Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI
1236 GELLÉRISÍÉ LÁZÁR MÁRTA teljesebb kielégítésével; a XVI. sz. társadalmi-politikai küzdelmei pl. szintén e tendenciát erősítették.50 A használatot ezen túl elsősorban az olvasni tudó rétegek társadalmi hovatartozása döntötte el, főleg az első időszakban. A XVI — XVIII. század naptárkiadói így általában a müveit családokra, a nemesi olvasótáborra (,,a nádortól a legszegényebb nemesig"), később főleg a kisnemesi olvasókörre számíthatnak.51 Először a XVIII. sz. utolsó harmadában merül fel a valódi közhasználat igénye s egyúttal annak veszélyei is.52 Fazekas jelentőségét később éppen abban látják, hogy a Debreceni Kalendárium nem csupán a művelt, hanem az egész közönségnek szólt magas színvonalon.5 3 A későbbiekre fennmarad már az általános érdeklődés kielégítésének igénye: „minden réteg, minden olvasni-tudó, minden család és baráti társaság olvasmánynyal való ellátásával".5 4 A legtöbben természetesen elsősorban általában a „népet" jelölik meg elsőrendű felhasználóként (mint tényt és mint igényt) összefüggésben az előbbiekben már vázolt népművelési funkció kielégítésével. A konkrét megfogalmazásokban egyaránt megtalálható az általános „köznép", a „nagy néptömegek", az „egyszerű emberek", a „mezei ember", a „falusi lakosság".5 5 A kiadói verseny, a foglalkozásbeli differenciálódás, a vallási különbségek és még számos egyéb elkülönítő szempont végül újabb és újabb szakosodást hoztak felszínre a kiadói gyakorlatban; mind a speciális rétegek igényeinek fokozottabb figyelembevételével, mind az ilyen igények kialakításával. A használók körének leszűkítése hol osztály- vagy rétegszempontok alapján (ld. a különböző földművelő, iparos, munkás, polgár stb. kalendáriumokat) ment végbe, hol táj szerint, hol pedig a felekezet kívánt egy, a használók körét megszabni kívánó szempont" lenni.5 6 A „kalendárium", mint kiadványtípus vagy „műfaj" meghatározása a jelen vizsgálat számára a fentiekben vázolt funkcionális, tartalmi és használati értékek alapján történt. Kalendáriumnak nevezzük tehát azokat a naptártípusú kiadványokat, melyek: — nyomtatott formában, évente, — önállóan vagy egy-egy hírlaphoz (folyóirathoz) kapcsolódva jelennek meg, — naptár részük viszonylag részletes, — tartalmaznak valamiféle naptári segédletet (névnapok, vásárnaptár, postaivasúti tudnivalók, kronológia stb.), 50 A műfajt — Jakab szerint is — egyaránt felhasználta céljainak érvényre juttatására a keresztény egyház, a reformáció és a politikai kormányzat. Ld. i. m. 62, 64 — 65. 51 Vö. Melegdy, 139; Kovács, 33; Ortutay, 287. 52 Hell Miksa fejti ki ezt egy — Gárdonyi által idézett — tervezetében: „Patriotischer Plan die Verbesserung des Kalendariums betreffend" 1774.,, ... von allen Klassen und Ständen der Menschen von Bauern bis zur grösten Noblesse gelesen und gebraucht wird...." Javaslata szerint a kalendárium-kiadást a Bécsi Tudományos Akadémia kezébe kellene adni megfelelő anyagi fedezet mellett, a haszonlesésből fakadó alacsony színvonal elkerülése érdekében. Ld. Gárdonyi, 230. 53 Ld. Balkányi, 56, valamiot Benda Kálmán—Irinyi Károly : A négyszázéves Debreceni Nyomda. (1561 — 1961). Bp. Akadémiai Kiadó, 1961. 154-155. 54 Ld. Lauka, 254; Naptárakról, 1875. 25; Adleff, 11 — 12. 55 Ld.pl. Firtinger, 35; Sashegyi, 18; Tud. Gyűjt. 1839. 18; Weger, 26-27; Szélpál, 10. 56 Hogy az utóbbi szempontok hogyan tudtak érvényesülni valóban differenciálva az olvasórétegeket, e vizsgálat is az egyik legfontosabb kérdés. Nagyon valószínűnek látszik azonban, hogy ezeknél jobban hatottak egy-egy kalendáriumkiadó terjesztési módszerei, vagy az úton előfizetett sajtótermékek címei stb.
