Századok – 1974
Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI
A BALTI KORMÁNYZÓSÁGOK JOBBÁGY TÖRVÉNYHOZÁSA 1209 sőt más területen nem tapasztalható megértő magatartást tanúsít, amikor panaszleveleket fogad el a jobbágyoktól.1 3 A különböző helyekről szerzett és kapott információk egyértelműen arra ösztönzik II. Katalint,hogy korábbi gyakorlatától eltérően, beavatkozzék a balti belügyekbe.1 4 A cárnő személyesen is úgy látja, hogy a távolabbi elképzelései realizálását leginkább a rendezetlen jobbágy—földesúr viszony veszélyezteti.1 5 Részben a cárnő javaslata, részben a ténylegesen jelentkező nehézségek megoldása érdekében a lívlandi nemesi gyűlés (Landtag) 1765-ben napirendre tűzi a jobbágyok helyzetének vizsgálatát.16 Kis, liberális csoport élén Friedrich Schultz von Ascheraden szeretné elfogadtatni birtokostársaival a jobbágyok ingó vagyon feletti szabad rendelkezési jogát. Mint mondotta: ezáltal korlátozni lehetne a kizsákmányolást, érdekeltebbé lehetne tenni a jobbágyot a termelésben, ami egyben csökkentené az egyre veszélyesebb méreteket öltő osztályharcot is.17 A nemesi gyűlés heves viták, parázs jelenetek után határozatot fogad el, amely „áprilisi pátens" néven kerül a lett nép történelmébe.1 8 Az 1765. évi lívlandi landtag a következőket ismeri el: 1 ,A jobbágy földesura tulajdonát képezi. A földesúr nem foszthatja meg a földjétől, ha maradéktalanul teljesíti kötelezettségeit. Nincs a földesúrnak joga elűzni őt földjéről, eladni, vagy elajándékozni ... 2. ...A jobbágy csak a robotkönyvben, a „Wackenbuch"-ban megjelölt szolgáltatásokat köteles teljesíteni ... 3. ... A jobbágy minden keresete (csak a külön munkák után járó összegről van szó —megj. tőlem — S. I.) a sajátja ... 4. ... A jobbágynak joga van panaszt tenni a bíróságon ura ellen ,.."1 9 A határozatot nem sokkal később az észt nemesek gyűlése is elfogadja, de tényleges megvalósítására egyik helyen sem gondolnak komolyan. 12 Az utazásra pontosan két évvel trónra lépése után 1764. júl. 26-a s aug. 20-a között kerül sor. 13 A főkormányzó még az utazás megkezdése előtt körlevélben hívja fel a földesurak figyelmét arra, hogy minden lehetséges módon akadályzzák meg a jobbágyok részéről esetlegesen előforduló panaszlevelek átadását. Ennek ellenére a cárnő tömegében kap és fogad el panaszleveleket, amelyek a jobbágyok kiszolgáltatott helyzetéről tanúskodnak. 14 1. Péter (1696—1725), valamint az őt követő urakodók tiszteletben tartva az 1711-ben aláirt kapitulációs pontokat, nem avatkoznak be a balti belügyekbe. 15 Már 1763-ban létrehoznak egy állami bizottságot a balti jobbágyok helyzetének és szolgáltatási normáinak felülvizsgálata céljából. A balti nemesség azonnal erélyes tiltakozását jelenti be a szenátusnál, egyben magának követelve minden jobbágykérdéssel kapcsolatos intézkedés meghozatalát. Talán még egyértelműbben rajzolódik ki a cárnő és közvetlen környezetének álláspontja a balti viszonyokró az alábbi idézetből: „ . . . cári őméltóságának ismeretes, hogy sok birtokon a bérlők nem emberi módon bánnak a jobbágyokkal ..." — írja válaszlevelében Ju. Browne főkormányzó 1762. júl. 19-én. Tehát alig három héttel a cárnő trónra lépése után ! Szbornik materialov i sztat'ej po isztorii Pribaltijszkogo kraja (továbbiakban: Szbornik . . . Pribaltijszkogo kraja) Peterburg, 1876. t. 4. 284. 16 Ju. Browne (1698—1792) főkormányzó 111 pontból álló programot terjeszt az 1765 tavaszán összeülő nemesi gyűlés elé. A Browne által beterjesztett pontok tartalmi vonatkozásban nem mutatnak lényeges különbséget az ugyanakkor önálló kezdeményezésként fellépő, liberális nézeteit a landtag elé terjesztő Friedrich Schultz von Ascheraden nézeteivel. Schultz von Ascheraden ismét négy pontba foglalja össze reformelgondolásait, amelyet már korábban is megtett, kinyomtatott és szétküldött birtokos társainak. Szinte teljes tartalmukban ezek az ún. „ascheradeni pontok" lesznek az „április pátens" rendelkezései. 17 Karl Friedrich Schultz von Ascheraden (1720 — 82) liberális gondolkodású lívlandi földbirtokos. 18 A vita annyira elfajul, hogy csak a szerencse menti meg Schultz von Ascheradent attól, hogy a felbőszült konzervatívok ki nem hajítják a rigai Rathaus második emeleti ablakából. 18 Szbornik . . . Pribaltijszkogo kraja. t. 2. 562.
