Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V
1106 j KOROM MIHÁLY Ezen lehetőségek helyett Horthyék a sorsdöntő elhatározások zöménél 1944 októberében is végső soron a német fasisztáknak tett újabb és újabb engedmények útján, a velük való és érdekeiknek megfelelő kényszerkompromisszum elfogadásáig mentek el. Ezért nem fogadhatjuk el Horthy álláspontját, hogy lemondása alkotmányjogilag érvénytelen. Igaz ugyan, hogy nem önkéntes módon történt a lemondása, de az is kétségtelen, hogy a volt kormányzó ezt a kényszerkompromisszumot egészében is és részleteiben is — benne a Németországba menést — elfogadta. A szövetségesek szemében éppen ezek játszották a döntő szempontokat a későbbiek során annál a kérdésnél, hogy elismerhető-e a volt kormányzó államfőnek, vagy sem. Amennyiben a kormányzó cselekedetével csak egy kicsit is hozzájárult volna a háború megrövidítéséhez, Németország katonai erejének csökkentéséhez. önátmentése elé kevés akadályt lehetett volna gördíteni. Ezt mutatja az a következőkben részletesen vizsgálandó körülmény is, hogy mindaddig, amíg biztosan nem vált tudottá a szövetségesek előtt Horthy Miklós lemondása államfői posztjáról október 16-án, és Németországba távozása, addig a Moszkvában levő fegyverszüneti küldöttség és az átállt magyar tábornokok is Horthy nevével és neve alatt fejthettek és fejtettek ki németellenes tevékenységet röplapokban, felhívásokban, a szovjet, ill. magyar újságokban megjelent közleményeikkel. A Horthyról való lemondás csak 1944 december elején, az Ideiglenes Nemzeti Kormány szervezésének megindulásakor következett be. Ezzel kapcsolatban érdekes és érdemes bemutatni a szovjet vezetés ezirányú december eleji megnyilatkozásait. Magyarországról a Szovjetunióba kiutazó magyar kommunista vezetőknek december 1-én a szovjet vezetőkkel a kibontakozás lehetőségeit megtárgyaló tanácskozásán J. V. Sztálin Gerő Ernő feljegyzése szerint az érintett kérdésről a következőket mondotta: „mi elfogadtuk volna Horthyt. De őt elvitték a németek. Kényszerítették aláírni a dokumentumot. Ha egyszer van dokumentum, mindegy, hogyan készült. Horthy erkölcsileg hulla."327 Ugyanerről a kérdésről 1944. december 6-án az egész Moszkvában levő magyar delegáció előtt Teleki Géza azon kérdésére, hogy a létrehozandó Ideiglenes Magyar Kormánynak milyen viszonya lesz a Horthy vezette Magyar Királysághoz és a kormányzó által kiküldött fegyverszüneti bizottsághoz, Molotov külügyminiszter a következőket válaszolta: „Ha a Kormányzó előkerül, úgy el fogjuk fogadni, de október 11-e óta események történtek és változott a helyzet. Éppen mi segítettünk a Kormányzónak, hiszen két napra megállítottuk a csapatainkat; azóta pedig a Kormányzó nevében megalakult a Szálasi-kormány. Ezért a Kormányzóval és avval a Magyarországgal a Szovjetnek semmi köze sincsen."32 8 Ezek a közlések, miután a szovjet vezetők vala-327 PI. Arch. 274 — 7/8. Magyar részről ezen a megbeszélésen részt vett Gerő Ernő, Nagy Imre és Rákosi Mátyás, szovjet részről: Molotov külügyminiszter, Dekanozov külügyminiszterhelyettes, Puskin leendő magyarországi követ és a megbeszélés végére Sztálin is megérkezett. A feljegyzést a tanácskozásról Gerő Ernő a szállodába visszatérve készítette (Gerő Ernő válasza e tanulmány szerzőjének kérdéseire). 328 Lásd: HIL. Tan. gy. 267. Az 1944. dec. 6-án 2 óra 30 perctől 3 óra 30 percig Molotovnál tartott tárgyalás jegyzőkönyve. Közli: Szent-Iványi D. anyaga. 259 — 261 és Gosztonyi P. : Az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásának előzményeihez. Új Látóhatár, 1972. 3. sz. 231 — 233. (Gosztonyi Péter a Teleki Géza által rendelkezésére bocsátott jegyzőkönyveket használja fel munkájában. A két jegyzőkönyv között lényeges eltérés nincs, csak kisebb megfogalmazásokban.) Továbbá Paál — Radó: A debreceni feltámadás . . . 149-150.
