Századok – 1974
Közlemények - Mayer Mária: A ruszinok (kárpátukránok) és az 1865. évi képviselőválasztás 1142/V-VI
A RUSZINOK ÉS AZ 1865. ÉVI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS 1163 E cikkre Schivulszky János három folytatásos cikkben válaszolt,8 9 szemére vetve, hogy ilyen hamar megfeledkezett az 1861-ben kifejtett demokratikus és népszerető eszmékről ós immár tőle „a nemzetiséghez való hű ragaszkodás terén" mitsem tanulhatnak. 1865. november 27-én került sor a nagybereznai kerületben a képviselőválasztásokra. 1861 — 65 között is itt volt képviselő Markos György. Most ellenfele Csik Endre volt. A választások lefolyásáról viszonylag kevés forrás áll rendelkezésre, ezek azonban arról vallanak, hogy a „nemzetiségi" és a „szociális" kérdés itt is, mint másutt, erőteljesen jelentkezett a választók soraiban, de nem egymással karöltve, hanem inkább egymással szemben, egymás ellenében. Ugyanis, jóllehet a választók többsége a ruszinok soraiból került ki, s Markos György rendelkezett is bizonyos mérsékelt nemzetiségi programmal, az a jelek szerint nem vonzotta választóit. A korabeli beszámoló szerint90 Csík Endre azt ígérte, ha reá szavaznak, nem lesz tagosítás s nem kell a papnak stólát fizetni, ha pedig Markos Györgyre szavaznak, a papi terhek növekedni fognak. Ezzel pedig Csik Endre úgy felbőszítette Markos ruszin választóit, hogy „a papoknak az erdőbe kellett menekülniök" előlük. Ez a jelenség a szegényparaszti elemek túlsúlyára vall, amit alátámaszt az is, hogy maga Markos György a választásról szóló újságcikkben „egy rendszeresen előkészített pórlázadásnak" nevezte a bereznai körzetben lefolyt választásokat.91 A választások végeredménye 644 : 27 volt Csik Endre javára. Ezen nem változtatott az a tény sem, hogy a választások után a „Markos-párt nevében" a ruszin értelmiség egyes képviselői levelet intéztek a választási elnökhöz, amelyben tiltakozásukat fejezték ki a Csik Endre által űzött izgatás miatt.9 2 Markos György pedig „Nyílt levél"-ként közölte a tiltakozás szövegét a „Felvidék" c. lapban. Egy sikeres ruszin képviselőjelölt Máramaros megyében — Markos István Markos István jogász közéleti pályafutása 1849-ben indult, azzal a bizonyos jegyzékkel, amelyben a munkácsi püspök a vidék tehetséges, művelt, „orosz ifjait" közhivatali állásokba ajánlotta.9 3 Míg a jegyzékben szereplők jelentős része mint russzofil ós a radikálisabb irányzat híve vált ismertté, addig Markos István a mérsékelt szárnyhoz tartozott s ellenezte a russzofil felfogást. A rendelkezésre álló adatok arról vallanak, hogy Máramaros megyében a radikálisabb ós a mérsékeltebb szárny között erős harc folyt, amely felváltva hozta hol az egyik, hol a másik irányzat győzelmét. A radikálisabb szárny erejéről vallanak az 1861. évi programok, míg a mérsékelt szárny nézeteit fejezi ki pl. Szilágyi István nyílt levele a „Máramaros" c. újságban 1865 nyarán, amikor így ír: „Voltak ugyan egyesek, kik elkövettek mindent, hogy orosz népünket e testvéri kötelék elszakítására reábírják, de ez . . . komolyan utasított vissza minden olyan ajánlatot, mely . . . saját boldogulását . . . a testvér nemzetiségek mellőzésével, hátrányával s a haza közügyének kárával mozdította volna elő . . ." „Közösen ós egyformán, kiváltság nélkül óhajt a máramarosi orosz nemzetiség minden hű fia a magyar országgyűlések által szentesített törvények és jogok gyakorlatában részesülni. . . közösen és egyformán óhajt e megye orosz nemzetisége — ezredéves múltjához híven — szeretett hazánk boldogitásában, védelmében és szenvedéseiben részt venni".94 89 Uo. 1865. nov. 1, 8. 15. 90 Felvidék, 1865. dec. 14. 91 Uo. 1865. dec. 14. 92 Uo. 93 OL. Absz. Lt. 1850. D-76. No. 29. 94 Máramaros, 1865. aug. 2.; megjegyzendő, hogy az 1865-ben megválasztott képviselők hivatalos jegyzékében szerepel Szilágyi István is, mint a Máramaros megyei
