Századok – 1974
Közlemények - Mayer Mária: A ruszinok (kárpátukránok) és az 1865. évi képviselőválasztás 1142/V-VI
1148 MAYER MÁRIA népnek legyenek képviselői a császári udvarban, a Curiánál, a Helytartótanácsnál, a királyi kamaránál. Budán nemcsak a hadsereg, de a civil lakosság részére is legyen orosz templom. 5. Az orosz népnek legyen szabad az egész világhoz segítségért fordulni, s az adott királyságból szabadon áttelepülni, amennyiben ezen a földön ismét a magyar urak uralmára kerülne a sor, „amitől Isten mentsen meg bennünket".31 Az el nem mondott képviselői beszéd megjelentetését egész sor akció követte. így pl. 1861. október 30-án Bécsből körlevelet intézett a magyarországi orosz esperesekhez,32 amelyben „szabadságot igényel" ,,kedves nemzetisége" számára. Most petitió benyújtását javasolja. „ írtam én ezen ügyben . . . egyházunk és nemzetiségünk érdekében úgy, hogy ezeket többé senki se vonja kétségbe, de most már a többi nemzetek példájaként kérelmet kellene beadni és ahhoz a felhatalmazás mellőzhetetlen, oly móddal, milyennek azt a szlovákoktól . . . Francisci, a szerbektől . . . Sztojánovics, a románoktól Mocsonyi András kapták. Ezen felhatalmazásnak lehető röviden kellene írva lennie, ilyformán: álólírt orosz egyházak és községek felkérik (NN) urat, hogy az ő nevükben a magyar orosz egyház és nemzetiség régi szabadságainak megújítását, névszerint annak úgy egyházi, mint nemzeti autonómiáját (kiemelés tőlem — M. M.) Ő Felségétől, az uralkodó császártól és királytól a maga útján kikérni szíveskedjék. Kelt város, falu stb."33 A memorandumból hivatalos vizsgálat lett. Ennek során Dobrzanszky Adolf 1861. január 28-án felterjesztést intézett gróf Pálffy Móriczhoz, Magyarország királyi helytartójához s abban így írt: „En, ki egyrészt szomorú öntapasztalásomból okulva az ország magyar ajkú értelmiségétől csak a trón és a birodalom folytonos veszélyeztetését várja ós várhatja, másrészt pedig a cselszövevényt, mellyel a nem magyar ajkú lakosság a magyar emigratio érdekében behálóztatott, jól ösmerte, minden eszözt fölhasználandónak véltem, hogy nem csak az oroszok, de a románok és tótok között is a magyar befolyás lerontatván, e helyébe ismét a traditionális Ó császári és apostoli királyi Felsége iránti bizalom lépjen . . ."34 A fenti körlevél miatt a Helytartótanács 1861 februárjában a legszigorúbb írásbeli dorgálásban részesítette Dobrzanszkyt s megfosztotta attól a jogától, hogy hét ügyosztály ügyeiben intézkedjék. Ettől kezdve csupán saját, egyetlen osztályának ügyeivel foglalkozhatott. Egyidejűleg felmerült már az a gondolat is, hogy Dobrzanszky eltávolítandó lenne a Helytartótanács tanácsosi székéből. Érlelődött az osztrák —magyar kiegyezés.35 Ugyancsak 1861-ben Dobrzanszky Párizsban francia nyelvű brosúrát adott ki „Les Slaves d'Autriche et les Magyars" címen, amelyben hét fejezetben fejtette ki nézeteit Ausztria helyzetével s az Ausztriához tartozó nemzetek sorsával kapcsolatban. A brosúrában Ausztriától egyenjogúságot követel valamennyi nemzetnek, különben — írja — Ausztria léte elképzelhetetlen.36 A ruszin nemzeti és egyházi autonómia ügyét elősegítendő, Dobrzanszky Adolf 1861 őszén Kárpátaljára utazott s itt — feltehetően az ő kezdeményezésére — a munkácsi görögkatolikus püspök titkos gyűlést hívott össze, ahol a ruszin értelmiség legaktívabb képviselői tanácskoztak. Dobrzanszky a maga autonómia-követelésével elszigetelten maradt. Az értekezlet visszavetette az ország területi széttagoltságára irá-31 OL, K-2. 1865-68. No. 100. 32 Sürgöny, 1862. jan. 19. 33 OL, Absz. Lt. 1862. No. 1942. 31 Uo. 35 Uo. 36 С. В. Добош: i. m.
