Századok – 1974
Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI
A BALTI KORMÁNYZÓSÁGOK JOBBÁGY TÖRVÉNYHOZÁSA 1217 ben kiadandó általános és kötelező érvényű robotkönyv normáinak betartásáról. Az érvényben levő robotkönyveket hatálytalanítják azzal a céllal, hogy minden földesúr maga állítson össze egy, neki leginkább megfelelő szolgáltatási normát. A továbbiakban még kötelezik magukat arra, hogy csak az engedetlen „rossz jobbágyaikat" adják el, a büntetések kiszabásánál pedig messzemenően a mértékletesség elvét valósítják meg. A biztonság kedvéért a gyűlésen elfogadottakból semmit sem hoznak a jobbágyaik tudomására, nehogy felesleges nyugtalanságra adjanak okot. Teszik ezt annál is inkább helyesen, mert a megemelt normákon kívül más megvalósítására nem kerül sor. A nemesek titoktartásától függetlenül is magasra csap az elkeseredettség hulláma a rendkívüli és éjszakai cséplések miatt. A nyugtalanság híre eljut Pétervárra és a cár titkos utasításban hívja fel a kormányzó figyelmét a jobbágyok helyzetének „figyelmesebb" tanulmányozására. A cári kabinet magatartására különösen érzékenyen reagáló nemesek — okulva déli szomszédaik példáján — „idejekorán" levonják a szükséges következtetéseket, és erőik összpontosítására riadót fújnak. A várható beavatkozás elkerülése érdekében 1802 tavaszán a lovagok konventje a reformkérdés kidolgozását és legközelebbi landtag elé terjesztését határozza el. A reformkövetelők élére Georg Friedrich von Berg áll, aki a landtag által elfogadott tervezettel a fővárosba utazik.60 F. Berg útja sikerrel zárul, mert I. Sándor cár 1802. július 14-én aláírásával szentesíti a tervezetet.51 Az uralkodó elégedett az estiandi nemesség jobbágyaik iránti gondoskodásával, annál is inkább, mert F. Berg jóval kedvezőbb színben tünteti fel a tervezetet, mint ez törvényként bevezetésre kerül. A hamarosan kihirdetésre kerülő törvény kezdőszava után „Iggaüks" (Mindenkihez) néven kerül a balti jobbágytörvényhozás történetébe. A jobbágy jogot kap ingó vagyona feletti rendelkezésre, a fiai közötti átörökítésre. Lényegében ez vonatkozik a használatában levő földre is. A szabályzat megígéri, hogy a földesurak nem emelik többé a szolgáltatásokat, nem rabolják el a jóminőségű földeket, s adnak helyette hasznavehetetleneket a jobbágy beleegyezése nélkül. Ellenben kikötötték, hogy jogában áll a földesúrnak jobbágyát egyik helyről a másikra szabadon áttelepíteni. Ennek érdekében elegendő lesz annyit kijelenteni, hogy jobbágya nem teljesíti maradéktalanul kötelezettségét, vagy a földhiány miatt cselekszi. Járási parasztbíróságokat hoznak létre a jobbágyok által beadott panaszok kivizsgálására. Gyakorlati jelentőségük ezeknek a bíróságoknak a jobbágyok helyzetének megjavításában már csak azért sem lehet, mert legjobb esetben is a szomszéd birtokos tölti be az elnöki tisztet a birtokostársa ellen beadott panasz tárgyalásakor. Az Iggaüks alig valamivel megy túl az 1795-ös esztiandi landtag végzésein, ezért is fogadja lényegesen kisebb lelkesedéssel az észt jobbágyság, mint azt I. Sándor útjára bocsátja. Az észt jobbágyság az osztályharc korábbi méreteit is jóval meghaladó ellenállással figyelmeztet arra, hogy a törvényhozás nem állhat meg az Iggaüks rendelkezéseinél. Látják ezt a fonák helyzetet maguk a nemesek is, és semmiképpen nem akarják azt, hogy a kormány beavatkozzék a jobbágy— földesúr viszonyba. Ezért már 1803 februárjában ismét napirendre tűzik a reglamentálást. A landtag többsége hajlik az olyan elképzelés gyakorlati megvalósítása felé, mint amilyent G. von Rosenthal hangoztat: ,,... Találni kell egy egységes mércét, amelynek segítségével összhangba hozhatók a jobbágykötelezettségek a tulajdonnal..."52 A nemesi gyűlés tagjaiból bizottságot hoznak létre, amely a következő évi tanácskozás kezdetére kidolgozza az általánosan kötelező jobbágyi terhek tervét. A tervezet feletti vita 1804 februárjában kezdődik meg és még annak érdembeni befejezése előtt figyelemre méltó javaslattal áll elő a Tartományi Tanácsosok Kollégiuma. Elképzelésük szerint az újonnan bevezetésre kerülő törvény csak a jobbágyi szolgáltatások felső határát szabja meg, nem az összes szolgáltatás mennyiségét és egymáshoz való arányát. A javaslat nyilván találkozik a nemesség többségének véleményével, mert a végső határozatot ennek szellemében fogalmazzák meg. 50 Georg Friedrich Berg estiandi liberális gondolkodású földbirtokos, a nemesség elöljárója, tartományi tanácsos. 51 Az uralkodó az észt nemesi corporatióhoz intézett levelében a következőket írja: ,, . . . elragaeltatással tekintek az országban uralkodó jólétre, amelyben a két polgári rend eddig egymástól elválasztva élt, mostantól kölcsönös bizalommal és jóindulattal lesznek egymás iránt . . ." KahkJu.: Kreszt'janszkoe dvizsenie . . . 212. 52 Uo. 213. 12*
