Századok – 1974

Történeti irodalom - Komját Irén–Pécsi Anna: A szabadság vándorai. Magyar antifasiszták Franciaországban 1934–1944 (Ism. Gedó Ágnes) 1287/V-VI

1288 TÖRTÉNETI IRODALOM 1288 országi magyar emigráció 1934 —1944 közötti történetének keretében személyes élmó nyeikkel és saját tevékenységükkel is megismertetik az érdeklődőket — kifejezetten elő nyére vált a közös munkának. E rövid ismertetés keretében csupán néhány érdemét emelem ki a könyvnek. A szerzők történelmi hitelességgel mutatják be a franciaországi magyar emigrációt, ennek összetételét, politikai rétegződését, hozzávetőleges számszerinti csoportosulását Franciaország különböző vidékein, illetve városaiban. Megállapítják, hogy ,,a franciaországi magyarságnak nagyobb része gazdasági okokból, a munkanélküliség és a nyomor elől menekült a nagy és virágzó nyugati országba, de a politikai emigráció befolyása alatt kezdettől fogva a Horthy-rendszerrel szemben álló, demokratikus, részben antifasiszta érzületű tömeget alkotott a kivándorlóknak ez a része is. Ennek a beállítottságnak az ápolásához és megszilárdításához hozzájárult a francia dolgozóknak a fehérterror elől elmenekült magyar kommunisták és szocialisták és általában az üldözött magyarok iránt megnyilvánult szolidaritása is. Már a húszas évek első felében kifejlődött a magyar és a francia munkásoknak az a politikai barátsága, amely két évtized múltán a hősies ellenállásban az internacionalista szolidaritás legmagasabb fokára emelkedett" (6. 1.). Értékes tájékoztatást adnak a szerzők a tárgyalt időszak francia munkásmozgalmának alapvető vonásairól ós problémáiról és ennek keretében a magyar politikai emigráció helyéről és szerepéről, a francia kommunistákkal együtt kifejtett küzdelmeikről a munkásegység megteremtéséért, majd az antifasiszta népfront létrehozásáért. Illúziómentesen mutatják be a 30-as évek francia társadalmának belső ellentmondásait, a két francia munkáspárt ellentéteinek hatását a magyarok magatartására. Ismereteket nyújtanak a franciaországi magyar politikai sajtó felvilágosító és mozgósító szerepéről és az ott élő magyar értelmiségiek, írók, művészek stb. aktív politikai tevékenységéről. Képet adnak ugyanakkor a horthysta kormányzat ellentevékenységéről is. A követségi szerveken, a különböző egyházi missziókon keresztül a magyar ellenforradalmi vezetés mindent elkövetett, hogy befolyása alá vonja a franciaországi magyar emigrációt is, elsősorban a gazdasági emigrációt, hogy leválassza és elszigetelje ezt a réteget a baloldali és kommunista behatástól. Komját Irén és Pécsi Anna új ismereteket közölnek a spanyol nép polgárháborújában részt vett magyarokról is. A közvélemény előtt ismeretes, hogy mintegy 1300 magyar vett részt ebben a háborúban. Kevésbé ismert azonban, hogy vajon Franciaországból hányan és kiknek a vezetésével érkeztek spanyol földre a közös ellenség elleni küzdelmekre ! A könyv tájékoztatása szerint például Szalvay Mihály meg sem várta a nemzetköziek toborzását és már 1936 júliusában Spanyolországba érkezett. 1937 első három hónapjában 43-an, majd később hetente 60 —80-an indultak Franciaországból a spanyol nép segítségére, köztük Tarr Imre, aki spanyol földön halt hősi halált, alig 37 esztendős korában. Franciaországon át, a többi magyarhoz csatlakozva jöttek Belgiumból az ott élő magyar emigránsok — élükön Mező Imrével, Gyáros Lászlóval ós másokkal — és kapcsolódtak be a fasizmus elleni hősi harcokba. Nem új adatokat közölnek, amikor az 1939. február 9-én Franciaországba visszavonuló nemzetközi brigádok harcosainak további sorsáról szólnak. Mégis, a szerzők nagy szolgálatot tesznek abból a szempontból, hogy az internáló táborokban folyó forradalmi tevékenységet a franciaországi magyar politikai emigráció történetének és szerepének szerves részeként mutatják be. A könyv lapjain megelevenedik a francia nép antifasiszta harcának hősi története. Ennek keretében szólnak a szerzők arról a mintegy háromezer magyarról, akik 1939 — 1940-ben önként jelentkeztek a francia hadseregbe, hogy a fenyegető hitlerista agresszió ellen részt vegyenek Franciaország megvédésében. Megtudjuk azt is, hogy Franciaország felszabadulása után, a francia hatóságok elismerték a magyar önkéntesek szolgálatait a francia hazáért és az elesettek neveit az ellenállási mozgalom mártírjainak neveivel együtt 1948-ban, a párizsi Magyar Házban elhelyezett márványtáblára vésték örök megemlékezésül. ,,A szabadság vándorai" című könyv részletes képet ad a magyarok részvételéről a második világháborús francia ellenállásban és fegyveres harcban. Bemutatja a MOI (a Francia Kommunista Párt által létrehozott szerv, amely a különböző nemzetek emigrációs tömegszervezeteinek központi irányítására, majd a háború második szakaszában a külföldiekből alakult partizáncsoportok irányítására volt hivatott) tevékenységét, melynek országos vezetésében részt vett a magyar Weisz János (Petit Jean), majd Mód Péter és Mező Imre is. Az illegális magyar csoport vezetője Papp Lajos volt, itt dolgozott Komját Irén, Ács Vilma és mások. Megismerkedünk a könyv lapjain keresztül a Magyar Függetlenségi Mozgalom és ennek keretében a magyar antifasiszta nőmozgalom tevékenységével. Áttekintést adnak a szerzők a magyar partizánok működéséről, akcióikról, hősi