Századok – 1974

Történeti irodalom - Komját Irén–Pécsi Anna: A szabadság vándorai. Magyar antifasiszták Franciaországban 1934–1944 (Ism. Gedó Ágnes) 1287/V-VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1287 munkájába (26. sz. dokumentum). Sőt, amikor sikerült megszervezni a vármegyei rendőrséget, annak élére — a Nemzeti Bizottság bevonásával — egy volt csendőrőrnagyot állítottak (179. sz. dokumentum). Az élet megindításának fontos feltétele volt a mezőgazdasági munka megszervezése, a lakosság élelmiszerrel és iparcikkekkel való ellátásának biztosítása, a kereskedelmi hálózat felélesztése, az egészségügyi helyzet megjavítása, iskolai oktatás megindítása stb. is a felszabadított területeken. Az ezekkel kapcsolatos intézkedésekről, különböző utasításokról számot adó dokumentumok, amelyek külön is emelik a kötet szakmai értékét — az ország más vidékeihez hasonlóan — több sajátos vonást is mutatnak, amelyek a gazdaságitársadalmi feltételekből és a tárgyi-személyi adottságokból következtek. Amikor ugyanis Baranyában megindultak a felszabadító harcok, a Tiszántúlon addigra már kibontakozott a forradalmi népmozgalom. A felszabadult országrészekből nehezen jutottak el az első küldöttek Baranyába, s ha az Ideiglenes Nemzetgyűlésben volt is baranyai képviselő, az érintkezés az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal még hónapokig igen nehézkes volt. Mindezek ellenére mégis gyorsan jutott kifejezésre a demokratikus államélet megteremtésére irányuló igény, amely összefonódott azzal is, hogy le kell győzni az akadályokat, élni és dolgozni kell. A dokumentumgyűjtemény sokoldalúan és jól mutatja be Pécs és Baranya felszabadulás utáni első hónapjainak mozgalmas, nehézségekkel teli történetét. A kötet összeállítói a kronologikus sorrendet — nagyon helyesen — nem alkalmazták mereven. Azokban az esetekben, amikor az egyes iratok között szerves belső tartalmi összefüggés van, nem ragaszkodtak az időrendhez, így egy-egy helyzetről, előállott problémáról képet tudtak nyújtani. A kötetet helységnév- és tárgymutatóval látták el, de az eligazodást jobban megkönnyítette volna, ha névmutatót is készítenek. A kötet végén található, dr. Takács József által készített kimutatás a Pécs és Baranya megye felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák sírkataszterét tartalmazza. A könyvet a korszakkal foglalkozó történészek mellett elsősorban a helytörténet kutatóinak ajánljuk, valamint a pécsi és baranyai honismereti szakkörök diákjainak és tanárainak, akik kutató és tanulmányi munkájuk során is haszonnal forgathatják. Izsák Lajos KOMJÁT IRÉN — PÉCSI ANNA: I A SZABADSÁG VÁNDORAI I Magyar antifasiszták Franciaországban 1934—1944 (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1973. 210 1.) A szerzők a franciaországi magyar emigráció két nemzedékét képviselik. Közös emlékeik csak a második világháború éveinek antifasiszta harcában keletkeztek és csak a háború után ismerte meg a régi harcos kommunista múlttal rendelkező Komját Irén a háború utolsó éveiben politikai érettséget elért fiatal Pécsi Annát. Közös könyvük mégis egységes összefoglalás a franciaországi magyar politikai emigráció története tíz esztendejének eseményeiről, amikor a kommunisták és a haladás más hívei erőfeszítéseinek eredményeképpen milliók ismerték fel az egész emberiség jövőjét fenyegető fasiszta agresszióval szemben az egymásrautaltságot és a közös ellenség elleni összefogás szükségességét. Ebben a nagy, nemzetközi méretű politikai mozgalomban, a haladás és a forradalmi eszmék táborában szinte minden európai országban képviselve volt a magyarság. A magyar politikai és gazdasági emigráció létszámban jelentős hányada talált Franciaországban ideiglenes hazát a két világháború között Komját Irén és Pécsi Anna nagy adósságot törlesztenek „A szabadság vándorai" című munkájuk megírásával, mert miközben a franciaországi magyar emigráció életét és forradalmi tevékenységét tárják az olvasó elé, erősítik benne azt a — sajnos korántsem közkeletű —felismerést, hogy a magyarság antifasiszta ellenállási harcát és forradalmi tevékenységét nem szabad kizárólag a Magyarország területén — alapvető objektív és szubjektív okok következményeként — alakult szűk keresztmetszet alapján értékelni. „A szabadság vándorai" nem tudományos monográfia, hanem a hitelesség igényével íródott, dokumentumokra támaszkodó, visszaemlékezéseket idéző beszámoló. Ennek keretében a szerzők gazdag tájékoztatást nyújtanak az olvasónak, és ezért előadásuk minden vonatkozásban megérdemli a figyelmet. Az a körülmény, hogy a szerzők a francia-