvények, amelyek a városlakók tulajdonjogát pl. elismerik, azért nem szólnak a paraszti földtulajdonról, mert az elidegenítés lehetősége ellenére a föld nem volt a paraszt tulajdona. Erre utal, hogy a föld eladása mind a magánföldesúri, mind a nagyfejedelmi parasztoknál csak az uraság tudtával mehetett végbe, a földek csak az összes rajtuk fekvő kötelezettségekkel együtt cserélhettek gazdát, a bírói-adminisztratív hatalom még sok év múlva is érvényteleníthette az adás-vételt, ha az hátrányos volt a földesúrnak. Valójában a paraszti elidegenítés nem örök-eladás, hanem zálogolás volt. Más szerzőkkel szemben Pohilevics erőteljesen hangsúlyozza, hogy a paraszti földbirtok forgalmát önmagából nem, csak a feudális járadék és tulajdon természetéből lehet megmagyarázni. A feudalizmus alapja a földtulajdon olyan értelemben felfogott monopóliuma, amely lehetőséget teremt a feudális úrnak, hogy a paraszt többlettermékét járadék formájában elsajátítsa. Földtulajdon nélkül a feudális úr nem kapna járadékot, mert a járadék nem más, mint a földtulajdon gazdasági realizálódása. A feudalizmus fejlő-