Századok – 1974

Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI

1254 GELLÉRISÍÉ LÁZÁR MÁRTA Kutatásunk fő célja tehát a kalendárium helyének kijelölése a magyar közművelődéstörténet egészében. — Jellegzetességeinek feltárása műfaji és stiláris szempontból, a változatok tisztázásával. — Válasz keresése a művelődéstörténeti alapkérdésre; a kalendárium jellegváltozásainak vizsgálata útján összevetve azt az egyes korszakok társadalmi-, gazdasági-, politikai- és kulturális vonásaival. — Korszakonként körképet adni arról a sajátos célrendszerről, amely a különböző kalendárium-kiadók (és a mögöttük meghúzódó társadalmi csoportok) által kibocsátott kalendáriumokban — a célzott réteg feltételezett sajátosságainak figyelembevételével — kifejeződik. E célok vizsgálati megvalósítása közben nem szabad megfeledkezni néhány olyan szempontról sem, melyek bizonyos mértékig korlátozhatják a vizsgálati lehetőségeket és a kapott eredmények érvényességét. Ezek számbavétele megóvhat az eredmények egyoldalú- vagy túlértékelésének veszélyétől. A vizsgálat indulásakor megfogalmazódott „forráskritikai" észrevételek a következők : 1. A vizsgálódásba bevonható kalendáriumok kiválasztása eleve nem történhet a kor teljes anyagából, mivel a könyvtári megőrzés gyakorlata ezt nem teszi lehetővé.15

1 2. Nyilvánvaló, hogy a gyakori mechanikus szerkesztési módszerek, egy-egy időszak tartalmi stagnálásai, és az a tény, hogy sokszor ismételten azonos tartalmú naptárakat adtak ki új naptári résszel, részben megkérdőjelezik azt az előfeltevést, hogy társadalmi-politikai tekintetben a változásokról hű kép nyerhető. 3. A kalendárium, mint kifejezett nép- vagy tömegolvasmány, csak része a nép által olvasott irodalomnak még akkor is, ha „egyetlen könyv" jellegét oly mértékben hangsúlyozták a különböző szerzők. (Gondolunk itt a vásárokon és egyéb alkalmakkor hozzáférhető egyéb ponyvatermékekre.)15

2 4. A kalendáriumnak, mint közművelődési eszköznek valóságos értékét csak akkor láthatjuk tisztán, ha az adott korszak sajtójával, tankönyveivel, egyéb ismeretterjesztő tevékenységével hasonlítjuk össze. (A tanulmány befejező részét a Századok következő száma közli.) 151

Ezt a problémát már részben érintettük. Kiegészítésül néhány további adat. Kovács tapasztalata az, hogy a köteles példány-rendeletig a kalendárium példányok inkább csak véletlenül maradtak fenn. Arra elegendőek csupán ezek, hogy a naptárkultúrára következtetni tudjunk belőlük (i. m. 11 —12). Gulyás megállapítása a további időszakra vonatkozóan sem vigasztaló: az Országos Széchényi Könyvtár kötelespéldány-jelentései alapján megállapította, hogy 1 év könyvtermelése alig 20%-ának vannak meg az adatai (Gulyás Pál: A magyar könyvtermelés egy esztendeje. — Magyar Könyvszemle, 1930. 90—105 — 103). Nyilvánvaló pedig, hogy ilyen szempontból éppen a kalendáriumok kerültek a leghátrányosabb helyzetbe, miután nem képviseltek a szó hagyományos értelmében maradandó értéket. 152

Ezt állapítja meg Söreghy is, mikor azt a tényt regisztrálja, hogy a kalendáriumok cenzúrázásával nincsen megoldva a nép minden olvasmányának ellenőrzése (i. m. 1940./b. 114).