Századok – 1974
Közlemények - Mann Miklós: Trefort Ágoston a reformkorban 1110/V-VI
1134 MANN MIKLÓS birtokos osztály eladósodására, melyen a belső fogyasztás és széles rétegek vásárló képességének emelésével kíván segíteni. Ugyanakkor elutasítja azon nézeteket is, amelyek a mezőgazdasági érdekektől vezettetve „tisztán olly gyárakat akarnak létesíteni, mellyek a honi nyersanyagokat dolgozandják fel";10 8 s természetesen elítéli a céhrendszert is, mint olyan idejétmúlt intézményt, amely „jogi tekintetben sérelmes, s nemzetgazdasági tekintetben káros".109 Midőn a centralisták iparpártoló törekvéseiket kifejtették, figyelemmel kellett lenniök a munkáskérdés alakulására is. Eötvös és társai nyugati utazásaik során, s az utópisták írásai alapján tudomást szereznek a munkásosztály nyomoráról. Trefort így abba a helyzetbe kerül, hogy az iparpártolás érdekében el kell választania egymástól az ipar és a pauperizmus problémáját. Meg kell védelmeznie az iparfejlesztésre vonatkozó koncepciót, mivel konzervatív ellenfeleik, Anglia példájára hivatkozva, elutasítják az iparosítást, mint a pauperizmus kiváltó okát. Elismeri, hogy „a gyári munkások nem élnek palotákban, s franczia szakácsuk sincs, nem olly boldogok mint a juhászok a pásztori költeményekben",110 s bár túlzónak minősíti az utazók leírásait a pauperizmusról, arra a konklúzióra jut, hogy a munkásosztály nyomora nemcsak a gyáripar fejlődésének, hanem egyéb tényezőknek is következménye. De még ha a pauperizmust a gyáripar eredményezi is, akkor is szükséges Magyarországon az iparosítás, hiszen ha más népek már rendelkeznek gyáriparral, „a többieknek már nem állana hatalmában a gyári erő előidézésének szükségét kikerülni, mert a gyári erő, ha minden egyesnek jólétét nem növeli is, szaporítja az egész ország gazdaságát, s az egész nemzet erejét annyira emeli, hogy a többi ez erővel nem bíró nemzetek függetlensége, sőt fennállása is veszélyeztetnék".111 Ezután hivatkozik a szegény Irlandra s a Felvidékre, mely vidéknek azért van iparra szüksége, hogy „az agriculturális pauperizmus bölcsőjévé" ne váljék; gondolatmenetét azzal fejezi be, hogy a gyárak segíteni fognak a szegénységen, nem pedig azt előidézni. Általában is megállapítható, hogy Trefortban rokonszenv él a dolgozó osztályok iránt, ezt bizonyítják azok a könyvismertetései is, amelyekre Sőtér István mint olyanokra hivatkozik, amelyek befolyást gyakorolhattak Eötvösre „A falu jegyzője" keletkezésekor.112 S újból utalhatunk a Chevalier-cikkben kifejtettekre, amelyben Trefort gyakran visszatérő gondolata, hogy a munka ós „productio" növelése által, vagyis az ipar segítségével kell kiemelnünk a dolgozó osztályokat „a szegénységből, szűkölködésből". Az iparosítás kérdésével szoros összefüggésben kerül napirendre a városok ügye. Nem kívánunk a kérdés részletezésébe mélyedni, csupán utalni szeretnénk arra, hogy Trefort — maga is polgár lévén — egyik legerélyesebb pártfogója a városok ügyének; követeli a városok képviselőinek közvetlen, cenzus alapján történő megválasztását. Hangsúlyozza, hogy „a városok országgyűlési állásának s beligazgatásának" problémáját az adott körülmények között már az 1843/44-es országgyűlés megoldhatná; e jelentős döntés következtében pedig a polgárság, vagyis az iparral foglalkozók tekintélye megnövekedhetne, és ez jótékonyan befolyásolhatná az iparral foglalkozók megbecsülését hazánkban.113 108 Uo. 109 „El kell tehát hárítanunk azon akadályokat, mellyek a kézművek tökéletesbítésének útjában állanak; ezeknek egyike a czóhrendszer." Trefort: Iparüzletszabadság s czéhrendszer. III. PH, 1845. máj. 15. 468. sz. 110 Trefort: Ipar. IV. PH, 1845. aug. 19. 523. sz. 111 Uo. 112 Trefort ismertetései. PH, 1845. jan. 12., 26. Vö. Sôtér: i. m. 157—158. 113 ,,. . . ennek következtében az ipar által keresett tőkék azon kört, mellyben kerestettek, el nem fogják hagyni, mint jelenleg, midőn e tőkék birtokosai, hiú czímek után vágyódva, tőkéiket s gyermekeiket productiv foglalkozásoktól elvonják, az improductív
