Századok – 1974

Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI

1224 SE Y ISTVÁN nem tűró művelését biztosítják. Eltörlik a robotkönyvekben szereplő normákat, azok a szerződéskötéseknél csak mint irányelvek jöhetnek számításba. A korábbi telkes jobbágyok bérlőkké válnak. „Szabad szerződések" kötésével bérelhetik korábbi telkeiket. A szerződéskötéseknél elvileg mindig két egyenrangú fél áll egymással szemben, de a gyakorlati megvalósítás során kiderül, hogy a jobbágyból lett bérlő kénytelen elfogadni a földesúr bármilyen feltételét személyes szabadsága korlátozott volta miatt. Minthogy a parasztok még 1832 után is csak a kormányzóság határáig közlekedhetnek, így vajmi kevés reménye maradhatott arra, hogy akár más földesúrhoz való költözéssel kedvezőbb feltóteleket teremthet magának. Nem is beszélve arról, hogy az adós bérlő addig nem költözhet, amíg a szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesíti. A parasztok tehát olyan egyenrangú szerződéseket köthetnek, amelyeknél a feltételeket a volt földesura diktálja. A bérleteket egy vagy több évre lehet kötni szóban vagy írásban, de minden alkalommal be kell jegyezni a kerületi bíróság erre a célra rendszeresített könyvébe. Enélkül mindenféle szerződés törvénytelen. A szerződő felek minden különösebb korlátozás nélkül megállapodhatnak tisztán pénz-vagy terményszolgáltatásban. Ha már a szerződés megkötésére sor került, a bérlő csak azokat a haszonvételeket veheti igénybe, amelyekről a megállapodásban szó van. A bérlőknek általában nem engedik meg az erdők, mezők, folyók vad- és halállományának saját célra történő kiaknázását, vagy ha igen, akkor azért külön ellenszolgáltatás jár. Ugyanakkor a bérlőket minden lehetséges módon arra ösztönzik, hogy gazdaságukat minél nagyobb rendben tartsák. A földesúrnak számtalan esetben jogában áll a szerződósbontás, pl.: ha a bérlő nem műveli megfelelőképpen a földjét, ha nem teljesíti a szerződésben rögzített feltételeket, ha a bérlő földjét másnak engedi át megművelésre stb. Amennyiben a bérlő még a bérleti idő lejárta előtt elhalálozna, családtagjai csak újabb szerződés kötésével folytathatják a föld további művelését. Más megfogalmazásban, a parasztokat még az igazi bérlőket megillető gazdasági előnyök és jogok sem illetik meg. Az 1804-es törvény személyes jogok tekintetében három kategóriába sorolja a mezőgazdasági lakosságot, amit most eltörölnek. Ezentúl a bérlők is a földesúri bíráskodás jogkörébe tartoznak, ahogy a korábbi időszakban a zsellérek és a cselédek. Ismét működni kezd az úriszék ós még nagyobb büntetéseket áll jogában kiszabni, mint 1804 előtt. Az 1816 — 19. évi balti törvények elsősorban a telkes jobbágyok bérlőkké változtatásának módját szabályozzák, a mezőgazdasági lakosság egyéb rétegeiről csak annyiban rendelkeznek, amennyiben lehetőség van olyan munkára kényszerítésükre, amelyik hasznot hajt a majorságnak. Ezzel tág teret biztosítva a falusi proletárok legkegyetlenebb kizsákmányolásához. A parasztok körében ún. faluközösségeket hoznak létre, amelyek folytatják az 1804-ben létrehozott parasztbíróságok munkáját. Ezek lesznek a paraszti önkormányzat adminisztratív szervei, valamint a legalsóbbszintű rendőri szervek, amelyeknek fő feladata a nyugalom biztosítása a földesúri érdeknek megfelelően. A faluközösségi gyűlések összehívására, a megtárgyalandó kérdésekre, nem is beszélve a határozathozatalokról, minden egyes alkalommal ki kell kérni a földesúr engedélyét. A faluközösségek hatáskörébe utalják az iskolák, a hivatalok, a szegények s a munkaképtelenek anyagi feltételeinek biztosítását, amelyekre a tagoktól szednek meghatározott összeget. Mint azt várni lehetett, a 10-es évek második felében hozott törvények nem elégítik ki a falvak lakosságát. Korábban a parasztok el sem tudták volna képzelni a földnélküli felszabadítást, annyira magukénak érezték azt. Nem kis gondot okozott a törvényhozóknak a regulatíva bevezetésének mikéntje. Igyekeznek mindent megtenni a minél zökkenőmentesebb bevezetés érdekében. Vagyoni helyzet alapján a lakosságot több kategóriába sorolják, és különböző időpontokban szabadítják fel. A törvény maradéktalan bevezetésére 14 évet irányoznak elő. Külön utasítást kapnak a lelkipásztorok, hogy prédikációikban mérséklőleg hassanak a kedélyekre.76 Paulucci őrgróf főkormányzó kéri a nemeseket, hogy inkább „ . . . magyarázatokkal és 76

Az észt jobbágyokat a következőképpen készítették elő az új helyzetre: ,, . . . Ti nem lesztek olyan mértékben szabadok, mint azok az emberek, akiket a városban láttok..., ezeknek útlevelük van és oda mennek, ahova akarnak ... Ti nem ilyen jogállású emberek lesztek, mert akkor ki művelné meg a földeket, ha megszűnik a földek művelése, akkor honnan vesznek az emberek kenyeret, amivel élnek . . ." Kahk Ju. : Kreszt'janszkoe dvizsenie . . . 312.