Századok – 1974
Közlemények - Mann Miklós: Trefort Ágoston a reformkorban 1110/V-VI
TREFORT ÁGOSTON A REFORMKORBAN 1129 égy év alatt, Szalay szerkesztési idején 5000-ről 500-ra csökkent. így Szalay átadja 1845. július 1-én a szerkesztést Csengery Antalnak. A Csengeryvel kötött szerződés szerint Eötvös, Szalay és Trefort havonta átlag 2 — 2 cikk írását ígéri az új szerkesztőnek; a cikkek honoráriumát az előfizetők száma határozza meg.8 2 Az előfizetők száma ezután lényegesen gyarapodott is, bár soha többé nem éri el Kossuth szerkesztői működése idejének legmagasabb szintjét. Cikkei a Pesti Hírlapban Trefort Ágoston érdeklődésére a negyvenes években is elsősorban a közgazdasági témakör a jellemző; írásaiban az aktuális politikai kérdéseket elsősorban gazdasági vonatkozásban teszi vizsgálat tárgyává. Így foglalkozik a hitel- és bankkérdés, az ősiség, az örökösödési jog, az adó, iparosítás és vámkérdés problematikájával. A gazdasági kérdések felé fordulás és a társadalmi fejlődés anyagi oldalának közgazdasági vizsgálata nem elszigetelt jelenség a korabeli Magyarországon. A válságtünetek erősödése általában megmozgatja a reformkori politikusok, gondolkodók elméjét, s mivel Európa gazdasági fejlődése összehasonlítási lehetőségeket nyújt, ezért Trefort is, a már mások — így elsősorban Széchenyi — által felvetett új eszmékhez kapcsolódva, érthető, világos stílusban igyekszik kifejteni gazdasági vonatkozásban a centralista álláspontot. A negyvenes évek első felében több írása foglalkozik hitel- és bankkérdésekkel. A magyar földbirtokosok eladósodásából kiindulva elemzi a hitel-problémát. A földbirtokos nem képes olcsó tőkékkel beruházásokat eszközölni, terményeiből sem tud elegendő haszonra szert tenni, mivel azt gyakran pénzszűke következtében „a legrosszabb időben becsén alól eladja". Ezért felveti a kérdést: milyen módon lehetne e helyzeten segíteni? A megoldást egyrészt abban látja, hogy azon földbirtokosok, kiknek birtoka „felette meg vagyon terhelve adósságokkal", a radikális megoldást, jószágaik egy részének eladását válasszák. A többiek esetében „a hitel azon forrás, melly bajaikat orvosolhatja" — állapítja meg, s hangsúlyozza, hogy a földbirtokosoknak olcsó, hosszú időre, kis részletekben törleszthető tőkékre van szükségük.83 Az alacsony kamatokra felvett tőkékkel és célszerű beruházásokkal elképzelhetőnek tartja — a létező vásárviszonyok mellett is — a földbirtokok jövedelmezőbbé tételét. Természetesen a földbirtokosok biztosítékokat kapnának, hogy a „felvett tőkék nekik fel nem mondatnak", s lehetőségük van a hosszú idő alatt történő törlesztésre. E kérdések megoldására pedig csak egy földhitelintézet képes, amelyet Trefort hasznosnak és sürgősen létesítendőnek tart.84 Tehát Trefort e cikkekben, de egyéb írásaiban is többször kiemeli egy földhitelintézet alapításának szükségességét — a kölcsönre gyakran rászoruló földbirtokosok érdekében —, s ezzel kapcsolatban utal a telekkönyv rendezésének fontosságára, s minden megyében telekkönyvi hivatal felállítását javasolja.85 A bankkérdés is a földhitellel kapcsolatban jelentkezik, hiszen elsősorban a földbirtokosok hiteligényéről, a mezőgazdaság kapitalizálásáról van szó. Az 1830-as évek elejétől kezdve az országgyűlési tárgyalásokon kívül több földhitelintézeti és bankterv merül fel a korabeli gazdasági szakirodalomban. A negyvenes évek elején Fogarassy, 82 Vö.: Nizsalovszky—Lukácsy: i. m. 142 és 167. A Csengery illetve Szalay, Eötvös, Trefort közötti 1845. máj. 25-i szerződést közli: Szalay Oábor: Szalay László levelei. Bp., 1913. 113 — 114. 83 Trefort: Hitelintézet és telekkönyv. Pesti Hírlap (a továbbiakban: PH) 1844. aug. 4. 375. sz. 84 „A hitelegyesület létesítése tehát, nézeteink szerint nemcsak szükséges, de kivihető is; csak egy kis gondolkodás e tárgy felett, egy kis szilárd akarat kívántatik." Trefort: Hitelegyesület. PH, 1844. nov. 24. 407. sz. 85 PH, 1844. aug. 4.
