Századok – 1974
Közlemények - Mayer Mária: A ruszinok (kárpátukránok) és az 1865. évi képviselőválasztás 1142/V-VI
1162 MAYER MÁRIA hogy magasabb állami hivatalban a ruszin nemzetiség érdekeit képviselje.8 4 Meggyőződésünk szerint Markos György tipikus képviselője annak a ruszin értelmiséginek, aki az adott állami-társadalmi-gazdasági keretek között képzeli el a ruszin nép jövőjét, feltétlenül „jó hazafi" és állampolgár, aki azonban az 1848-ban elfogadott törvények alapján elvárja a ruszin nemzetiség bizonyos polgári igényeinek az elismerését és méltánylását. Természetesen távol áll Dobrzanszky Adolf felfogásától, sőt, annak talán egyik legélesebb ruszin bírálója. A korabeli híradások szerint Markos György 1861-ben — Seregélly Nándor ruszin politikus társaságában „egy ruszin expediensen" munkálkodott. Minden jel szerint az ő munkájuk gyümölcse az a program, amely a „Sürgöny" 1861. március 6-i számában látott napvilágot. E mellett szól az, hogy a lap a programot azzal ajánlja olvasói figyelmébe, hogy íme: a nem-magyar anyanyelvűek is jó magyar hazafiak tudnak lenni. Dobrzanszkyról és programjáról ezt egyetlen korabeli lap sem állította volna. 1864 nyarán Markos György a „Máramaros" c. lapban foglalja össze nézeteit, „Az orosz nép nevében" cím alatt.8 5 Elve a következő: „Kötelességünk figyelemmel lenni a birodalom fenntartására, Magyarország törvényes belönállóságának biztosítására és az ezen hazát lakó népek jogosult kívánalmaira. . . . Mi . . . akarjuk, hogy a polgári jog teljes élvezetére nézve sem vallás, sem nemzetiség a hon polgárai között különbséget ne tegyen, akarjuk, hogy más nemzetiségű honfitársaink nemzetiségi igényei mindenben, mi az országnak politikai szétdarabolása s törvényes függetlenségének feláldozása nélkül eszközölhető, még ezen országgyűlésen törvény által is biztosíttassanak. . . A félmillióra menő orosz nemzetiség tegye félre most a kicsinyeskedést, gyanúsítgatást, separatisticus visszavonást, mindezt nemzetünktől határozottan elutasítván és el nem feledvén, hogy mi először születtünk a közjog alapján magyarnak s csak azután van és lehet nemzetiségünk". E cikk egyébként külön figyelmet érdemel azért is, mivel abban Markos György visszaemlékszik egy 1861-ben Ungváron, a munkácsi görögkatolikus püspöknél tartott „magántanácskozmányra", amelyen „a megye több értelmisége rósztvett s dec. 20-án kimondták, hogy a királytól várják a nemzetiségi ügy megoldását".86 Azaz a cikk megerősíti a fenti — sa dolgozat más helyén már említett — megbeszélés tényét. Megemlítendő itt, hogy napjainkig fennmaradt Markos György 1861. december 20-án kelt, s Kazinczy Gábor levelezőpartneréhez intézett levele, amelyben éppen az Ungváron megtartott „titkos szkupcsináról" írt, ahol a megye harminc legnépszerűbb ruszin notabilitása tanácskozott, s ahol — nem utolsó sorban éppen Markos György befolyása nyomán — elhatározták, hogy „az orosz nemzetiség a magyarhoz jobb s balsorsában hív akarván maradni", valamennyi nemzeti problémája megoldását a nemzetgyűléstől várja. Dobránszky Adolf, „mint agitátor . . . megrovatott s terveivel visszautasíttatott".87 Markos György 1861-ben már sikerrel indult a képviselőválasztásokon. 1865-ben — az újabb választási előkészületek jegyében — élénk sajtóvitát folytatott a ruszin értelmiség egyes képviselőivel. így pl. 1865 szeptemberében a „Máramaros" c. lapban támadta az Ugocsa megyei Schivulszky Jánost, amiért az „szeparatista törekvéseivel feszült viszonyt teremt" és nehezíti az orosz kívánságok teljesítését.8 8 „Mi nem akarhatunk a hazában egyebet, mint alkotmányos életet s abban a nemzetiségek egyenjogúságát, a közszabadság, egyenlőség és testvériség viszonyán" — írta. 84 Kemény G. Gábor : i. m. 85 Máramaros, 1864. júl. 12. 86 Kazinczy Gábor levelezése, ELTE, Könyvtár. 87 Uo. 88 Máramaros, 1865. szept. 6.
