Századok – 1974

Közlemények - Pók Attila: Néhány dokumentum a „Huszadik Század” történetéhez 1187/V-VI

A „HUSZADIK SZÁZAD" TÖRTÉNETÉHEZ 1195 Ezen okoknál fogva a lapot még egy fokkal feljebb kellene emelni. A legprimitívebb fokon álló lapok kétségtelenül azok, a melyek a létező állapotokat, irányokat törekvéseket elfogadják, rajtuk változtatni nem akarnak és csak belőlük választják ki azt a törekvést, melynek hívéül szegődnek. Ezek a lapok nálunk bőven képviselve vannak és nem erre a niveaura akarom a Huszadik Századot lesülyezteni. Kétségtelenül haladás van abban, ha egy lap a létező állapotokat teljesen elveti és új eszményeket akar kitűzni, mint ezt a XX. Század teszi, — de ez a munka minden fáradságok és háládatlan volta mellett is teljesen meddő, a míg tisztán nem látjuk az utat, mely ezen czélhoz vezet, ezt az utat pedig, lehet hogy a XX. Sz. szerkesztői talán ismerik, de eddig az olvasókkal meg nem ismertették. Eredményessé csak azon a további még tökéletesebb fokon válik egy lap, azon a melyen a XX. Századot is látni szeretném és a melyen sociális ideáloknak a mi speciális életünkbe, ezidő szerinti kultúrállapotaíba, politikai törekvéseibe való beillesztése is lehetővé válik. Ez az a czél a melyre nekünk is törekednünk kell. Legyen a XX. Sz. ezentúl is a haladás orgánuma és ismerje el azt, hogy a mi korunkban a haladás fogalma összeesik a munkás osztály kulturális, sociális és politikai jobblétre való törekvéseivel szegődjék ez iránynak hívéül és képviselje azt a tőle telhetőleg a legnagyobb erélylyel. De ismerje el azt is, hogy a haladás nem képzelhető el úgy, ha valaki egyszerűen franczia vagy német vagy olasz eszméket, szóval a haladottabb kultúrák szméit pur et simple ide akarja plántálni és az eszmék továbbfejlesztésén akar dolgozni, mielőtt ezek nálunk gyökeret vertek volna. A ki ezt teszi, úgy jár el, mintha valami exotikus növénynek meghonosítását úgy kísérli meg, hogy azt egyszerűen gyökerestül ledobja valamely mezőre azt gonddal öntözgeti, melengeti, — de azt várja, hogy gyökerei maguktól hatoljanak be az új talajba. Úgy lehet nálunk honos burjánt ültetni de nem értékes, idegen plántákat, nekünk meg kell előbb ásnunk azt a gödröt, a melyekbe bele akarjuk ültetni a plántákat, lehetőleg kedvező viszonyokat kell teremtenünk további fejlődésére, gondosan kell azt melengetnünk, öntözgetnünk, ápolgatnunk, — és azután, ha eléggé megerősödött, a mit vagy megélünk, vagy nem, beszélhetünk arról, hogy azt ki is ültessük a szabadba. Szóval nekünk szociális eszményeinket ugyan hirdetnünk kell, de úgy, hogy azokat elfogadhatóknak tüntessük fel a mi létező állapotaink keretében is, bele kell őket kapcsolnunk a létező állapotokba, és esetleg kompromissumra is kell lépnünk érdekükben idegen áramlatokkal. Nekünk nyitva kell tartanunk a csatornákat, a melyek bennünket a külfölddel összekötnek, és a melyekből a mi eszményünk kétségtelenül a leghatékonyabban nyerhet táplálékot, fogékonnyá kell tennünk intelligencziánkat az eszmények iránt az által, hogy megmutatjuk neki a lassú de biztos átmenetet egy jobb jövőbe, — azután, — ha az eszme gyökeret vert, ha diadalának társadalmi előfeltételei, — a mi önmagától is be fog állani, — meg lesznek teremtve, — beszélhetünk arról, hogy eszményeinket pusztán önerejére bízva küegyük. A mondottaknál fogva az a véleményem, hogy a lap nem abban az irányban szolgálja a haladás eszméjét, a melyen czélt is lehet érni és erre vezetném vissza azt, hogy működése eddig meglehetősen terméketlen maradt, és ott is, hol termékeny volt, nem egyoldalú irányánál fogva hozott gyümölcsöket, hanem azért, mert ösztönszerűleg is ez irányban keresik a haladást, a nélkül, hogy a lap ezt az ösztönszerű haladásra való vágyat teljesen kielégítené. II. Második ellenvetésem a lap eddigi irányát illetőleg az, hogy nem meríti ki az eszközöket, a melyekkel a haladás ügyét Magyarországon szolgálni lehet. Ez az ellenvetés szorosan összefügg az imént kifejtett szempontokkal és oka szintén a lap egyoldalú doctrinair iránya. 16

Itt más tollal (bizonyára Somlóéval) széljegyzet: „Tudományos lap nem követhet részletes napi politikát. A máról holnapra vezető kérdések nem lehetnek a mi kérdéseink. Mi csak a nagy elvi kérdésekkel foglalkozhatunk. Mi nem keressük, hogy mi valósítható meg ma, mi csak tudományos irányelveket keresünk."