Századok – 1974

Történeti irodalom - A Vajdasági Történeti Intézet tanulmánykötetei (Ism. Gaál György) 1275/V-VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1275 dolgozza fel a nádat: mindhárom észak-amerikai tulajdonban van. E folyamattal függ össze, hogy sok ültetvényes a henequen termesztésére tér át. A szerző tanulmánya végén összegezve a folyamatot állapítja meg: a térség sorsa az ország egészének sorsát is példázza. A Salvador Morales vezette munkacsoport Isla de Pinos (Kuba legnagyobb szigete) társadalomtörténetének néhány vonását tanulmányozta. Ez a tanulmány az intézet másik — Isla de Pinos-t kutató — sorozatában jelent meg. E sorozat a sziget komplex vizsgálatát célozza. Az eddig megjelent tanulmányok közt a történelmi tanulmányok mellett a sziget növény- és állatvilágát, klímáját, népi kultúráját stb. vizsgáló tanulmányok jelentek meg. E kollektíva a sziget bírósági archívuma alapján dolgozik, lényegében az egész XX. századot áttekintve mutatja be, hogy milyen alkotóelemekből tevődik össze a sziget társadalma. E vizsgálatból kiderül, hogy az USA — annektálni akarva a szigetet — tervszerűen küld telepeseket a szigetre — elsősorban számításaikban csalódott keleteurópai telepeseket (mint USA-állampolgárokat), köztük szép számban magyarokat is. Ügynököket küldve a szigetre, az USA az annektálás mellett akar közhangulatot kialakítani; ezeknek az ügynököknek a tevékenysége azután a nyugtalanságot állandósítja a szigeten. Az incidensek állandóan napirenden vannak a kubaiak és a bevándoroltak közt. E szigeti társadalmat alakítják az első évtizedekben a szomszédos — angol uralom alatti — szigetekről jött bevándoroltak is. E tényezők nagyon tarka társadalom kialakítását segítették elő. 1925-ben, amikor a Hay-Quesada szerződéssel a sziget végleg Kubáé marad — ez a bevándoroltak illúzióit széttöri. Mély gazdasági válság alakul ki: a sziget termékei elé magas vámok emelkednek az USÁ-ban; az USA-tőkebefektetések megszűntek. Ettől kezdve a sziget funkciója megváltozik. 1927-ben Machado börtön-erődöt épít a szigeten, Isla de Pinos börtönné válik. A 30-as években e szigeti társadalomba, lassú ritmusban, de állandóan, folytatódik a bevándorlás: kínaiak, japánok, jamaicaiak jöttek. A második i világháború alatt a szigeten a kubai kormány koncentrációs táborokat állít fel, s itt gyűjti össze az országban élő németeket, japánokat. A világháború után a csempészet fő központja lett a sziget. Ha az USA kereskedők nem akarták megfizetni a vámot, a szigeten keresztül csempészhettek az országba. Ebben a Batista hadsereg itteni magasrangú tisztjei aktívan részt vettek. A füzet második részében dokumentumokat tesz közzé és egy nagy táblázatot, mely az 1904—1958 közt a szigeten elkövetett bűntettek fajairól és számáról nagy statisztikai anyagot közöl. A négy ismertetett tanulmány a kubai akadémiai intézet mindhárom részlegét > (departamentóját) képviseli. J. L. Franco és F. Pacheco tanulmánya a Latin-Amerikadepartamentót, G. Garcia tanulmánya a Cuba colonial, a Salvador Morales vezette csoporté a Cuba republicana részleget. E négy ismertetett tanulmány, ezt a sorozat egészének ismerete alapján állítani lehet: marxista megalapozottságú, jól tervezett kutatások folynak. Anderle Ádám A VAJDASÁGI TÖRTÉNELMI INTÉZET TANULMÁNYKÖTETEI A vajdasági történelmi intézet megalakulása óta (1967) 5 monográfiát és két nagyobb terjedelmű tanulmánygyűjteményt adott ki. Az Istrazivanja című sorozat azzal a céllal indult, hogy azokat az írásokat közli, amelyek terjedelme meghaladja a szokásos folyóirati közlemények oldalszámát, de annyira nem terjedelmesek, hogy külön könyvbe kívánkoznának. A szerkesztőségnek az első kötet előszavában kifejtett célkitűzése szerint a folyóirat elsősorban a Vajdaság történetének kutatását kívánja előmozdítani. Jugoszláv ós nemzetközi vonatkozású írásokat pedig akkor közöl, ha azok valamilyen módon kapcsolatban állnak e kérdéssel. A történelem metodológiai és tudományos kérdései szintén helyet fognak kapni a folyóiratban, főleg ha ilyen írások hozzájárulnak a vajdasági historiográfia kérdéseinek tisztázásához, előbbre viteléhez. Bár az Istraíivanja saját belső és külső munkatársainak írásait publikálja elsősorban, a vajdasági történelmi intézet számít arra, hogy olyanok is jelentkeznek majd írásaikkal, akik kívül állnak az intézeten, de munkásságukkal előre vihetik annak ügyét.