Századok – 1974
Közlemények - Pók Attila: Néhány dokumentum a „Huszadik Század” történetéhez 1187/V-VI
1188 PÓK ATTILA A szerkesztőbizottság 1899. szeptember 10-i ülésén látszólag egyetértés van, a jegyzőkönyv szerint mindenki elfogadja, hogy „A lap közérdekűen tudományos lehetőleg aktuális cikkeket jog közölni. A tisztán csak szakköröket érdeklő cikkeknek legfeljebb csak csekély terjedelemben engedhető tér, a napi események nem tudományos tárgyalása pedig egyáltalában ki van zárva."3 A meglevő ellentóteket mutatja azonban az előbb említett levél ós az a vita is, amely Spencernek a „Huszadik Század"-hoz intézett üdvözlő leveléről folyik. A szerkesztőbizottság egyetértett abban, hogy a válaszlevelet az első számban közölni kell; a probléma az volt — Gratz Gusztávnak Somló Bódoghoz intézett 1899. október 27-i levele szerint —, hogy a Speneer-írást a cikkek előtt kiemelve első oldalon, vagy a cikkek között közöljék az első számban.4 Gratz szerint a kiemelt helyen szereplő Spencer-levél rosszul jellemezné a H. Sz. által — szerinte — követni kívánt elveket: „Ez a levél, igaz, nagyon helyesen fogja jellemezni azt az irányt, melyet ha nem is kizárólag, de főleg követni akarunk — philosophiai törekvéseinkben. De ezek a törekvések nem merítik ki feladatainkat . . . a folyóirat tartalma . . . korántsem szorítkozik a szociológiára . . . mi angol mintára reviev:-t akarunk csinálni" — írja Gratz említett levelében. Végül ebben a kérdésben a Jászi —Somló csoport véleménye érvényesül, amely ekkor minden területen Spencert tartja a követendő példának: 1900 januárjában Spencer levele olvasható a H. Sz. első évfolyamának első oldalán. Ez persze nem azt jelentette, hogy a Jászi—Somló csoport befolyása lett volna a meghatározó a H. Sz. alakulásakor. Az alapítástól 1902-ig (Gratz Gusztáv szerkesztőségének idején) legalább három tendencia mutatható ki a folyóiratban: 1. közjogi, jogdogmatikai problémákkal foglalkozó írások (Kolosváry Bálint, Illés Jenő, a bűnügy tudomány elméletéről szóló cikkek), közöttük néhány szélsőségesen konzervatív szemléletű munka (Zay Miklós, Kun Béla), 2. a szerkesztő Gratz óvatos és szürke liberalizmusa (elsősorban Kortörténeti Szemléiben, Tisza Kálmánról írt tanulmányában), 3. az evolucionista radikalizmus, amely figyelemmel kíséri a gazdaság, a kultúra újabb jelenségeit, az új szociológiai irodalmat, tiltakozik a klerikalizmus és az agráriusok előrenyomulása ellen (főleg Jászi Oszkár, Somló Bódog, Wildner Ödön és Zigány Zoltán írásai).6 Az eltérő irányzatok közötti elkerülhetetlen feszültség és a szociológusok elleni reakciós, klerikális támadások következtében hamarosan elmaradnak a közjogi, jogdogmatikai irányzat képviselőinek munkái a folyóiratból. 1903 elején azonban jelentkeznek az ellentétek egyrészt Gratz, másrészt a Somló —Jászi csoport között is. Erről számol be — néhány magánlevél mellett — az első dokumentum: egy igen érdekes, feltehetőleg a Társadalomtudományi Társaság tagjainak szánt körlevél, amely ismerteti a szerkesztőségben lezajlott vitát.6 A szerkesztőbizottság két csoportja között a vita a napi politikai témák tárgyalásának H. Sz.-beli terjedelméről és módjáról folyt: „Tisztelt Barátunk, -l.i ; с : A legutolsó értesítésünkben közölt határozatok kapcsán kötelességünknek tartjuk azok indokairól Téged a következőkben részletesen tájékoztatni: 3 OSzK Kézirattár An 2408/1. 4 Gratz Somlónak, 1899. okt. 27. OSzK, Kézirattár, Jelzet nélkül. 5 Vö. Jászi Oszkár: Tíz év. H.Sz. 1910Д./1 —10. 6 A körlevélen nincs dátum, de tartalma egybevág néhány később ismertetendő levéllel, ezért kb. 1903 novemberre tehető.
