Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V
1104 KOROM MIHÁLY ben a német követtel, de a Kormányzó kívánsága, hogy közvetlen munkatársainak bántódása ne legyen s ezek nála maradhassanak."319 Ezt a tartalmú közlést valamennyi vallomást tett résztvevő megerősítette. Lakatos még azt is leírta, hogy Yattay beszámolójából az előzőeken túl Horthy lemondási beleegyezését is kiértette. Ez lehetséges, de Ambrózy szerint arról is szó volt valamelyik megbeszélésen, hogy a kormányzó nem mond le, hanem csak visszavonul a hatalom gyakorlásától. Ezt a megoldást Lakatos is elfogadhatónak tartotta.32 0 Ismételten, függetlenül attól, hogy ki mit mondott és hogyan mentegette magát, az kétségtelen, hogy Lakatos miniszterelnök Vattay információja után kapcsolatba lépett a német követséggel és közölte: a kormány az előzetes fegyverszünetért a felelősséget nem vállalva lemond, a kormányzó is hajlandó lemondani és a német birodalom garanciája mellett családjával és környezetével együtt Németországba menni.32 1 Ennek a közlésnek az alapján most már nemcsak a magyar kormánykörök, hanem a németek is abban a hiedelemben voltak, hogy a kormányzó lemondott a háborúból való kilépésről s így a németekkel szembeni ellenállásról is, és mind politikailag mind pedig katonailag megadja magát. Ennek a tudatában szerezték meg éjfél után Hitler hozzájárulását ahhoz, hogy Horthy és környezete menedéket kapjon a fenti feltételek alapján Németországban. Ezt Hitler nyomban meg is adta, hiszen a németek számára most is, mint 1944 márciusában, az irányváltozást Horthy Miklós segítségével sikerült szinte a lehető legkisebb következményekkel és áldozatokkal végrehajtani. A valóságban a kormányzó csak 16-án reggel % 6 táján, Vattay újabb rábeszélésére és Lakatos tárgyalásai eredményeként mondott le teljesen a kilépési akcióról és adott „parancsot az ellenállás mellőzésére".32 2 Ezután a vár németek által történt elfoglalása előtti percekben valóban „megadta" magát, a németek őrizetbe vették környezetével együtt. Ezzel tulajdonképpen a Horthyuralomnak gyakorlatilag is vége szakadt. 1944. október 16-ára csak a lemondás és a hatalom „jogfolytonossággal" történt átadásának alaki, formai végrehajtása maradt. Ezekről, és valamennyi 16-i lényeges eseményről az idézett tudományos munkák részletesen beszámolnak. Ezért itt csak arra szorítkozunk, hogy a volt kormányzó lemondását és Németországba való távozását értékelve bemutassuk ennek jelentőségét és hatását az antifasiszta nagyhatalmak későbbi politikájára, amikor is a végül mégis átálló Magyarország jövő államfőjének kérdése került szóba. 1944. október 16-án délután és este két részletben történt a hatalomátadás, illetve Horthy német szövetségből való kilépési akciójának lefújása és a lemondása. Szálasi hatalomátvételi procedúrája közben, 16-án koradélután, Lakatos Gézát szobafogságából nagy sietve átvitték a német követségre. Ott közölték vele, hogy egyelőre arra utasították az újságokat, hogy Horthyról gyalázkodó hírek ne jelenjenek meg," továbbá, hogy Hitler a kormányzónak fejedelmi bánásmódot helyezett kilátásba, mind saját személyére, mind családjára. De az csak akkor tartható be, ha az általa kívánt formalitásokat elintézi. 318 Uo. 320 Lásd: Rozsnyói Á.: i. m. 888. 321 OL. Filmtár. 16721. Lakatos G. feljegyzése. 322 Horthy: i. m. 276.
