Századok – 1974

Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI

1208 SE Y ISTVÁN dás előnyeiről,5

de a német kardlovagok utódai közül csak kevesen tartják célravezetőnek az azokban kifejtetteket.6 Sokkal inkább hívei a Rosen-féle deklaráció lehető legteljesebb megvalósításának.7

A fentebb említett időponttól kezdődően a Baltikum egész gazdasági életére a lelassult fejlődés, a válságjelek egyre tisztább jelentkezése a jellemző. Amíg a lutheránus földesurak többsége azon töri a fejét, hogy miként lehetne több jövedelemhez jutni, akár a szolgáltatások felemelésével is, addig a cári kabinet II. Katalin (1762 — 1796) vezetésével megteszi az első konkrét lépéseket a birodalom egységes egésszé kovácsolása érdekében.8

A cárnő tudatában van annak, hogy a Baltikum a birodalom számára stratégiai fontosságú terület, amelynek uralkodó osztálya számtalan privilégiummal rendelkezik,8

ezért megkülönböztetett bánásmódban kell részesíteni.1

0

Ennek megfelelően először csak érdeklődik az előjogok lényege felől, majd első konkrét lépésként megreformálja a rigai kereskedelmet,1

1

körutazást tesz a vidéken,1

2 5 Példaként J. G. Eisen von Schwarzenberg cikkét említjük, amelyet II. Katalin cárnő jóváhagyásával tesz közzé. „Eines Liefländischen Patrioten Beschreibung der Leibeigenschaft, wie solche in Livland über die Bauern eingeführt ist" in G. F. Müller Sammlung Russischer Geschichte. Bd. 9. Stück. 1. St. Peterburg, 1764,491 — 627. Ettől az időtől kezdve mind több és több hasonló jellegű cikk jelenik meg, hogy a századfordulón már tömegessé váljék. 6 A Baltikumot a német kardlovagok a XII—XIII. század folyamán hódítják meg, és belőlük alakul ki a későbbi feudális arisztokrácia. Németország különböző tartományaiból bevándorló hódítók a hűbóruraktól személyileg függő miniszteriálisokká — fegyverhordozókká lettek. A miniszteriálisok hűbéruraikkal folytatott szakadatlan harcuk eredményeként mind több és több feudális előjog birtokába jutnak. Önálló „nemesi testté" szerveződésük egyik állomása az 1422-es év, amikortól kezdve megtartják minden évben tartómánygyülésüket (Landtag). Johann Kivel rigai püspök leveléből (1621) kiderül, hogy a XVI. század elejére hivatalosan is sikerül elismertetni hűbérbirtokaik allodiális birtokká nyilvánítását. A volt kardlovagok ettől kezdődően egyre kisebb számban maradnak a hűbérurak fegyverhordozói, és jobbágytartó földesurakká válnak. A balti privilégiumok összefoglaló megerősítésére 1661. nov. 28-án kerül sor (Privilegium Sigismundi Augusti). Ebben a dokumentumban kerül először említésre a „nobilum rustici", ami feltétlenül azt bizonyítja, hogy a XVI. század közepére befejeződik a helyi lett ós észt lakosság szabad földművelőkből jobbággyá változtatása. 7 A deklaráció szerzője Otto Fabian Rosen lívlandi tartományi tanácsos és földbirtokos. Az ún. Rosen-féle deklaráció ( 1739) ideológiai alátámasztását adja a német földesurak gazdasági, politikai magatartásának. Baltikumot a fegyverrel szerzett terület jogán kezelik és ennek szellemében zsákmányolják ki az észt és lett jobbágyokat. A XVIII. század közepére a korabeli amerikai gyarmatokon tapasztalható kizsákmányolást és jogfosztottságot valósítanak meg. Rosen és társai a római rabszolgaság intézményében látták a követendő példát. A témát egyoldalúan igaz, de feldolgozta: J. Wigrab: Die Rosensche Deklaration. Tartu, 1937. 8 II. Katalin (1762—1796) cárnő a Baltikum jövőjét A. Vjazemszkij herceghez intézett titkos utasításában az ukrajnai, finnországi területekhez hasonlóan a teljes eloroszosításban jelöli meg. Lényegében ez a törekvés hatja át a cárnő valamennyi Baltikummal kapcsolatos tevékenységét. Isztorija pravitel'sztvujusego szenata, St. Peterburg. 1911. t. 2. 796. 9 A balti önállóság legjelentősebb intézményei és törvényei: a) A tartománygyűlés és a tartományi tanácsosok kollégiuma, az előbbi önálló költségvetési és adómegszavazói joggal, az utóbbi 12 főből álló tanácsadó szerv a királyi (svéd) helytartó mellett (1643-tól), amelynek tagjai hivatalukat életfogytig viselik a nemesi gyűlés által adott jog alapján. Az idők folyamán a leggazdagabb földesurak akaratának végrehajtó szervévé vált. b) Az árendaföldek szétosztásánál a balti nemesek mindenkivel szemben elsőbbségi jogot élveztek. A kincstár tulajdonát képező birtokok a XVIII. század közepére mindinkább magántulajdonba mennek át. Földet csak nemes ember birtokolhatott. Önálló bírósági és végrehajtói szervezetet épített ki a balti nemesség. Soraiba csak saját beleegyezésével kerülhetett idegen személy stb. 10

II. Katalin trónra lépése első pillanatától megkülönböztetett figyelmet szentel a Baltikumnak, mert tudatában van stratégiai jelentőségének. E következtetés első fele ellentmond a szakirodalomban található véleményeknek. Részletes bizonyítását lásd az 1. jegyzetben idézett disszertációban. 11

Polnoe Szobranie Zakonov (továbbiakban: PSzZ). Szt. Peterburg, 1783. No 12.518.