Századok – 1974

Történeti irodalom - Dersi Tamás: A századvég katolikus sajtója (Ism. Gergely Jenő) 1263/V-VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1263 DEBSI TAMÁS: .A SZÁZADVÉG KATOLIKUS SAJTÓJA (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1973. 192 1. Irodalomtörténeti Füzetek 81. szám) 1968 óta folynak a négy kötetre tervezett magyar sajtótörténet előkészületei. A tekintélyes vállalkozás irányítója Dersi Tamás, akinek sajtótörténeti tanulmányai a századvégről közismertek. Most megjelent kismonográfiájában a hazai katolikus újságok 1890 — 1900 közötti megújulási kísérleteit elemzi, túlmenve a szűkebb sajtótörténet tartományán. A katolikus lapokat és az általuk képviselt katolicizmust a dualista rendszer jobboldali ellenzékeként fogja fel; provincializmusát, az egyetemesen belüli elmaradottságát nem önmagában, hanem a világegyház stratégiájával összhangban szemléli. A hazai Kulturkampfból kibontakozó „harcos" katolicizmus reakció a kiegyezés után Magyarországon is meggyorsult kapitalista fejlődésre. A hierarchia értetlenül és tétlenül fogadta a korszakváltást, az új helyzetre — mint annak idején IX. Pius —, sértődöttséggel válaszolt. A feudalizmushoz ragaszkodó magatartással szemben XIII. Leó a kapitalizmushoz illeszkedés politikáját (ralliement) és ideológiáját (neotomizmus) hirdette meg. A pápa magyarországi híveit is a céljaiknak jobban megfelelő eszközök létrehozására buzdította. Ezek között első volt a sajtó. A feudális maradványoktól kötött magyar egyházban az új tájékozódást keresők is konzervatívabban interpretálták a vatikáni álláspontot és a fejlett polgári államok katolikus mozgalmainak példáját. A polgári társadalmat védelmező, polgári alapról haladás-és szocializmus-ellenes katolicizmus ideológiai gyakorlatát, világképét és módszereit a polgári fejlődéssel és a nemzeti törekvésekkel egyaránt szembenálló, és így szocializmusellenes magyar katolicizmus csak módosítva vehette át. A polgári fejlődés késése miatt a politikai katolicizmuson belül a keresztényszocializmus háttérbe szorult. Az 1891-es Rerum no varum „Nyugat-Európában a kapitalizmus szolgálatába igyekezett állítani a munkás és tőkés megbékéléséért küzdő egyházat. Magyarországon a kilencvenes években ez a fordulat még nem volt időszerű" (122. 1.). Az 1880-as évek hazai katolikus sajtója még kezdetleges. Dersi becslése szerint a tíz millió katolikus közül kb. 40 000 előfizetőjük volt. 1892 —93-tól azonban egymás után indultak szélesebb hatás biztosítására törekvő napi, heti és havi lapok. Egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy a katolikus világnézetet a templom ós az iskola mellett a sajtó terjesztheti. Nőtt a lapok példányszáma és — jellegében, céljaiban és körülményeiben a hozzá legközelebb álló német példát követve, — a rétegződése is. Önálló szellemi profilt elvétve képviseltek, az egyhangúságból a Giesswein Sándor szerkesztette Dunántúli Hírlap és a Prohászka vezette Esztergom emelkedtek ki. A katolikus sajtó a liberális lapok ellensúlyozását tekintette feladatának. Ez erejét meghaladó feladat volt, hisz az összes sajtóterméknek 1886-ban 3,9%, 1890-ben 4,49%, s 1912-ben is csak 8,35%-át tette ki (24. 1.). A századvégi katolicizmusban Dersi két irányzatot különböztet meg. Az egyik a hierarchiától függő és a néppárt által képviselt konzervatív-aulikus vonal (Fejérmegyei Hírlap, Alkotmány). X másik a századvégen kialakulóban levő, a hierarchia által nem támogatott irányzat, amely a függetlenségi párt agrárius — soviniszta — antiszemita csoportjához közeledett. A katolikus álláspont a dualizmus idején nemzetietlen álláspont volt. A függetlenségi politika kisnemesi-protestáns töltésű, míg a katolicizmus arisztokratikus és aulikus, bár inkább igyekezett „népies" lenni, mint amaz. A konfliktus további forrása, hogy Magyarország nemcsak sokfelekezetű, hanem soknemzetiségű ország is volt. A katolicizmus nem adhatott programot a protestáns magyarságnak, a görögkeleti szerbeknek és románoknak. Ugyanakkor a katolikus egyház — a dinasztia egyetértésével —, támogatta a katolikus horvátok törekvéseit. A jobboldali reakciós radikalizmusra hajlamos függetlenségi katolicizmust képviselte előbb a Magyar Állam, majd határozottabban és szélsőségesebben a Keresztény Magyarország (Clair Vilmos lapja), illetve a Lepsényi Miklós plébános szerkesztette Magyar Néplap. A Keresztény Magyarország ideológiáját és stílusát tekintve Bangha Béla Magyar Kultúrájának előfutára. A Magyar Néplap, amely inkább antiszemita, mint katolikus orgánum volt, liberalizmus-ellenes támadásait a vidéki, paraszti, kispolgári és kistisztviselői rétegek szájíze szerint folytatta. Az 1890 —1900 közötti időszakban még kisebbségben levő irányzat nem befolyásolhatta a klérus politikáját, de sötét indulatokat keltő propagandája nem maradt hatástalan. Dersi Tamás eredeti megállapításait igazolja a keresztényszocialista mozgalom története is. Míg a Giesswein Sándort követő többség az alapkérdésekben elfogadta a klérus és a néppárt irányítását, addig a mozgalomban jelentkező szélsőjobboldali-radikális irányzatok a függetlenségi, később a munkapárti politika felé 15 Századok 1974/6 - 6.