Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI
A MAGYARORSZÁGI KALENDÁRIUM-IRODALOM 1237 — tartalmaznak ismeretterjesztő olvasmányokat, szépirodalmi alkotásokat, vagy egyéb szórakoztató termékeket, mint közmondások, viccek stb. (legalább egyiket ezek közül), — a társadalom egészéhez vagy kisebb-nagyobb csoportjához szólva. A kalendáriumok jellegzetességei ennek alapján : 1. Egy olyan ismeret- és olvasmányanyag kerete, amely egyszerre lát el aktuális, napi és ismeretterjesztő, felvilágosító és ízlésnevelő funkciót. 2. Szerkezete állandó, melynek alapja a naptár, rovatai egy bizonyos séma különböző variációi. 3. Közhasznú (időjelző) és divat jellege (minden évben lehet új) lehetőséget ad az évek során egy tudatos szerkesztői építkezésre a funkció-hármas (időjelzés, ismeretterjesztés, szórakoztatás) betöltése érdekében, egy állandó, az olvasó számára biztos tájékozódási alapot szolgáltató szerkezeten belül. 4. A szerkezeti elemek (egyházi, történelmi, gazdasági, politikai, művelődési, humoros) egymásutánja és aránya adják meg egy-egy kalendárium jellegét, mely jelleg következtetni enged a kiadványt létrehozó célokra (akár művelődési, akár tisztán üzleti szempontok vezettek kiadásához). 5. Az összkultúrában jellegzetesen köztes helyet foglal el az ún. magaskultúra ós a kifejezetten népi kultúra között.5 ' E jellegzetesség szorosan összefügg ismeretterjesztő funkciójával; egyszerre kívánja közvetíteni a magas kultúra eredményeit egy — az ill. kalendárium szerkesztője, szerzői által — elképzelt színvonalon (olyan olvasóközönségnek, melynek színvonalát szintén inkább elképzelik, mint valójában ismerik) és igyekszik beépíteni bizonyos elemeket a népi kultúrából annak alapján, hogy mit hisz népszerűnek, elfogadottnak abból olvasói körében. 6. Történeti fejlődésének menetét tekintve az üzleti szempont fokozatos előtérbekerülés a jellemző.5 8 Tömegkommunikációs szempontból5 9 figyelve a kalendáriumokat, két típust különböztethetünk meg: — a kifejezetten „népkönyv" jellegű kiadványokat,6 0 — sa hírlapirodalomhoz közelebb álló, többfajta sajtójellegzetességet is hordozó ,,újság-évkönyv" típusú kiadványokat. A kalendárium-típusú irodalom címében többféle elnevezést hordoz. Ez részben összefügg a műfaj fejlődésével, részben a nyelvújítási törekvésekkel, de az erős kiadói verseny önmagában is létrehozott vagy fenntartott többféle elnevezést. Csízió és kalendárium a különböző eredet ellenére is a XVI. sz. folyamán majdnem egyjelentésű szavakká váltak.61 A múlt század közepére a naptár elnevezés az általános a kalendárium helyett, melynek következetes használatáért erőteljesen szálltak 57 Összefüggésben a kalendáriumok — már részben kifejtett — tömegkultúrás jellegével. 58 Az állítás a következő fejezetben kerül részletesebb kifejtésre. 59 A tömegkommunikációs jellegzetességekre a későbbiekben még visszatérünk. 60 Révai pl. a naptárokat a népies irodalmi termelés legfontosabb ágának tartja. Ld. Révai János Mór: írók, könyvek, kiadók. Egy magyar könyvkiadó emlékirata. I — II. Bp. 1920. I. köt. 319 — 320. Adleff a naptárkiadók közötti versenyről beszél a XIX. sz. elejétől számítva, melynek célja a legideálisabb „népkönyvstílus" eltalálása. Ld. i. m. 7Я -74. 61 A kalendárium szó keletkezése a római,,liber calendarii"-ból (római pénzhitelezők könyve) ld. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, II. 322. Csizió — 24 hexameter az állandó ünnepek és a naptári szentek verseivel; ld. Tört. etimológiai szótár, I. 544. A jelenségről ld. Melegdy, 139, Jakucs, 203 — 204.
