Századok – 1974
Tanulmányok - Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927–1933) 91/I
THEODOR KÖRNER ÉS A KATONAPOLITIKAI VITA 117 Körner az erőszaktechnikus: Monológ Otto Bauer-rel Korner önmagát -— teljes szerénységgel — az erőszak technikusának tekinti. Az Iscnzo-hadsereg volt vezérkari főnöke pártja vezetőségének rendelkezésére bocsátja a legapróbb részletekre kiterjedő szaktudását. Területe a hadtudomány, mestersége a háború. Mint humanista, Korner gyűlöli a háborút és a polgárháborút, de azért nem pacifista. Mestersége — az erőszaktechnika — minden eszköz érvényesítését követeli azért, hogy ha már polgárháborút kell viselni, az el is érje a célját. Polgárháború jellegű cselekményre vállalkozni, anélkül, hogy a célkitűzést valóban el is akarnánk érni, értelemellenes, sőt kifejezetten bűn lenne — olyan torz gondolat, mely az ő számára felfoghatatlan, és amelyet másnak sem képes tulajdonítani. Parancsoló, saját maga elé kitűzött feladatnak tekinti, hogy pártjának kezébe adja azt az erőszaktechnikai szempontból megfelelő eszközt, mely lehetőséget biztosít ennek a feltételezett célnak az elérésére. De bármennyire is azon igyekszik Korner, hogy a szakmájánál maradjon, gondolkodását oly erősen áthatja a történelmi-politikai szemlélet, hogy kénytelen feltenni magát a kulcskérdést — az erőszaktechnikai eszköz politikai céljának kérdését. Ezt a kérdést barátjához, Otto Bauer-hez intézi. A Bauer-hez írott levél6 2 1930. szeptember 26-i keltezésű; három éve, hogy megkezdődött a Schutzbund militarizálása és folytatódott Korner teljesen eredménytelen ténykedése a Schutzbund vezetőségében; és hét hónapja, hogy felhagyott tevékenységével mint katonai tanácsadó és a Schutzbund politikai vezetőjének a helyettese. Ez a levél úgy értelmezhető, mint utolsó, kétségbeesett kísérlet egy baljóslatú Schutzbund-politika megakadályozására, a Schutzbund irányításának visszaszerzésére és egy hathatós polgárháborús taktikának érvényesítésére. De ez még távolról sem volt az utolsó kiállás. Még a meghallgatás reménye nélkül is folytatta Korner figyelmeztetéseit a Párt Vezetőségéhez, még teljes három évig, egészen 1933 késő őszéig. ,,Az a mélyreható nézeteltérés, mely köztetek politikusok és köztem fennáll," kezdi érvelését, „azon alapul, hogy egyiketek sem rendelkezik annyi idővel, hogy magának pontosan és alaposan számadást adhasson arra vonatkozóan, hogy voltaképpen milyen feladatot is kellene a Schutzbund-nak betöltenie. Vonatkozik ez ugyanúgy a vezetés szerepére is, úgy a politikában, mint az erőszak terén. A probléma teljesen azonos a politikai és a katonai vezetés kérdésével a háborúban. Ha a politikus nem határozza meg pontosan a katonai parancsnok által megoldandó feladatot, és fordítva, ha a katonai vezetés katonai parancsnoka nem igazodik egészében a politikai szükségszerűségekhez, akkor ez a háborúban balul fog kiütni. Igen hasonlít ez a mi helyzetünkre is" — folytatja Korner a Cl au se wit zféle alapgondolat gyakorlati alkalmazását, „az osztályharc állandó küzdelmet jelent, háborút a szó legtágabb értelmezésében. Az erőszak dinamikus erői szakadatlanul belejátszanak ebbe. Csak abban az esetben lehet a Schutzbund egy ésszerű, a politikai osztályharcnak alkalmas eszköze, ha a politikai és az erőszaktechnikai vezetés egymással teljes egyetértésben működik és az összes erők egy irányban hatnak. Az egész Schutzbund nem lehet tehát csupán egy 65 Ld. az 5. jegyzetet.
