Századok – 1974
Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI
A BALTI KORMÁNYZÓSÁGOK JOBBÁGY TÖRVÉNYHOZÁSA 1225 rábeszéléssel próbálják megnyugtatni a parasztokat . . ."" A kormányzósági szervek minden áron el akarják kerülni a fegyveres összetűzéseket, de ez az adott körülmények között lehetetlen. A parasztok tömegesen mondanak le telkeikről, és nem hajlandók új feltételek mellett árendát kötni. A lívlandi nemesek segítségére siet a Lívlandi Ügyek Vizsgálata Bizottság, amely hivatali tekintélyénél fogva szibériai száműzetést helyez kilátásba azok számára, akik nem kötnek szerződést. Helyszűke miatt részletesebben nem foglalkozhatunk a paraszti osztályharc eseményeivel, így ezúttal is csak egy jellemző példát ragadunk ki. A bérlővé minősített parasztok kilátástalan helyzetét a virui járás parasztjai így fogalmazzák meg: ,, . . . Hova menjünk ! Továbbra is itt maradtunk volna, ha egy kicsit megjavítják sorsunkat . . .",s Végül mégsem marad más hátra, mint elfogadni a földesúr diktálta szerződés feltételeit, esetleg vállalni a meglehetősen nagy kockázatot magában rejtő dólorosz pusztákra szökést. * Az 1816 —19. évi törvények ellentétben e korábban hozott regulatívákkal lényeges hatást gyakorolnak a Baltikum további gazdasági-társadalmi fejlődésére. A jobbágyfelszabadítást követő években felgyorsul a balti mezőgazdaság kapitalista irányú fejlődése. A felemás törvények ellenére is több és nagyobb lehetőség kínálkozik a kapitalista gazdaságvezetésre, mint korábban. Méreteiben is számottevő módon megkezdődik az átmenet az extenzív gabonatermelésről az intenzív, racionális gazdálkodásra. Az 1816—19-ben hozott törvényekkel kezdetét veszi az a folyamat, amelynek eredményeként a feudális latifundium junker típusúvá alakul át. A struktúraváltozás csak a földesuraktól indulhatott ki, hiszen ők lettek a föld teljes jogú tulajdonosai, az anyagilag magatehetetlen falusi lakosság erre nem vállalkozhatott. A gabonatermelés és szeszfőzós dekonjukturális helyzetéből adódó nehézségek leküzdésére kedvező lehetőségként kínálkozott a juhtenyésztés gyors fellendítése. Erre a jó példát a porosz, a szakszóniai és a sziléziai birtokosok jövedelmező juhfarmjai szolgáltatták. Hamar „elkapja" a „juhtenyésztési láz" a helyi nemeseket is, és rövid időn belül számottevő eredményeket érnek el. Ha csak egy időre is, de lazítanak valamit a válság szorító bilincsén. A juhtenyésztés intenzívvé válásával előtérbe kerül a rétek, legelők, kaszálók rendszeres gondozása, ápolása. Ezzel részben megoldódik a téli takarmányozás problémája is. A téli tartás szükségessé válásával rendszeres takarmánynövény vetésére van szükség, amely az ipari növények térhódításával együtt követeli az alaposabb földmegmunkálást, ami a mezőgazdasági kisgépgyártás kialakulását vonja maga után. A növekvő mennyiségű gyapjú a textilipar fejlődésének ad impulzust. A kialakuló üzemek elsősorban mezőgazdasági nyersanyagokat dolgoznak fel. A fentebb vázolt folyamat a törvény pozitív, előremutató jellegéből következik. Ugyanakkor a törvény jogalapot biztosít a birtokkiegészítósek folytatásához is. Ezzel a lehetőséggel éppen ott és azok élnek, akik még mindig a vetésterület egyoldalú növelésével akarják a birtokaik sovány jövedelmét emelni. A birtokkiegészítések számottevő volta a bizonyítéka annak a túlsúlynak is, amely a régi módon gazdálkodó birtokosok számát jelöli, de megindul az a folyamat, amelynek eredményeként, ha felemás módon is, de végleg túlsúlyba jut a kapitalista elem. Ezért kell az 1816—19. évi balti regulatívákat a fejlődés irányába mutató szerény lépésként értékelni, még akkor is, ha nem a legrövidebb utat jelentik. • "Uo. 334. 78 Uo. 330.
