Századok – 1974
Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI
1218 SE Y ISTVÁN A tervezet először a Lívlandi Ügyek Vizsgálata Bizottsághoz, majd onnan minden lényeges változtatás nélkül a cár elé kerül, aki kézjegyével látja el.5 3 Az 1805 őszén kihirdetésre kerülő törvény tulajdonképpen az Iggaüks továbbfejesztett kiadása. * Az 1804. évi balti jobbágytörvények elemzése során először a lívlandival foglalkozunk. A lívföldi törvény jobbágyok helyzetét tárgyaló része négy fejezetre: a) személyi jogokra, b) földhasználatot biztosító pontokra, с) szolgáltatások mennyiségét meghatározó pontokra, d) bíráskodási jogra tagolódik. A regulative a mezőgazdasági lakosságot a termelésben elfoglalt helye szerint osztja: a) földművelőkre, azaz földműveléssel foglalkozókra, b) udvari emberekre (szolgákra), akik nemesekhez és nem nemesekhez egyaránt tartozhatnak. A földművelők között a törvény a következő kategóriákat állítja fel, a mezőgazdasági lakosság tényleges vagyoni helyzetéből kiindulva: a) telkes jobbágyok, b) munkások (cselédek), cjzsellérek. A törvény az egyes kategóriák között éles határokat húz és helyzetüket külön-külön tárgyalja. Személyes szabadság tekintetében külön elbírálás alá esnek a földműveléssel és az azzal nem foglalkozók. A törvény mindenekelőtt kimondja a jobbágy személyes jogainak visszaállítását. Ezentúl ura már nem bánhat vele úgy mint valami közönséges tárggyal. Nem törlik el a földJiözkötöttséget, de biztosítják ennek fejében a szabad, korlátozásmentes, nyugodt gazdálkodást. A jobbágyot nem lehet saját beleegyezése nélkül eltávolítani, megfosztani telkétől (4. §). Nem lehet adásvétel és ajándékozás tárgya, a földesurak még egymás között sem cserélhetik őket (5. §). A jobbágyok jogot kapnak arra, hogy megváltással tulajdont szerezzenek, mint az Orosz Birodalom más szabad polgárai (17, 18. §). Nem tartoznak a földesúr bíráskodási jogkörébe. Szabadon köthetnek házasságot a szülők beleegyezése esetén, ha azt előzőleg bejelentik a földesuruknak (10, 11, 12. §). A földműveléssel nem foglalkozó udvari szolgák föld nélkül is örökölhetők (22, 26. §). Életük során csak egyszer eladhatók, de csak helyi nemeseknek és hivatalnokoknak, akik birtokkal rendelkeznek Lívlandban (25. §). Ha a földesúr érdeke úgy kívánja és szabad föld áll rendelkezésre, akkor az udvari cselédek is földművelésre kényszeríthetők, megadva nekik mindazon jogokat, és elvárva tőlük mindazon kötelezettségeket, amelyek a földművelőkre vonatkoznak (24. §). Az udvari szolgák (cselédek) a telkes jobbágyokhoz hasonlóan ingó ós ingatlan vagyonnal rendelkezhetnek (28. §). Szabadon köthetnek házasságot (28. §). Bár a földesúri házi bíráskodás hatáskörében maradnak, de lehetőséget kapnak írásbeli panasz beadására (134, 135, 136, 138. §). A katonaállítási kötelezettség elősorban őket terheli, mert ha a telkes jobbágyok között a földesúr nem talál alkalmas személyt, akkor őket küldheti a hadseregbe (52. §). Eltörlik az ún. ,,Rauchfangsrecht-"et, amely kimondja, hogy az a személy, aki 10 évet egy helyben tölt és adót fizet, továbbra is adóköteles marad és nem hagyhatja el helyét (15. §). A törvény messzemenőkig biztosítja a telkes jobbágyok földhasználati jogát, ugyanis a következőkről rendelkezik: A jobbágy művelése alatt álló telket szabadon örökítheti legidősebb fiára (41. §). A föld tulajdonjoga továbbra is a földesúré marad (32. §), amelynek használatáért a telkes jobbágy adót köteles fizetni. A telkes jobbágyot földjétől megfosztani csak a bírósági határozat által megerősített hivatalos eljárás után lehet. Földelvételre, vagy a telek majorsági birtokhoz csatolására csak akkor kerülhet sor, ha bizonyítást nyer, hogy a jobbágy gazdaságát elhanyagolja, vagy nem tudja kellő módon megművelni, még cselédek és zsellérek felfogadásával sem (40. §). A földesúr, ha gazdasági érdeke úgy kívánja, bizonyos feltételek mellett birtokához csatolhat a jobbágyi telkekből (33. §).5 4 A jobbágy ingó vagyonát szabadon adhatja, veheti, ajándékozhatja, örökítheti (43. §), kivételt csak az ún. állandó felszerelés (lovak, szarvasmarhák, gabona) képez, amelyet köteles gazdaságában védeni (45. 5). , 5 3 A törvény aláírására 1804. dec. 27-én kerül sor. 54 A feltételek közül néhány: aj ha nincs parlag, vagy rosszul művelt terület, b) három évvel korábban be kell jelenteni szándékát, с) anyagilag kárpótolni kell az érintetteket.
