Századok – 1974
Történeti irodalom - A Vajdasági Történeti Intézet tanulmánykötetei (Ism. Gaál György) 1275/V-VI
1276 TÖRTÉNETI IRODALOM 1276 Az Istrazivanja első kötetében azok a közlemények és tanulmányok jelentek meg, amelyek a JKSz 50. évfordulója tiszteletére 1969 decemberében Újvidéken megrendezett tudományos ülésszakra készültek. Az első rész közleményei: Dr. Nikola Gaóeia: A JKP és az agrárkérdés Jugoszláviában a két háború közötti időszakban; Bankó Konóar: A JKP és a vajdasági autonómia eszméje; Mészáros Sándor : A munkásmozgalom a Vajdaságban az első világháború alatt; Branislav Vraneievic: Az újvidéki grafikai munkások harcából (1919—1920); Milenko Palic: A vajdasági proletariátus harca az egységfront megteremtéséért az 1921 és 1929 közötti időszakban; Todor Stojkov: A polgári ellenzék vezetősége a január hatodiki diktatúra idején; Djordje Milanovic: A nópfrontpolitika kezdetei és első sikerei a Vajdaságban 1935 —36-ban; Ljubivoje Cerovic: A JKP és a vajdasági parasztság sztrájkmozgalmai 1935 —37-ben; Ivan Popovié: A Dolgozó Nép pártja előkészítő bizottságának megalakulása Újvidéken 1938-ban; Novak Petrovié: Az usztasa szervezetek tervei apravoszláv lakosságnak a Szerémségből való kiüldözésére; Josip Mirnic: A bácskai népfelszabadító mozgalom vezetőségének politikai és taktikai elképzelései 1941 — 43-ban; Djordje Momcilovic: Az országos és tartományi pártbizottság akciói a bánáti pártvezetőségekkel és fórumokkal való kapcsolat fenntartása érdekében 1941 — 44-ben; Milan Obradovic: A Párt tevékenysége a vajdasági hírszerzőszolgálat kiépítésében; Búza Cvejic : A JKP szerepe a katonai közigazgatás megszervezésében Bánát, Bácska és Baranya területén; Behák IMSZIÓ : A JKP állásfoglalásának kialakítása a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban; Aleksandar Raié: A vajdasági falu kollektivizálásának története 1947 — 53. A JKSz ötvenedik évfordulójával kapcsolatos beszámolók nagyobb része értékes adatokat nyújt azokról a kérdésekről, amelyek eddig kevéssé voltak a figyelem középpontjában. Felhívta a történészek figyelmét munkásmozgalmunk vajdasági vonatkozásaira, körvonalazta az első behatóbb kutatások eredményeit, meggyorsította a további eredményesebb kutatásokat. A tanulmányok sorában Gaál György a Magyar Tanácsköztársaság viszonyának egyes vonatkozásaira utalt, amelyek az SHS királysággal és a jugoszláv munkásmozgalommal kapcsolatosak. Branko Petranovic tanulmánya új adatokkal világította meg az ANVOJ ülésszakától az Alkotmányozó Szkupstina megtartásáig lezajlott társadalmi változásokat. A kötetet két kisebb terjdelmű kultúrtörténeti forrásközlemény zárja. Az egyik a XVIII. században Temesvárott alapított szerb—román szemináriummal foglalkozik, a másik a cirill nyomdászat XVIII. századi vonatkozásait tárgyalja. Az Istrazivanja második kötete terjedelemre ugyan semmivel sem kisebb az első kötetnél, tematikailag viszont sokkal szűkebb anyagot ölel fel. A publikációk sorát Djordje Ignjatovié írása nyitja meg, amely Szvetozár Miletié Ljuben Karavelov és a bolgár nemzeti mozgalommal foglalkozik: Szeli István magyar nyelven közölt tanulmánya Mita i Popovic magyar nyelvű költészetét mutatja be. E tanulmány közlése a szerkesztőségnek azt a szándékát is tükrözi, hogy a Vajdaság történelmének tárgyalásánál igyekszik teret nyitni a nemzetiségek anyanyelvi közleményeinek is, — ami mindenképpen igen örvendetes. Egyúttal ez felhívást is jelenthet a vajdasági magyar történészek számára, hogy keressék fel írásaikkal az Istrazivanja szerkesztőségét. Lőbl Árpád, az ismert vajdasági történész, a Szlovén Néppárt (1895—1918) vajdasági vonatkozású kapcsolatairól közölt értekezést. Sajnos a közlemény tanulmányokat tartalmazó része itt el is akadt, a könyv második részét, majdnem kétharmadát forrásközlemények publikálására szánták. Slavko Gavrilovic Szerém megye XIX. század első fele történetére vonatkozó forrásokat publikált; Badmila Popovic Petkovic a szerb önkéntesekről közölt okmányokat 1848 — 1849 időszakából. A kötetet Borivoje Marinkovié írása zárja, amely a neves szerb történész, Ilarion Ruvarac munkásságával, hagyatékának rendszerezésével és felmérésével foglalkozik. A két kötet anyagának összehasonlításakor megállapíthatjuk, hogy az első kötet tartalmilag érdekesebb, gazdagabb és sokrétűbb. Nyilvánvaló, hogy követni kellene annak szerkesztési módját is, hiszen ma már nem ritka egy-egy tudományos összejövetel beszámoló- és vitaanyagának közlése. E szerkesztési módszer sikerét bizonyítja az első kötet anyaga is. A minőségbeli eltérés ellenére meg kell állapítanunk, hogy az Istrazivanja mindkét kötete jól szolgálja a vajdasági történetírás ügyét. Gaál György
